Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2013. május 22., szerda

A 3. szülinap...

(ez a poszt nem az ünneplésről fog szólni)
Na ezt a "nagy napot" nem annyira vártam.....
Hogy miért? Hmmmm
Hát, mert már a zsigereimben éreztem annak a számomra, - és persze a leányzó számára is,- igen nagy változásnak az elő szelét, ami ennek az amúgy igen szép életkornak az egyenes következménye.
No de, hogy közérthetőb legyek:
- elérkezett a gyes vége,
- a munkahelyemmel való újbóli kapcsolatteremtés közel 4 év után...
- Blanka elindítása a nagybetűs életbe....vagyis az óvodába,
- a mindennapos ébredés, készülődés, induljunk már végre....
- és egy új, egy, a családi élettel is összeegyeztethető állás felkutatása, mivel szeretett munkaköröm megszűnt..
Tehát egy vég és egy kezdet. Egy ködbe burkolózó kezdet...
Azt gondolom mindez épp elegendő ahhoz, hogy kicsikét feszült vagyok olykor...., na erre Sanyi valószínűleg mást mondana. :-)
Pedig legbelül meg van az a mély nyugalom....
Az a nyugalom, amit csak azok ismernek akik hisznek....,
Akik ilyen helyzetekben azt erősítgetik magukban, hogy "Az Úr kiegyenesíti az utat..." és igyekszem is arra figyelni, vajon merre szeretne vezetni engem. De ez olykor nem egyszerű feladat...
Az érzelmek, amik a változással együtt járnak....., azok mindenképp megdolgozzák az ember lányát.
És Én igen mély érzelmekkel bírok.
No de beszéljünk Blankáról. Hiszen mégis csak Ő a főszereplő.
Készítgetem. Beszélgetünk. Kérdez.....és természetesen Őt is megdolgozzák az események, vagyis inkább azok előszelei.
Visszaszokott az ölben elalvásra. Egész nap a szájában lóg a cumi. És megint nagyon anyás lett.
Én teszek meddő próbálkozásokat, hogy végre a cuminak pááááát inthessünk, de az én érzékeny, ámde eszes lánykám, azon próbálkozásaimr, hogy:
- " Blanka, se Dorka, se Marci, se Dóri nem cumizik, sőt képzeld Dorka nemrég oda adta anyukájának a cumit, hogy tegyék el "örökre" az emlék dobozba...."
nos, erre Blanka könnyedén annyit felelt:
- " Anya! Én nem vagyok annyira ügyes mint Dorka! Én főleg cumival alszom"
Hát erre mit is válaszolhatnék????
Jobb híján azt a megoldást választottam, hogy hagyom , bízva abban, egyszer csak leteszi magától.
Semmikép sem vonnám meg tőle. Pláne nem most. Hiszen szüksége van most a kapaszkodókra.
Csak még azt nem tudom, hogyan fogom felkészíteni arra, hogy az egyik kapaszkodóját nem preferálják az oviban, és a másik kapaszkodó, - Anya öle - pedig nem lesz ott.
Ebbe az oviba sajna cumit nem lehet vinni. Tartok is attól, hogy az ott alvás (mármint az oviban) fog e működni.
Szóval készülődünk. És sűrűn imádkozom, hogy Isten átsegítsen minket a bukkanókon...

  

2013. április 11., csütörtök

Majdnemhárom.....

Sztorik mostanság: (iiletve anno...mert mire ez az írás publikus lett, addigra Blanka meg már elmúlt 3...) :-)

A Mikulás tudhat valamit......
Dec 6.-án délelőtt, mikor a szokásos levegőzésből tartottunk hazafelé, kérdem Blankát:" Blanka, és mit szeretnél, hogy mit hozzon neked a Mikulás?"
Válasz: " Egy zöld vonatot!"
Hmmmmmm.....
Kicsit később még egyszer rákérdeztem. A válsz akkor is határozottan ugyanaz volt. " Hát egy zöld vonatot."
Felcsörögtem Apát, hogy ugyan ha még nem passzolta el a kollégának azt a ZÖLD göz-mozdonyt, amit nemrég a Teco-ban suttyomba vett és amire azonnal rávágtam: " Te megőrültél....nem örülne neki, azonnal add el valakinek, vagy vidd vissza. Már épp elég vonata van. És amúgy is egy lányt nevelünk, ha még nem vetted volna észre........"
Nos...
Szóval....
Mindezek után meghunyászkodva hívtam Sanyit: " Meg van még a vonat? Az, az zöld? ....................Igen az............túúúúúúdom, hogy mit mondtam................stb"
De a mi Sanyink szerencsére megfontoltabb és kevésbé heves, mint én. A vonat még meg volt.
Így aztán belekerült Blanka csizmájába és nagy kedvenc azóta is. És a szemében láttam, mikor megtalálta a csízmában , hogy hűűűűűű ez a Mikulás tényleg mindentudóóóóó.

Dorkáéknál kistesó érkezik. Niki pocakja napról napra gömbölyödik. Természetesen Blankát is megdolgozza mindez. Pláne, hogy Dorka is egyre többet emlegeti a hamarosan megérkező kis jövevényt.
Gondolom előbb utóbb felteszi majd a kérdést, hogy neki mikor lesz tesója, de egyenlőre nem ebből az irányból közelít a témához. Egyik ebédnél mosolyogva mondja: " Anya a túrós tészta jót fog tenni a babának a pocakomban...." Meglepetésemben alig bírtam megszólalni. De azért reagáltam ezt-azt a megállapítására. Majd kicsit később, mikor a kanapén mellém kucorodva várja, hogy meséljünk elalvás előtt, egyszer csak megszólal:" Anya! Nyugodtan megsimogathatod a babát a pocakomban. Tudod Ő lesz az Én testvérem." :-)

Ültem Blanka ágyán, várva, hogy végre az álom manók megérkezzenek, mikor bevillant, hogy Sanyival valami fontosat meg kellene beszélnem. Éspedig, azonnal, még mielőtt horkolva bevágja a szunyát. (ugyanis menetrend szerint horkolva találom, mire végzek Blanka altatásával...). Szóval, odasúgtam Blankának: "Anyának, ki kell mennie valamit megbeszélni Apával. Mindjárt jövök vissza."
Blanka felült, fenyegetően rám mutatott azzal a csöpp mutató ujjával és fenyegetően ezt mondta: "Meg ne lássam még egyszer!!!!!! Inkább maradj itt!!!!"
Nos... köpni, nyelni nem tudtam......majd még egyszer meghunyázkodva engedélyt kértem a távozásra, de a válasz ugyan úgy hangzott: " Anya! Meg ne lássam még egyszer!!!! Inkább maradj itt!!!"
Másnap mondtam Sanyinak, hogy lassan a nyúl viszi nálunk a puskát....... :-)





2012. december 27., csütörtök

Kétésféléves beszélőke...

Továbbra is elfogultság nélkül állíthatom, hogy korát meghazudtolóan használ szavakat, kifejezéseket. Tisztán és választékosan beszél. Tulajdon képen tökéletesen kommunikál. A telefont elkéri, ha délelőtt Dorka, vagy Dóri Anyukája hív és lebeszéli velük, hol és mikor bandázunk ma.....majd közli velem is a programtervezetet. :-)) Egyéb: Anya: Blanka mit szólnál, ha ma hajat mosnánk? Blanka: AAAnyaaaa......előbb befejezem a munkám!!!! Fürdik...egyedül. Egyszer csak kiállt: "AAAApa!, AAApaaa!....(Apja nem válaszol, épp elfoglalt). Erre Blanka ordítva:"AAApaaa! Nem szólók még egyszer!!!!" Blanka: Anya! Van egy játékos ötletem. (megfogja a kezem és a szobájába visz) Csak még nem tudom hová tettem. De már eszembe jutott.(és előveszi valamelyik játékát, amivel épp játszani szeretne)(és ez minden alkalommal így zajlik, mikor új játékot szeretne elővenni) Illemhelyen(WC)nagydolga végeztével: "Anyaaaaa, én szeretném lezárniiii! (azaz lehúzni...)" Megengedem. "Viszlát kaka! Holnap találkozunk! Szép álmokat! Tulajdonképpen, mindentől és mindnekitől (busz, villamos, Mama, Papa, pisi, játszótér, mesekönyv,...bármi) így vesz búcsút mostanság: "Viszlát XY, holnap találkozunk..."

2012. október 11., csütörtök

Lelki ráhangolódás...

Megkezdtük. Mármint a lelki felkészülést a fészekből történő kirepülésre....pontosabban arra, hogy Blankából januárban (ez később áprilisra tolódott) óvodás "nagylány" lesz. Hogy ez engem miként dolgoz meg, az megérdemelne egy külön bejegyzést.....no de ezt most hagyjuk. Meséket olvasunk e témában és röviden beszélgetünk arról mi is az az óvoda. Bár még sosem járt egy fikarcnyi óvodában sem, mert nem volt rá eddig alkalom, -ezt mielőbb orvosoljuk - mégis, már alakul egy kép a kobakjában. A minap a postás bácsi hozott egy levelet Blankának címezve. Az óvonénik és a dadus-néni saját kezűleg írták meg Blankának, hogy nagyon várják és már nem kell sokat aludni a nagy napig.... Nagyon megható figyelmesség és nem utolsó sorban segít a ráhangolódásban, mivel kiraktuk Blanka szobájába és sokszor megnézegetjük.... Egyenlőre keveset kérdez....talán még érleli a gondolatokat a fejecskéjében, csak lelkesen mondogatja úton-útfélen, boldog-boldogtalannak, hogy "katica lesz a jelem....a Dorkáé halacska ....a Marcié pedig helikopter"....és "Anya neked mi lesz a jeled?" kérdéssel zárja a felsorolást. :-)) Tegnap a déli alváskor, mikor szokás szerint ölbe vettem pár percre......aztán önként lekászálódik, majd el vackólja magát és elalszik....szóval épp pilledt az ölemben, mikor felötlött benne a kérdés, miért is nem sötétítettem be annyira amennyire szoktunk? Mondtam, hogy "Azért, mert az oviban sem lesz teljesen sötét amikor alszotok, mert az óvonénik olyankor mindenfélét készítenek, ragasztanak, rajzolnak és azt sötétben nem lehet megtenni. És gyakorolunk, hogy mire ovis lesz......bla,bla,bla. Látom, hogy gondolkodik. Ráhajtja az ölét a mellkasomra...majd kicsit gyanakvó félelemmel rám néz és megkérdi: "Anya! És ki fog ott engem az ölébe venni...." Természetesen azonnal produkáltam egy megnyugtató választ, miközben belesajdult a szívem a gondolatba........és azt még nem is sejti, hogy csak a textil pelusok lesznek vele, mert se anya, se a cumi nem bejáratos csoportszobába. Le a kalappal minden már beszoktatott és beszoktatós anyuka és picurka előtt! Sosem gondoltam volna, hogy ez
milyen nagy dolog....

2012. augusztus 28., kedd

Bővült a csipet-csapat...

Valamikor a nyár elején Marciék és Dorkáék is pont egy időben találtak elutazni a vidéki Mamákhoz. Így aztán kicsit elárvulva és jobb program híján többször kilátogattunk a játszóra, ahol Dórival és az Anyukájával Ildivel gyakran összefutottunk. Korábban is találkoztunk időnként a játszón. Sőt gyakran beszélgettünk is. A lányok szinte egy idősek, így hát volt bőven közös téma. Ildi nevetve mesélte, hogy egy ismerősük megjegyezte "Ti állandóan itt vagytok?!?!". Mert még télen a fagyban, hóban is itt látta Őket. Aminek az volt az oka, Ildi elmondása szerint, hogy feléjük nincs hasonló korú gyerek és valahogy nem sikerült szorosabban összeszokniuk senkivel sem, pedig Dórin már látja, hogy vágyna a gyerektársaságra.
Azonnal rávágtam, hogy akkor mostantól csatlakozzanak hozzánk. A Mi jól összeszokott kis hármasunkhoz.
Mindössze néhány napba telt mire a gyerekek elfogadták Dórit teljes értékű csapattaggá.
Így hát gazdagodott a társulat egy kedves kislánnyal és az Ő szintén kedves és igen kreatív Anyukájával. (Ildi irigylésre méltóan horgol: játékokat, hajdíszeket, ruhákat....stb, a www.meska.hu oldaon megtaláljátok.) :-)

2012. július 30., hétfő

Korrekció..... Hazatalálás....

Némi bevezető szükségeltetik:

Korábban volt egy bejegyzésem a Fóti gyülekezet Baba-Mama klubbal kapcsolatosan. Amiről azóta nem írtam meg az újabb történteket, pedig hihetetlen pozitív irányt vett a klubbéli életünk és azóta is feszít az érzés belülről, hogy tartozom (Istennek, gyülekezetnek, mindenkinek) azzal, hogy ha már anno a kellemetlen élményünkről írtam, akkor emlékezzek meg arról a hihetetlen fordulatról ami ez ügyben történt:
Hibáztam.
Már akkor is tudtam, hogy Én is ludas vagyok a történetben, mivel Blankát elbúcsúzás nélkül hagytam abban a bizonyos "nagymamás" szobában. Nem éreztem rá, hogy mennyire fontos lett volna elköszönni és elmondani Neki, hogy Anya itt van a másik szobában és Ő bármikor átjöhet. (Persze nem volt helyismerete, nem igazán tudta volna felmérni, hol is van az a másik szoba....és hogy Anya nem örökre megy el és hagyja Őt "idegenekre".)
Az incidens után, Blanka egy jó hétig (érthetően) hihetetlenül Anyás lett. Gyanakodva nézett minden alkalommal, mikor a biztonsági zónáján kívülre kerültem, Pl: kinyitottam a terasz ajtót és készültem kimenni teregetni....)
Első felindultságomban úgy gondoltam, hogy Mi talán nem is megyünk többet a klubba, (pedig nagyon örültem mikor RÁJUK TALÁLTAM) mert elképzelni sem tudtam, hogy Blanka valamikor is elmarad a baba-szobában Nélkülem......
......És mekkorát tévedtem!
Isten nem hagyta, hogy eltévelyedjünk.....
Dolgozott bennem.....hogy hiányt érezzek.....és visszahúzzon a szívem.....
Úgyhogy 3 hónap kihagyással (januárban) újból elmentünk a klubba. A forgatókönyv úgy volt a fejemben, hogy szépen elbúcsúzva Blankától átülök a másik szobába, felkészülve arra, hogy majd 5 perc múlva úgy is hozzák bömbölve......de legalább nem szó nélkül tűntem el mint a kámfor...
De a terv az elején borult. Blanka, mikor búcsúztam volna, közölte, hogy nem marad ott, jön velem. (egyébként már annak is örültem, hogy nem akart visszafordulni a bejáratnál....ezek szerint feldolgozta a korábbi traumát...)
Hát jó. Ez esetben együtt átültünk az Anyukákhoz. A gitáros "bevezetőnél" még érdeklődve figyelt, az imádságnál már fészkelődött, majd utána közölte, hogy vagy mennyünk át játszani a másik helyiségbe, vagy irány haza.....
A hátralévő időt a baba szobában töltöttük....nem engedett visszalógni.
Ugyan meglehetősen keveset halottam a klubb aznapi témájából, de jólesett ott lenni....
Elhatároztam, hogy a jövőben is jövünk, még ha nem is hallok sokat a "lényegből", de legalább addig is Isten szárnyai alatt lehetünk.
Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy Blanka esetleg egyszer majd ott marad a "Nagyikkal" nélkülem (túl ritkának találtam a kéthetenkénti találkozókat ahhoz, hogy Blanka valakit meg tudjon szokni...)......az meg aztán végképp nem jutott, a világi életbe visszalaposodott, eltévelyedett eszembe, hogy esetleg imádkozhatnék is azért, hogy ez másként legyen...
De Isten úgy látta jónak, hogy kérés nélkül is csodát tesz Velünk.
A következő alkalommal a forgatókönyv szerint búcsút vettem Blankától, mondván, hogy a másik szobában leszek..... és Blanka bólintott, majd oda fordult Ica nénihez, akit akkor talán ha másodszor látott....
Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Elindultam....de vissza-vissza pillantottam, hogy na mikor is kell azonnal sarkon fordulva mentenem a helyzetet. De nem kellett. Átértem a másik szobába. A két terem közti ajtó becsukódott. Énekeltünk, imádkoztunk, majd Délia, aki egy keresztény lelkületű pszichológus belekezdett egy igazán érdekes előadás- sorozat aktuális témájába.
Először fél óra elteltével eszméltem, - mikor érkezett egy síró picúr- hogy Blankának se híre - se hamva.
Újra visszamélyedtem az előadásba. Legközelebbi feleszmélés akkor történt, mikor Délia az előadás végeztével imával zárta az alkalmat.
Ránéztem az órámra. Több mint másfél órája hagytam a kislányom a másik oldalon.
Kissé gyanakodva, de lelkileg szárnyalva a feltöltődéstől léptem át a baba szobába.
És akkor ért a legnagyobb meglepetés. Blanka még csak nem is keresett a szemeivel, pedig az Anyukák már egy ideje szivárogtak át a kicsikhez. (én még pár szót váltottam egy lánnyal mielőtt átmentem volna)
Oda léptem hozzájuk. Mármint Blankához és Ica nénihez. Blanka rám emelte azokat az angyali szemeit, elmosolyodott, majd visszafordult és végiglapozta a mesekönyvet.
Ica néni mosolyogva közölte, hogy minden renden volt és Blanka igazán ügyes és kedves.(azóta, ha Ica néni ott van a klubban Blanka egyszer sem hiányol...)
Mikor Blanka végzett a teendőjével, megölelgettük egymást, megdicsértem és megköszöntem Neki, hogy hagyta Anyát töltekezni....
Ekkortól érzem, hogy megérkeztem, hogy "itthon" vagyok Dunakeszin. Hogy már nem lenne mindegy, hogy ez a kis "elszigetelt sziget" ahol lakunk és amit amúgy igen kedvesnek tartok, lehetne akár Piripócson is.
Köszönet érte Nikinek, aki először elhívott, majd újra hívott és akivel azóta is erősítgetjük egymást jóban-rosszban.....Julcsinak akinek megismerése hihetetlen jó érzéssel töltött el, Ica néninek, akiben Blanka elsőre meglátott "valamit", és a többi kedves Anyukának, akik szertettel fogadtak....és első sorban Istennek, aki finoman, jobbról-balról "pofozgatva" terelget időről-időre vissza, a számomra kijelölt útra...

Forródrót.....


Kedves olvasóim, kissé megkésve adom közre korábbi történeteinket (képeket is ígérem idővel feltöltök a bejegyzésekhez)A "hihetetlen beszélőke" írás már vagy 4 hónappal ezelőtti állapotokat hivatott leírni, a biciklis story nem régi, kb. 3 hetes, és a 3.-ik bejegyzés, a baba-mama klubbal kapcsolatos pedig még korábbra tehető, de azért bízom benne, hogy nem nehezteltek a "szünet" miatt. (pár napja ismét megszállt az ihlet és kedvem támadt az íráshoz....) :-))
Egyenlőre mindössze 3 hosszabb -rövidebb bejegyzés született, de érik még bennem néhány....
Előre is köszönet a megértésetekért és remélem újból örömmel olvastok Rólunk!

És akkor lássuk a legrövidebbet, de a legédesebbet:

"- Anya kérem a tejefonod!
- Tessék Blanka.
Komoly ábrázattal nyomkodja a billentyűzetet, majd a füléhez emeli a telefont:
- Angyalkák! Megkaptam a biciklit. Köszönöm! " (megjegyzem még nincs két és fél a Drágám...)

A történet úgy kezdődött, hogy Blanka annyira ügyesen pedálozott bárminemű pedállal rendelkező alkalmatosságon, hogy nem volt szívünk valamilyen évfordulós alkalomra várva tovább tartogatni az unokatesótól örökölt járgányt. Így aztán rákérdeztem, hogy szeretne e egy pedálos bicit. Természetesen ragyogó szemekkel kiáltotta, hogy igen.

"- Apa és Anya beszél az angyalokkal, hogy ha Ők is úgy látják, hogy jó kislány vagy akkor küldjenek egy bicit."

A bici hétfőn megérkezett. Blanka egész héten kitartóan gyakorolt, majd pénteken elkérte a telefonomat..... :-))))