Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. december 30., csütörtök

Karácsony

Köszönjük mindenkinek a biztatást. Jól esik, hogy olvastok, hogy együtt éreztek velünk és gondoltok ránk.
Nagyon Boldog Ünnepeket és Boldog új Évet Kívánunk Mindannyitoknak.



Miután a korábban említett "mumus", az állandó fűtési probléma megoldódott, sokkal nyugodtabban tudtunk készülődni Blanka első Karácsonyi élményeinek megszervezésére. Megkértük a családot, hogy idén aki teheti nálunk töltse a Szentestét, hogy az a néhány óra (kb.3) amit Blanka ébren tölt a délutáni alvás és a fürdés között a legjobban kihasználható legyen. Nagyi, Dédi, és Márton, már Blanka ébredése előtt fél órával megérkezett. Miután Blanka felébredt, nem győzött meglepődni először a sokaságon, majd a karácsonyfán, aztán az ünnepi asztalon.

Csörgött a telefonom. Már vártam. Kingáék hívtak. Mindenki beszélt egy picit mindenkivel. Könnyesek voltak a szemek és miután elbúcsúztunk, kicsit csend ülte meg a szobát. Kimondott szavak nélkül is tudtuk mi jár a másik fejében. Rettenetesen hiányoznak. Blanka ugyan kárpótlás egy kicsit, de ugyanakkor emlékeztet is minket a család többi pirinyójára. Így aztán ahányszor a Dédi vagy Jutka nenne, vagy a többiek ránéztek Blankára kicsit össze is szorult a szívük.
Aztán megvacsoráztunk. Blanka mindenki tányérjáról kért valami finom falatot....és a tőle már megszokott hatalmas kurjongatásokkal adta tudtunkra, hogy rendkívül jól érzi magát. (Nagyon-nagyon hangosan képes kifejezni az örömét. Legutóbb az Ikeában sikerült magára irányítania mindenki figyelmét a hangos, boldog sikongatásával. :-))
Vacsora után befutott a család másik fele (Jutka, Feri, Matyi, Márkusz)......és jöhetett az ajándékozás. Blankának ebben még nincs tapasztalata. Nem is tudta mit kezdjen a dobozokkal. Ráadásul mire megszokta az új "arcokat" a vacsinál, addigra ismét újabbakkal kellett megbarátkozni.....hát nem csoda, hogy az ajándékok kissé a háttérbe szorultak.

Azért a nagyok segítségével kicsomagolt és Apa által összeszerelt játékok megtették a hatásukat.

Szép volt az Este......és végre nem kellett idő előtt hazarohannunk, mint korábban a családi ünnepek alkalmával. És másnap sem, amikor ebéd után Jutkáékhoz látogattunk el. Ilyenkor érzem, hogy mennyire jó a család közelében élni. Ez kárpótol az egyéb veszteségeinkért. :-)

2010. november 23., kedd

A legfontosabbak dióhéjban...

Először is: végre van net…… (most látom csak, hogy hátteret kéne változtatnom a blogon....már nem aktuális)

Az elmúlt pár hét alatt áthelyeztük a főhadiszállást…...és ezzel el is mondhatjuk, hogy minden szempontból nehéz és viharos időszak áll mögöttünk. Illetve igazából még sajnos benne forgunk a közepében.(talán mire ez a bejegyzés elkészül addigra rendeződig a legnagyobb félelmünk, a fűtés állandó leállása és nem Szenteste kell költöznünk mert nincs fűtés....) Nem kertelek…..nem vagyunk igazán jól. Miután felkészítettem a lelkemet a régi lakásunk elengedésére (nem ment könnyen), nagy reményekkel készültem a költözésre. De baljós jelek kezdtek megjelenni. A költözés napján leszakadt az idei első hó. A költöztető autó, ami addigra összezsugorodott (mégsem sikerült „nagyot” szerezni) nem tudott elindulni, és a segítségek is sorra lebetegedtek. Így Sanyi a sajátunkkal próbált némi létfontosságú dolgot átvinni több fordulóval az új lakásba, aminek aznap kapta meg a kulcsait. Úgy terveztük, hogy Mi másnap költözünk Blankával. Sanyi este úgy jött haza, hogy közölte „Manó, a lakás életveszélyes” pedig előtte többször jártunk benne. Én valahogy nem akartam erről tudomást venni. Sanyi néha képes túlozni, ráadásul fizikailag és egészségileg is túlhajtotta magát, ráadásul arra végképp nem számított, hogy a költözés kapcsán egzisztenciális gondjai is akadnak. Így gondoltam ezért ez a negatív hozzáállás. Azért kezdett némi rossz érzés eluralkodni rajtam. Sanyi apukájának (aki egy igen megfontolt, szavahihető ember) ennyire nem volt rossz véleménye a lakásról, így aztán még pislákolt bennem a bizakodás. Aztán mikor este (Blanka elaltatása után)végre sikerült részleteket is megtudnom, kezdtem kétségbe esni, de még mindig bíztam a döntésünkben. Másnap mégis mikor indulnunk kellett elsírtam magam. Megmagyarázhatatlan érzés vett erőt rajtam. Mintha a vesztünkbe indulnánk. De már nem volt visszaút. Potyogtak a könnyeim az autóban. Blanka csak nézett rám és mosolygott aztán elaludt.....Én pedig azt éreztem, hogy a legjobb szándékom és akaratom ellenére talán valami szörnyűségbe rángatom bele….
Amit Sanyi vázolt a lakással kapcsolatban az mára már egyértelmű, hogy sajnos egy cseppet sem volt túlzás. Aki látta a "Pénznyelő" c. filmet talán vannak elképzelései arról, hogy milyen helyzetbe keveredtünk. (fiatal pár nagy reményekkel beköltözik egy kívülről igen tetszetős múlt századi villába......majd jönnek sorra az addig rejtve maradt problémák és a "jobbnál-jobb" szakemberek, hogy orvosolják ....) és hogy miért is marad a pár......
- mert fáradtak, lerobbantak és a hideg kirázza Őket egy újra költözés gondolatától,
- mert sok pénzük elment a költözésre és kevéske maradt,
- mert még mindig bíznak abban, hogy a hibák megjavíthatók ( azért már sokat sikerült orvosolni, de van amit nem lehet, viszont némi szerencsével együtt lehet élni vele) és ha meg nem is szeretik de legalább megszokják az új környezetet arra az átmeneti időszakra amiről még nem tudni, hogy mennyi is lesz,
- és végül, de nem utolsó sorban a legmarasztalóbb, hogy Blanka, a szülei feszültsége és az erőteljes fogzása ellenére láthatóan jól érzi itt magát.

Egyértelműen úgy tűnik, nem sikerült jó döntést hoznunk, legalább is rövidtávon nem (nagyrészt rajtunk kívül álló okok miatt). Hosszútávon pedig majd meglátjuk. Egyenlőre nem látom a jövőnket, de a szívem mélyén bizakodom..... Teszem a dolgom. Kicsit gépiesen. Az idei Karácsonyra nem sikerült lelkileg felkészülnöm. Az ablakban világító angyalkán kívül idén semmi nem utal az Ünnep közeledtére. De remélem ezt Blanka nem érzi…..mert Neki szeretnék békés Karácsonyt teremteni. Amire úgy tűnik azért lesz lehetőségünk. (Ahogy említettem, most járt itt a szakszerviz és lelket lehelt a kazánba) hurráááááá :-)

És akkor a lényeg:
Blanka elmúlt 1 hónapja dióhéjban:
Hamar megszokta az új környezetet. Persze igyekeztem a lehető leg zökkenő mentesebbé tenni Neki. Vidám, kiegyensúlyozott baba lett belőle. Pedig hónapokkal ezelőtt nem mertem bízni abban, hogy a nyüszi egyszer majd csökken. :-)

- Úgy 4 hete önként....és dalolva leszokott a szopiról. Engem jobban megviselt mint Őt. Azt, hogy nem tart rá igényt, - először a nappali elalvásoknál, majd az éjszakai ébredésekkor - úgy adta a tudtomra, hogy elfordult, és ha erőltetni próbáltam hatalmasakat harapott.

- Ül ! Szépen ügyesen, egyenes háttal. Ugyan nem négykézlábból ül ki oldalra, ahogyan azt „illene” hanem valamiben megkapaszkodva térdelésig húzza magát és úgy teszi oldalra a popsit. Ami viszont kicsit aggaszt, hogy boruláskor, nem támaszt ki kézzel. Hiába gyakoroljuk. A legtöbbször nem borul, hanem átfordul ülésből négykézlábra szép csípő kifordítással....ezt viszont annyira ügyesen csinálja, hogy kapott is érte dicséretet Angélától.



- A mászás is végre beindult. (erről képeket később tudok feltenni) Egészen váratlanul. Egyik pillanatról a másikra. Szinte ugyanaznap amikor először a kanapé szélébe kapaszkodva felhúzta magát állásba....hatalmas vigyorral konstatálva a sikert....és még pár lépést is tett a kanapé felé, mivel igen távol voltak a lábai és érezte, hogy ingatag. (mostantól figyelhetem minden percben, mert visszafelé még krumplis-zsákként dől)

- Etetőszékben ülve eszik.

Amikor először beleraktuk és ott evett köztünk az asztalnál, hatalmas sikongatásokkal jelezte, hogy rendkívül boldog. Azóta is élvezi, hogy immár nagylányként „teljes jogú” tagja a családnak. Legalább is ami az asztalnál történő étkezést illeti. Nagy kedvenc a banán. Képes egy egészet benyomni pár perc alatt. Úgy tömi a szájába mint egy kis hörcsög. Le sem nyeli a falatot már küldi utána a következőt. Egyébként nem válogatós, de a banán, na az mindenek felett áll. Ha meglátja, hogy készülök felnyitni Neki egyet boldogan kurjongat.
A kedvencek sorába sorolható még a köles golyó, a kenyérhéj és az esti tejbepapi.... bár ezek mind-mind a banán után kullognak a sorban.
Már nem ehetünk úgy mellette, hogy valamit ne adnánk Neki a Mi tányérunkról. Legutóbb a pizza szélét és némi brokkolit kapott a nagyok ételéből. Rendkívül boldog volt velük.


- Játék közben édesen gagyarászik. Van, hogy kissé hangosabban is. Ha valami nagyon tetszik, akkor egyenesen kiabál és a mutató ujjával mutat rá. Ezt csinálja amikor sétálunk. Rámutat arra aki épp szembe jön és hatalmas mosollyal nagyokat kurjongat hozzá. Az idegen járókelő pedig nem tud nem reagálni….mert annyira édes. Így aztán lépten nyomon meg-megállunk barátkozni.

- Kibújt egy újabb fogacska (felső metsző), egy másik pedig a napokban készül áttörni az ínyt. Van némi nyüszi és többszöri éjszakai ébredés, de nagy fájdalmakat okozó tünetek szerencsére eddig nem voltak. (na ez épp most dőlt meg....be kellett szaladnom hozzá, mert fájdalmasan felsírt alvás közben és már vissza sem tudtam altatni)

- Mikulásra megérkezett az igazi nagy pelyhekben szakadó hó. Képtelenség lett volna babakocsival sétálni menni, ezért hamar össze kellett állítani a szánkót, amit Kingáéktól kaptunk kölcsön, míg Ők inkább a fürdőruhákat „fogyasztják” a világ másik felén. Mivel ez egy hagyományos fa szánkó, szereltünk, pontosabban Sanyi szerelt Blanka közreműködésével háttámlát. Aztán elindultunk a Nagyiékhoz. Mivel a hó folyamatosan esett Blankát letakartuk a babakocsi esdővédőjével. Így aztán alig látott ki, de így is tetszett neki az újfajta közlekedési eszköz. Pedig egyszer oldalra borult egy buckán. Bele a hóba. De kisebb sírás után folytattuk az utunkat.



Holnap Szent este.....
Mindenkinek Nagyon Boldog és Békés Ünnepeket Kívánunk!
És remélem a Miénk is hasonlóan fog alakulni.

2010. november 17., szerda

A kis huncut....

Egy ideje próbálkozunk gyakorolni a mászás technikai elemeit. Talicskázunk. Ilyenkor gyönyörűen felváltva rakosgatja a kis kezeit. Van, hogy játék közben négykézlábra emelkedik, én meg gyorsan elkapva a pillanatot, próbálom a lábával imitálni a mászáshoz szükséges mozdulatokat, de ez kevésbé sikeres mint a talicskázás. Ám, mihelyt abbahagyjuk a gyakorlást Blanka azonnal hasra vágódik és már halad is a jól megszokott egyszerre két kézzel húzzuk magunkat, a lábunk meg csúszik utánunk típusú kúszásával.
Aztán egyik nap azt vettük észre, hogy felmászott egy kekszes dobozra, hogy mikor azt egyikünk sem látta. Arra lettünk csak figyelmesek, hogy annak segítségével végre pár percig helyesen gyakorlatozik. Mire a gép előkerült, már csak a produkció végét sikerült felvenni, addigra már inkább csak forgolódott. :-))
Lehet, hogy nehéz a hasa, azért nem megy a mászás kekszes doboz nélkül? :-))
.

2010. november 15., hétfő

Új háttér......

.....ilyen szép az idei ősz. :-)

2010. november 10., szerda

Vetésforgó....


Kingáék el, Mi meg vissza.......Budakeszire :-))))
Mosolygok a helyzeten. Valahogy egy ideje nem sikerül egy időben egy helyen laknunk.

Hogy miért is költözünk?
Már egy ideje tervezgettük, hogy ha Blanka ovis lesz, és Nekem vissza kell mennem dolgozni akkor Budakeszin lenne a legjobb Nekünk. Hiszen Anyu óvónő és Blanka járhatna az Ő ovijába, ami nem mellesleg egy szuper óvoda. Meg aztán nem utolsó sorban ott lenne az a sok segítő kéz: Anyu, Jutka nenne, az öcsém (mondjuk Őt költői túlzás segítségként emlegetni) az unokaöcséim és a Dédi aki ugyan már nem olyan tevékeny mint fénykorában, de még mindig megsüt, megfőz ezt-azt, egyszer-egyszer. OK. OK. De ehhez még van kb 2 év. Akkor miért is megyünk már most?
Egy ismerős, ismerőse szólt, hogy lenne egy nagyon helyes kis ház, saját kerttel, ami épp elég volna Nekünk. Telefonon többször egyeztettem a hölggyel aki kiadná és rendkívül egymásra hangolódtunk. Mi örültünk, hogy 5 percre lenne anyuéktól, van kert, épp elég a szobaszám, frissen van felújítva...stb. A bérbeadó várna ránk akár januárig, pláne mert Sanyinak nagyon örült, mármint a mindent megjavító kétkezi férfi segítségnek, mivel a hölgy egyedül álló. Budakeszin ritka az ilyen kis ház. Többnyire nagy 3-4 szobás házak vannak kiadók, számunkra megfizethetetlen áron,(hiszen kertes házas övezet) és elvétve néhány kiadó lakás többnyire az ottani nem túl nagy lakótelepen.
Szóval úgy éreztem egymásra találtunk a kis ház és Mi. Sanyinak is nagyon tetszett. És beindult a gépezet. Eldöntöttük, hogy megyünk és a miénket pedig lassacskán elkezdjük árulni, hogy idővel véglegese megoldást találjunk Budakeszin.Közben végig azt éltem meg, hogy mennék is meg maradnék is. Nagyon nehezen engedek el dolgokat. Pláne, ha annyi kétkezi munkám van benne, mint ebben a lakásban. Sanyi még nehezebben "enged". Neki ráadásul az egész lakás a "gyermeke". Szinte mindent Ő csinált benne és nemrég lettünk csak készen. Olyan lett mint amire mindig is vágytam. Mármint színekben, formákban.....mert méretben lehetne kicsit nagyobb. :-)) Ha arra gondoltam, hogy itt kell hagynom mindezt, miközben Mi egy fokkal "rosszabb" körülmények közé megyünk......hááát.....na nem részletezem. (sokan nem értették a döntésünket sőt egyenesen őrültnek tartanak.....néha Én is magamat.....de a mérleg nyelve mégis Budakeszi felé dől)
Leginkább a költözés mellett szól, a már említett segítségek. Pár hete folyamatosan betegeskedtünk Blanka és Én. Többször találtam magam szemben azzal a szituval, hogy vagy viszem a szintén beteg Blankát magammal a körzetimhez, aztán a tüdőgondozóba, na meg vissza a körzetihez, majd el a fül-orr-gégészetre, vagy nem megy senki sehova. Persze megtehetem, hogy kivárom a délutáni rendeléseket, amikor már Sanyi is itthon van és vigyáz Blankára, de mivel ez hetente 1 alkalommal van, mármint a délutáni rendelés, így elég nagy felelőtlenség lett volna napokat várni......míg ne adj Isten tényleg tüdőgyuszi lesz belőle.
Végül Sanyi és kollégája meglógott a melóból (remélem a főnöke nem olvassa :-)).....ha mégis akkor talán megérti) és lett egy órám ami alatt nagyon nagy szerencsével mindent el tudtam intézni....és már szedhettem is befelé az antibiotikumot. :-((( Tudom, hogy sokan élnek teljes segítség nélkül akár több gyerekkel is......és lehet, hogy nem lesz könnyű, hogy Anyu ismét közel lesz (amíg együtt laktunk bizony sokszor voltak vitáink). Blanka születése óta meglehetősen vérmes nagymama lett, de mivel van választási lehetőségem, Én inkább a segítség mellet voksolnék.

Visszakanyarodva az eredeti témához. Szóval ez a kis ház volt a mozgatóerő. Úgy tűnt minden halad a maga útján, mígnem a ház tulajdonosa, nagyon csúnya módon, három hét folyamatos egyeztetést követően sms-ben visszamondta a bérlést részünkre, azzal indokolva, hogy meggondolta magát, mégsem szeretne kisgyerekes bérlőket. Tette mindezt, mikor úton voltunk Budakeszire, hogy a megbeszélt időpontban megejtsük a végső egyezkedést.
Nagyon haragosak voltunk Sanyival, de a lendület hevében folytattuk a keresést. Aminek az lett az eredménye, hogy relatíve rövid keresést követően mindössze egy, immár nem ház (mert abból nem akadt több alkalmas) hanem egy lakás maradt, ami a nem túl nagy választékból megfelelőnek bizonyult. A tárgyalási időszak alatt a tulajjal akadt némi félreértés, vagy egyet nem értés, és volt, hogy durcásan azt mondtam, hogy ide soha.......(nem értette miért szeretném, ha eltüntetne bizonyos dolgokat a lakásból).
És akkor ez lehetett volna az a pont amikor megálljjjjjjjt, mondhattunk volna az egész költözés mizériára. De sodort minket a lendület. Sokszor néztünk egymásra Sanyival tehetetlenül, hogy mit is tegyünk, mennyünk, vagy maradjunk, és voltak vitáink is, mint minden rendes párkapcsolatban hasonló esetben. :-)
Lassan kiviláglott, hogy mégiscsak az a bizonyos értetlen tulajdonosú lakás maradt az egyetlen választási lehetőség. Itt legalább van kert és kocsibeállás is egy autónak. Így futottunk vele még egy kört. A furi, bár becsületes ember hírében álló és valóban annak is tűnő tulaj beleegyezett, hogy eltünteti amiket kérek és hagyja, hogy saját bútorokkal tegyem számunkra kicsit otthonosabbá a lakást arra az átmeneti időre míg ott lakunk.
Úgyhogy költözünk. November végén....és remélem jól fogjuk érezni ott magunkat.
Felvillanyoz annak a lehetősége, hogy Blankával lesz kihez elbabakocsizni, akár naponta. Nem kell állandóan céltalanul sétálgatnunk, csakhogy levegőn legyünk és ez nagy könnyebbség lesz, főként a hosszú hideg, hamar sötétedő téli napokon. Két séta között lesz hol megpihenni, felmelegedni, kicsit átadni Blankát a Nagyinak, hogy szórakoztassa helyettünk és eközben még vacsorát is kapunk. Na és persze bárki, családtag, barát, (akikből ott inkább akad mint itt)bármikor beugorhat hozzánk, nem kell előtte hosszasan egyeztetni a látogatás időpontjáról.
Már nem is fáj annyira, hogy cserébe (remélem átmenetileg) le kell mondjak olyan földi javakról mint mosogatógép, pezsgőfürdős kád, klíma, stb. :-)))

2010. november 3., szerda

A kis nyólc hónapos...


Sajna betegeskedéssel ünneplünk. Már vagy 4-5 hete forog valami nyavaja a családban, hol ide, hol oda. Eddig nem voltak komolyabb tünetek, már ha a tüsszögést, köhögést lehet enyhe tünetként kezelni. Azonban Blanka tegnap éjszaka belázasodott. Az első éjszakai szopinál éreztem, hogy forró a kis teste és a lehelete. Mi tagadás nagyon megijedtem. Eddig még nem kellett szembenéznem ilyesmivel, még sosem volt láza, sem hőemelkedése. Kapott egy homeós kúpot, majd próbáltunk aludni tovább. Aztán hajnalban, a 2. szopinál is ugyanolyan melegnek éreztem. Mértünk. 38,8 volt a láza. Kapott rendes lázcsillapító kúpot és ismét aludtunk egy kicsit. Napközben a kúp megtette a hatását, bár 37,8-nál nem ment lejjebb így sem. A köhögőrohamok és sírások után pedig jó pár percig csúnya hörgést is hallottam a tüdejéből.Este ellátogattunk a legújabb doktornéninkhez. Mivel időközben váltottunk, mert az előző azonnal antibiotikummal kezdett volna, pedig akkor még hőemelkedés sem volt. Az új doktornéni, aki egy hete még nem akart antibiotikumot adni, most azt mondta, miután meghallgatózta Blankát, Ő sem kedveli ezen gyógyszereket, de bizony most már muszáj. :-(((
Úgyhogy beadom a derekam és nézeteim ellenére Blanka megkapja élete első komolyabb gyógyszerét, bízva a teljes gyógyulásban.
Amúgy Blanka mozgás terén mostanában mintha lassabban fejlődne. Még mindig a kúszásnál tartunk. Néha már váltott kézzel. Helyben megemelgeti magát négykézlábra és hintázik előre hátra, de nem mozdul ki ebből a helyzetből, hanem amikor elfárad hasra vágja magát. Elkezdte felhúzni magát.

Megkapaszkodik valami szerinte megfelelő tárgyba - nem érdekes, hogy az esetleg nem elég stabil és végül magára rántja vagy borítja - és térdelésig húzza magát. Próbálom ösztönözni a rendes váltott kezes négykézlábas mászásra, amiből az ülés következne, nehogy úgy járjunk, mint szegény Áronka aki azért esett többször, mert kicsit felcserélte a sorrendeket. Hamarabb állt fel, minthogy az ülés stabil lett volna, így viszont nem fenékre huppant vissza, hanem dőlt. Így lett szegénykének anno koponyatörése.
Egyéb téren viszont hihetetlen sebességgel fejlődik. Már felfigyel a nevére. Pontosan tudja mikor mit nem helyeslek....és huncutul mosolyogva természetesen kipróbálja, megrágja, megütögeti...stb. :-)
Az önálló elalvás terén még mindig ugyanott tartunk ahol eddig. Vagyis cicin alszik el, viszont nappal gyönyörűen kialakult napirendje kezd lenni. Alvás délelőtt kb. 10-11 körül 1-1,5 óra, délután 4 körül 1 óra. Az éjszakák még mindig többször ébredősek, de ez sok minden miatt lehet.(betegeskedés, fogzás, megszokás...)
Napközben, mosolygós, hangosan kacagva hancúrozós, néha azért megtartva "jó szokását" nyafogva elégedetlenkedős kis tündér. Az idegeneket barátságosan, de tisztes távolságból fogadja. Kis idő elteltével még mosolyt is kaphatnak.

2010. november 2., kedd

Elszálltak....

Elrepültek. Kinga,Dani,Hanna,Mimi,Kis Áron......és Jutka nenne, aki szerencsére Karácsonyra már visszatér közénk.
De, hogy időrendben haladjunk.......volt egy búcsúbuli, amit a Pastrami étterem felső szintjén tartottak és amin Mi sajnos a mostanra már állandósulni látszó takonykór és köhögés miatt nem tudtunk részt venni. Pedig a fotók és elmesélések alapján remek lehetett. Még Grillus Bátyánk is együtt mulatott velük és a sok csöppséggel egy rövid ideig.
Azért mégsem maradtunk búcsúest nélkül. Szerencsére Hanna 4.-ik szülinapját már a családdal ünnepelhettük. Az indulásuk előtt 2 nappal tartották, így igazából családi búcsúzkodás is volt egyben. Jó volt újból együtt mindenkivel. Jó volt látni, hogy Blanka is élvezi már a gyerektársaságot és nem fakad rögtön sírva, ha valaki 10 cm-nél közelebb kerül hozzá.....és ugyanakkor fájt a szívem, hogy hiába "nyílik" az én kis babám, mert mire megszokná az ünnepekre eddig jellemző gyerekzsivajt, addigra az unokatesók elrepülnek és Blanka marad egyke....


A szülinap jól sikerült. Hanna már "nagylány". Pontosan emlékszem az elő, második, harmadik szülinapjára. Egyévesként kapott egy babakocsit és a babája helyett Ő huppant bele. Gondolta, ez is azt a célt szolgálja mint a nagy babakocsi csak kicsit összement. Aztán megmutattuk neki, hogy a babáját tologassa benne.....és aztán meg sem lehetett többé állítani vele. Mintha most lett volna. Annyira édes volt. Akkor éreztem talán először igazán, hogy milyen jó volna egy saját.
És tessék itt van. És lassan már Ő is 1 éves lesz. De előbb még Áronka következik a sorban. Akinek a szülinapján csak virtuálisan húzhatjuk meg a fülét és Karácsonykor is virtuálisan kívánunk majd Kellemes Ünnepeket, stb....
Aztán elérkezett az indulás napja. Félreértettem Kingát. Az lebegett a szemem előtt, hogy fél négy, fél négy, fél négy.....hogy ez az utolsó időpont amikor még a váróban lesznek. 130-al robogtunk Sanyi, Blanka és Én, hogy időben odaérjünk. Negyed négy után valamivel estünk be és míg Sanyi a parkolást intézte Én berohantam Blankával.
Kerestem a legnagyobb egy kupacban tömörülő csoportot, mert tudtam, hogy sokan kijönnek elintegetni Őket. De sehol senki. Egy fia ismerős sem.....felmentem a mozgólépcsőn. Ott sem volt ismerős arc. Kezdtem kétségbeesni. Képtelenség, hogy elmentek, hogy nem értük el Őket. De szerencsére csak Én értettem félre az időpontokat.
Könnyes búcsúzás volt...és még hazafelé is potyogtak a könnyeim a kocsiban és peregtek az elmúlt pár év eseményei a szemem előtt. Valami lezárult és valami elkezdődött...
Már most hiányoznak.



2010. október 14., csütörtök

Ördögi kör....


Egyszer egy kolléganőm mondta mikor náthás volt, hogy olyan a feje mint egy cseber. Hát ez igen találó kifejezés .
Ez a fránya betegeskedés csak nem akar elhagyni engem. Blanka már jól van. Alig kell már szívni az orrát. Időközben Sanyin is átmasírozott a nyavalya. Csak én tobzódom már hetek óta benne. Persze valószínűleg, ha ki tudnám aludni magam akkor gyorsabban gyógyulnék és fordítva. Ha jól lennék és nem kellene az éjszaka folyamán, hol Blankához kelni, hol pedig a köhögőrohamokat elfojtva kirohanni a nappaliba, hogy ott alaposan kiköhögjem magam, igyekezvén mindezt halkan, hogy a gyerkőc fel ne ébredjen.
Azt hiszem, hogy amilyen gyógymódot ismerek azt már mind kipróbáltam. Vettünk hideg párásítót is, ami Blankánál nagyon bevált, nálam viszont úgy hat, hogy oldja ugyan a lerakódásokat, de a hurut természetesen éjszaka akaródzik felszakadva kiutat találni magának.
végül kiköltöztem a nappaliba. Ami azért jó mert, így Blanka nem szenved az én köhögésemtől, én viszont ismét lassabban gyógyulok, mert a nappaliban viszont nincs párologtató (az egyéb házi párologtató eljárások pedig a nyomába sem érhetnek a gépinek)
Amúgy is világ életemben rossz alvó voltam, de most aztán végképp eldicsekedhetem, hogy lassan jó néhány hete vezetném a csak 2-3 órát alszom és még mindig élek versenyt....ha volna ilyen.
Sanyi minap kérdezte, hogy mit kérek karácsonyra....."na csak szerényen"......
Mondtam, hogy egy jó "alvókát" kérnék a Jézuskától....de tényleg......aztán már nem is lenne előttem több akadály az életben......azt hiszem. :-)))
Viszont a napjaimat bearanyozza, hogy egy pici kis huncutul mosolygós, egyre okosabb, ügyesebb, kis tündérke cseperedik a szárnyim alatt. :-)

2010. október 5., kedd

Ismét néhány fotó és szösszenet .....

A régi játszót (plüs kör alakú) lecseréltük egy nagyobb és könnyebben tisztíthatóra, mert Blanka mióta megállás nélkül tornázik, azóta még többet bukik. Arra nem számítottunk, (bár Kinga megjegyezte....), hogy ez a játszó csak arra lesz jó, hogy lemásszon róla. Hát igen....már bejárja az egész nappalit. És természetesen az érdekli leginkább amihez nem kéne nyúlni.....
Azért rövid időre a játszón is le lehet kötni a figyelmét.




A franciaágyon ébredés után,de már szép ruciban, indulásra készen:


Ebéd utáni szieszta.....

Majd kipihenve ismét hancúr.....

2010. október 1., péntek

A kis hét hónapos....


Tegnap töltötte. :-)
Ma csúnya időre ébredtünk. Esik, minden szürke és hideg is van. Ráadásul megkaptam első hivatalos gyed-emet, háááááát nem erre, nem ennyire számítottam. A Hivatalban másképp számolnak mint Én, és akkor még Sanyi is közölte velem az aktuális befizetendő devizahitel különbözetet. Nem tudom, hogy lesz a jövőben, de biztosan nem fogunk "nagy lábon" élni....mondjuk eddig sem tehettük. :-((
Viszont már ébredezik Blanka. :-)) Aki, amikor meglát mosolyog, majd ébredés után következik egy kis hancúr a franciaágyon, hangos kacagásokkal és ez mindenért kárpótol. :-))
Újabban valami kúszáshoz hasonlatos mozgással igyekszik elérni amit kiszemelt magának. Két kézzel húzza magát a lába meg csak csúszik utána. Néha ugyan azon kapjuk, hogy emelgeti a popsiját és már-már négykézláb térdelőállásba tornázza magát, de ezeket egyenlőre csak egy helyben gyakorolja. Angéla (fejlesztő szakember) szerint néhány gyakorlattal próbáljam ösztönözni, hogy hol egyik, hol másik kezét előrerakva haladjon, aztán majd a láb is következhet utána. Úgyhogy gyakorolunk....na nem oly buzgón mint ahogyan azt Én szeretném, mert a kisasszonynak nem mindig van ínyére.... Félreértések elkerülése végett,szeretném leszögezni, hogy nem azért járunk Angélához és Kornélhoz, mert probléma lenne Blankával, mert hogy egyáltalán nincs, hanem, hogy a megfelelő mederben próbálva terelni a mozgásfejlődését, próbáljunk megelőzni olyan későbbi problémákat amik a nem helyes fejlődés következményei lehetnek.
Alvás terén, még mindig a cicin elalvás a módi, és mivel így remekül működik a dolog.......(kivéve mikor ki tudja miért mégsem).....ezért egyenlőre teljesen lemondtam az önálló elalvás erőltetéséről. Nappal kétszer alszik. Egy hosszabbat (kb 1,5 óra) délelőtt és egy rövidebbet (kb 35-45 perc) délután. Este 9 körül alszik el, majd kb. 1-2 körül ébred és onnantól viszont 2 óránként kel és szopizik reggelig. Biztos, hogy nem éhes, mert alig van a ciciben tej és elég hamar visszaalszik, (pláne mostanában, a megfázásom miatt is apadozik a tej és ráadásul Blanka is szabotálja a szopizást napközben)de ha ne adj isten mégis tele a cici akkor is ugyanez a felállás. (Tulajdonképp a cicit szinte már csak altatónak használja) A foga sem jön, a hasa sem fáj, ezért nem értem az ébredések okát....de egyenlőre megbékéltem a helyzettel, majd változik ha Blanka jónak látja....
Egyébként imádom az éjszakai összebújós szopizásokat....pláne, ha azért néhány óra alvás is társul mellé.
Kb. 1 hónapja eszik, főzelékeket, gyümölcsöt. Már a húsosakat is bevezettük. Pár napja este fürdés előtt pedig kipróbáltuk a hosszabb alvás reményében, a tejpépeket. Teljesen oda van érte. Imádja. Két kézzel csapkod örömében amint megkóstolja. Na náááá, hiszen kicsit édeskés, de a célt, a hosszabb alvást nem értük el vele. Egyébként szinte mindent megeszik, megevett amit eddig kapott. Egyik nap a kezébe adtam egy babakekszet, figyelve a reakciókat. Forgatta, nyalogatta, amikor rájött, hogy ez bizony finom, na akkor ráharapott, letört egy nagyobb darab ami felragadt a szájpadlására. Kicsit köhécselni kezdett, a maradék kekszet eldobta és addig piszkálta az ujjával, míg el nem olvadt a szájában a darabka. Nem lettek barátok a babakeksszel. Úgyhogy egyenlőre pépesítve kapja.
Délelőtt egész sokáig eljátszik magában. Délután viszont, felváltva szórakoztatjuk Sanyival. Úgy 5 körül már semmi sem jó (pedig még félig álmos, hisz nemrég ébredt és még enni, meg öltözni kéne)......addig nyüszög, vagy épp sír, amíg le nem megyünk sétálni. Aztán lent meg már egy kis tündérke és vigyorog mindenkire. Nem is hiszik el Nekünk, hogy képes "hisztizni".
Úgy két hete megjelentek a szeparációs szorongás első jelei. Igazából a kórházi élményhez köthetném az első effajta viselkedés változást. Akkor még Sanyi kezében sem akaródzott lennie, de azóta ez kicsit enyhült és Sanyit újból elfogadja. Mikor Anyu a múlt hétvégét nálunk töltötte, Blanka csak a második nap vége felé (mikor Anyu már készült haza) hagyta, hogy szeretgesse. Pedig épp azért jött hozzánk, hogy Nekem segítsen a napi teendőkben, (Sanyi csapatot épített vidéken) de a főzésen kívül mást nem tudtam rábízni, mert Blanka még azt sem hagyta, hogy a Nagyi cserélje ki a pelusát, etesse, vagy, hogy egyáltalán felvegye. Az meg szóba sem jöhetett, hogy esetleg ketten menjenek le sétálni, amíg Én kicsit pihizhetnék és kúrálhatnám magam a náthámból.
Az igazat megvallva egyenlőre imponál a helyzet. Ki ne élvezné, hogy ilyen fontos valakinek, pláne ha egy pici édes csöppségnek. :-)).... ha esetleg egyszer terhessé válna a dolog, addigra biztosan túljutunk ezen a szakaszon.

Blanka egyenlőre nem bizonyul valami kitartónak. (Semmilyen újdonság nem köti le 2-3 percnél tovább, vagy még addig sem. Nem az Apjára hasonlít, akit állítólag, ha reggel leraktak egy építőkocka mellé akkor este onnan vették fel.) Persze ez még változhat.... :-))

2010. szeptember 26., vasárnap

Kingáék új élete a Mi szemünkkel....

Elmennek. Elköltöznek. Nem a szomszédba. Messzire. A távoli Malajziába.
Tulajdonképpen Náluk egy effajta döntés mindig a levegőben lógott. Ismerve Őket, a két "világcsavargót", akiknek az ad feltöltődést, ha mehetnek, láthatnak, újat szívhatnak magukba, ezen az mostani fordulaton nem is kellene meglepődnünk.....de valahogy sosem gondoltuk, vagy sosem akartunk szembesülni vele, hogy egyszer csak bekövetkezhet, hogy nekivágnak. Kikerekedett mindenki szeme, amikor a távoli keletre esett a választásuk. Kavarogtak az érzések, csodálat a bátorságukért, irigykedés a rájuk váró élmények miatt, féltés az újtól. A családtagok első gondolata az volt, hogy mikor fogjuk látni őket ismét, hisz Malajzia annyira távol van......és hogy Hanna, Mimi és Áron mekkorát fog nőni, változni....és talán meg sem fognak ismerni már bennünket....és nem utolsó sorban hogy fogják megélni a változást.
Lesz egy új nagyszerű életük, rengeteg új élmény, kaland, ismerősök és ugyan a családjuk Mi maradunk, de már nem leszünk részesei a mindennapjaiknak, csak a világhálón keresztül.
Ültem hétvégén betegen, bedugult orral a net előtt Anyuval (mert nálunk töltötte a hétvégét, mivel Sanyi csapatot épített vidéken) olvastuk, nézegettük a blogjukat és fájt a szívünk, hogy nem lehetünk ott Mimi névnapján, pedig talán ez volt az egyik utolsó nagycsaládos összejövetel egy jó darabig. Majd ránéztem Blankára és összeszorult a szívem, hogy szegénykém "egyke" marad, hogy nem fog az unokatesóival hancúrozva felnőni, még ha ez csak hétvégenként adatott volna is meg számára.....és hogy mennyire mások, szegényebbek lesznek a családi ünnepek, egyedül fogja bontogatni az ajándékait, nem fog izgulni, segédkezni mellette Hanna és a többi pici. Aztán arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű, hogy Blanka megszületett.....mert így a család sem marad teljesen kisgyerek nélkül. Azért mégiscsak lesz valaki, akit nem csak a szívükben szeretgethetnek tovább....
Nagy űrt hagynak maguk után.
Valami véget ér, és mondhatnám, hogy kezdődik valami új......de azt hiszem Őket semmi nem fogja pótolni. Mindig azoknak nehezebb akik maradnak...
Most elpityeredtem. Magam is meglepődök ezen.....hát ilyenkor szembesül az ember vele, hogy mégiscsak mennyire közel áll valakikhez....és mert azt érzem, Ők már nem fognak többet Magyarországon élni, hisz mi is lehet vonzó itthon, egy ilyen egzotikus élet után....
A család! Vágta rá Jutka (kicsit reménykedve) tegnap mikor vele meg Márkusszal összefutottunk, amikor Anyut vittük haza. Beszélgettünk.....mi másról mint a "nagy eseményről". Félig nevetve, félig szomorúan jegyeztük meg hogy mostanában mindannyian ezzel kelünk ezzel fekszünk....
Én nehezen engedek el dolgokat. Talán ezért sem volt sosem bátorságom pl. külföldön élni..... de....- és, hogy ne csak a szomorú oldalát nézzük az elválásnak - ...Mi itthon maradottak, kaptunk Kingáék által egy lehetőséget, hogy eljuthassunk abba a bizonyos távoli országba és ha csak néhány hetet is de reggeltől estig együtt lehessünk.....
Kinga, Blanka keresztelője kapcsán említette kettőnk kapcsolatáról, hogy "megérkeztünk". Nos, mikor megtudtam a hírt, azt mondtam neki, hogy "igen megérkeztünk....erre Te elmész".... :-(( , :-)) ). Jó volna beszélgetni vele arról a "bizonyos" időszakról kettőnk életében.....annak ellenére, hogy már megértettem a miérteket és semmi tüske nincs már régóta bennem, mégis szeretnék kérdezni, választ kapni és adni, ha Ő is kéri. Ilyen vagyok. Csak ha valamit alaposan átrágok, akkor nyugszik meg teljesen a szívem, akkor tudok végérvényesen túllépni (néhány dolog pedig fúrja az oldalamat :-))).
Lehet, hogy majd azok az együtt töltött napok. Talán akkor majd lesz időnk alaposabban beszélgetni, mert itthon ez valahogy nem sikerült, pedig nem választott el Minket egy fél kontinens....csak hát a napi teendők és a lurkók lekötötték az időnket. :-))
Nagyon bízom benne, hogy tudunk élni majd felkínált lehetőséggel....hogy általuk eljuthassunk egy más "világba"......
Sanyi meg is jegyezte tegnap, hogy nem kellett volna a Jutkáékkal való dumcsi alatt gyrost meg még sütit is enni.....ezt a pénzt is félre tehettük volna a repülőjegyre.
:-))
Kívánunk Nekik, sok szerencsét, egészséget és mindent amire vágynak az új élethez!

2010. szeptember 22., szerda

Néhány fotó és szösszenet....

....a kórház és a betegséget megelőző boldog békeidőkből, mivel mostanában nem vagyunk túl fotogének. :-))

2 hete hétvégén rossz idő lévén benti programként kitaláltuk, hogy palacsinta-partyt adunk a szomszéd gyerekeknek, cserébe kicsit jelenlétükkel szoktassák a mi kis hercegnőnket a gyerektársasághoz. Jól sikerült. Volt közös meseolvasás, hancúrozás....és Blanka is kezd kinyílni. Már nem fakad rögtön sírva, ha egy másik gyerek közelebb merészkedik mint 20 cm. :-))....sőt Vandát egyenesen szereti.:




A Dédi foteljében felettünk a Nagymama fotójával:


Kinga instrukciója alapján az éppen fogzó Blanka kapott egy kulcsot, hogy a hideg fém + a recék csillapítsák a fájdalmakat. Kinga figyelmeztetett, hogy mások lehet, hogy elvetemült anyukának fognak tartani.....de mit érdekel, ha ez segít....márpedig úgy tűnik bevált. :-))



A fotón látható ágyszél sem akadály többé.....a mosoly után meg is próbálkozott a túloldalra jutással.:



Hancúr Apával:

2010. szeptember 21., kedd

És megtörtént.....

.....amit miatt a napokban folyton egymást figyelmeztettük Sanyival......hogy Blanka olyan fürge lett, hogy sehol nem hagyhatjuk magára egy percre sem. Mégis megtörtént a baleset. Vasárnap délután Sanyi csak egy pillanatra fordult el a pelenkázótól, hogy kivegyen a szekrényből egy pelenkát, mert azok mind elfogytak amit közvetlen a pelenkázó mellett tartottunk. És mire visszafordult, Blanka épp a kövön landolt és azonnal felsírt.
Mindannyian rettenetesen megijedtünk. Blanka holt sápadt volt és sírt, Én Sanyival kiabáltam és szintén sírtam, miközben Blankát öleltem (végigfutott az agyamon Áron és egy másik ismerős baba esete.....aki szintén pelenkázóról esett le és aki szegény azóta is, (10 napja) az intenzíven életveszélyes koponyatöréssel fekszik..), Sanyi pedig megsemmisülve állt és láttam rajta, hogy legszívesebben felpofozná magát. (igazából egy percig sem hibáztattam Sanyit, épp elég volt neki a saját lelkiismeret furdalása és ez akár Nálam is megeshetett volna, mivel eddig Én sem vettem ennyire komolyan az intő jeleket...) Aztán gyorsan ráébredtem, hogy úrrá kell lennem a helyzeten, mert Blanka átveszi a Mi feszültségünket is, pedig elég volt Neki a saját ijedelme. Levetkőztettük, kerestünk sérülés nyomokat, de nem találtunk. Hívtam Kingát mit tegyek, mit figyeljek......szegénykém nemrég ment keresztül Áronnal hasonló, de sajnos súlyosabb dolgokon (már jól vannak).....szerencsére úgy tűnt komoly baj nem lehet. Mégis úgy döntöttünk, hogy irány a kórházi ügyelet. A Madarász utcai gyermekklinika volt ügyeletben. Röntgen, ultrahang, vérvétel, vizelet....stb. Blanka nagyon rosszul viselte, meg volt rémülve. Sanyit büntette. Nem nézett rá, nem mosolygott rá és nem maradt meg a kezében. Azonnal bánatosan sírt, ha megpróbáltam átadni neki. Szerencsére nálam megnyugodott.
Aztán közölték, hogy minden negatív, de bent szokás maradni megfigyelésre néhány napig. Természetesen maradtunk. Kaptunk egy szobát. Egy egyágyasat. És Én akkor még azt gondoltam, milyen szerencse.......emlékezve szegény Kingáék János Kórházi elhelyezésére, akiknek az első napot amolyan őrzőben, egy kiságy és egy fotel társaságában kellett tölteni. Itt volt kinyitható ágy, meg babafürdető, pelenkázó meg kis tároló a ruháknak. Úgy tűnt minden adott, hogy Blanka a legkevesebb megrázkódtatással vészelje át az előtte álló napokat. Sanyi hazaszaladt a dolgainkért, addig Én Blankát végig kézben tartva, sétálgattam, mesélgettem, énekelgettem, neki. Nagyon meg volt szeppenve. Ha csak belépett az ajtón valaki, vagy megpróbáltam letenni, már sírva fakadt. Még sosem éreztem, hogy mennyire szüksége van rám ennek a picinek. Bevallom a bajok közepette, nagyon jól esett a ragaszkodása....és megsokszorozta az erőmet. Pedig fáradtak voltunk mindketten. A szombat éjszaka nagyon rosszul alakult. (...akkor még nem is sejtem, hogy még jó néhány kimerítő éjszaka áll előttünk......)
Míg Sanyira és a legszükségesebb dolgainkra vártunk sikerült szopival elaltatnom. Nagyon rá fért mert már teljesen ki volt merülve. Sajnos csak fél órát szendergett, mert látogatást tett a szobánkban az ügyeletes nővér, hogy vázolja a házirendet.
Napi egy meztelen súly mérés, minden étkezés feljegyzése, mellette jellel, hogy volt e bukás, hányás, széklet.....és a "legviccesebb".....minden szopi előtt és után mérés. Mondom a nővérnek, hogy de mi úgy alszunk el nappal és éjszaka is és ugye nem kívánja, hogy ezért felébresszem????
OK. Akkor írjak oda egy ?-et, végül is másnál is volt már ilyen. (???....akkor mi értelme az egésznek.)
Folytattuk az eszmecserét a házirenddel kapcsolatosan, mígnem újabb sarokponthoz nem értünk. A nővér szeretett volna légzésfigyelőt a kiságyba....egyébként ezt helyeselném is, ha nem volna saját pelusra csatolósunk....
Mondom Neki, hogy köszönjük van saját.....és, hogy első ébredéskor amúgy is mellém kerül....amit ált. követ még vagy 1-2....mert, hogy így egyszerűbb szopiztatni...
Úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy iszom, cigizek és verem a gyereket.
Miután látta rajtam, hogy ebből nem engedek...(mert tudom, hogy Blankának így jó)...végül rám hagyta. Kiment.
Sanyi megérkezett és gondoltam elkezdhetjük a bentlakásos életet. Elkészítettük Blanka esti tápszerét, átöltöztettük pizsibe,.....majd érzékeny búcsút vettünk a Papától....kérve, hogy kifelé menet kapcsolja le a villanyt, hogy a megszokott félhomályban evés közben Blanka elszenderüljön. De a fény nem csökkent. A kapcsolók nem engedelmeskedtek Sanyinak. Szólt a személyzetnek, hogy rossz a kapcsoló, vagy esetleg központilag kell lekapcsoltatni. A válasz: " A kapcsoló jó. A villany így marad éjszakára, mivel az Ő felelősségük bla-bla-bla.....
És akkor elöntött a méreg......mégis, hogyan kellene egy gyereket nappali világosságban elaltatni????
Na mindegy....megpróbálom. Sanyit hazaküldtem, majd kinyitottam az anyukáknak szánt kanapét(az már csak a hab a tortán, hogy a fejrészét nem lehetett vízszintesbe tenni....lehet, hogy valaki épp így szereti....Én nem....de végül is ez nem egy hotel), hogy fekve szopizzunk, mint éjszakánként, hátha úgy elalszik. De nem aludt el. Kimentünk sétálni a sötét külső folyosóra....de ez sem segített. Blanka egyre fáradtabb volt. Nem sírt, csak bámulta kimerülten, vörös szemekkel a lámpafényt. És akkor úgy döntöttem, hogy saját felelősségre haza megyünk. Azonnal riasztottam Sanyit, hogy jöjjön értünk. Megerősítésért felhívtam Amelitát, aki a szomszédunk és orvos. vázoltam az esetet, a vizsgálati eredményeket, Blanka állapotát, stb.......és megerősített. Úgyhogy megkerestem az ügyeletes orvost és közöltem, hogy szeretnénk hazamenni. Kicsit hüppögött....mondván, hogy így nem helyes, meg úgy.....de megírja az zárót, csak kicsit várni kell. Nem kérdezte, hogy miért, de mondtam, hogy világosban csak akkor fog elaludni, ha vég kimerült....és mi lesz amikor éjszaka ébred....akkor, hogyan altassam vissza????
Megkönnyebbülést éreztem, hogy hazamegyünk a megszokott kis környezetünkbe. Tudtam, hogy Blankának ez lesz a legjobb. Szegény már teljesen kimerült, volt. Végig a kezemben tartottam, de nem tudott elaludni. Ekkor már este 10 óra volt. Blanka ilyenkor már rég aludni szokott. Most pedig egy megterhelő nap állt mögötte. Úgyhogy amint kézhez kaptuk a zárót (nem volt sok idő, mire Sanyi befutott 10 után 10 perccel, már mehettünk is. Blanka a kocsiban a sötétben és az ölemben azonnal elaludt. Otthon ugyan felébredt amikor be akartam tenni a kiságyába, de kimentünk körbenézni.....megmutattam Neki, hogy itthon vagyunk és már senki sem fogja birizgálni.....mosolygott amikor meglátta a játszóját.....majd betettem az ágyába és azonnal elaludt. Ugyan nem sokáig.....mert, szörcsögve ébredt 2 óra elteltével, úgyhogy amit igértem neki azt nem tudtam betartani, hogy nem birizgálja többé már senki......
Úgyhogy elő az úúútálatos orrszívóval és megkezdődött egy következő nehéz epizód Blanka életében. Az első komolyabb betegség.
Már 3 napja tart. Mindketten elkaptuk. Tüsszögünk, köhögünk, be van dugulva az orrunk, nem alszunk, 1,5 óránként orrot-szívunk és mindenféle bogyót, meg löttyöt iszunk.
Szerencsére eddig láz nem jelentkezett. Bízom benne, hogy még pár nap és minden a régi lesz.....és végre alhatunk, mert már tényleg nagyon kimerültek vagyunk....és remélem, hogy Sanyi, akin most kezdenek jelentkezni az első tünetek, nem fertőz vissza minket.

( adós vagyok rengeteg fotóval, és néhány történettel is, de mentségemre legyen mondva, hogy a napokban volt egyéb fontosabb elfoglaltságom és ráadásul net sem volt....) Pótolom....hamarosan.

2010. szeptember 15., szerda

Kukackodik....

A múlt héten izgultunk Áronka miatt, hogy a koponyatöréséből (ami egy szerencsétlen esésének a következménye) maradéktalanul meggyógyuljon. Anyukájával kórházban kellett töltsenek 5 nehéz és fárasztó napot. Meg is látogattuk Őket a hétvégén.....és megállapítottuk, " hogy csak ide ne kerüljön az ember gyereke". A szigorú, ámbár megkérdőjelezhető és értelmetlen szabályok ellenére Áron példásan viselte a kórházi létet.....cserébe élvezte, hogy egyke lehet pár napig. Hétfőn hazajöttek és jól vannak. Úgy tűnik minden rendben Áron buksijával. Kapott egy csudaszép kobakvédőt.....amiben édesebb mint valaha. Olyan mint egy kis motorversenyző. :-))


Blanka egyre ügyesebben "kukackodik". Már nem lehet egyedül hagyni egy percre sem, ha magasabban van mint a padló. Tekereg, forog a hasán körbe-körbe, húzza magát a kezével és így már képes haladni előre. Ugyan Angéla szerint (Korai Fejlesztő Közp.) jobb lenne ha az oldalra fordulást tökéletesítené egészen a gurulásig, de Blanka ezzel nem ért egyet. :-)
Azt a feladatot kaptuk a hétre, hogy játékkal ösztönözzem, hogy hátról hasra forduljon, majd ha fordult azonnal csalogassam tovább, hogy ismét a hátára forduljon ugyanabban az irányban.....és így tovább. Azonban a második fordulás még egy pici rásegítéssel megy is.....na de tovább már.....nincs az a játék aminek a kedvéért tovább gyakorlatozna. Inkább kiszemel egy másik játékot ami a közelében van.....vagy ha mind eldugom....akkor a szőnyeget babrálja és néha sandán felnéz rám, egy kis huncut mosollyal az arcán, hogy hiába erőlködsz Mami.... :-))
Igen huncut. Kifejezetten az. Bár korábban azt gondoltam, hogy egy ilyen csöppség még nem képes huncutságokra.....de képes. Könnyek nélkül sír...sokszor...ha unatkozik...márpedig sokáig semmi sem köti le a figyelmét, kivéve a felnőttek és a gyerekek beszélgetésének megfigyelése. Szóval sír....egyre hangosabban, egyre fájdalmasabban. Eleinte próbálok melléfekve játékkal nyugtatni, de se lát se hall, még az erélyesebb figyelemelterelésre sem reagál. Aztán legtöbbször "bedőlök neki" és elhiszem, hogy hatalmas bajok vannak és felveszem. Ő pedig azonnal......mondom azonnal, a leghuncutabb vigyorral konstatálja és élvezi, hogy "győzött". :-))) (próbálok úrrá lenni a helyzeten...de még nem lelem a helyes megoldást)
Akaratos is. Nos....erre is azt gondoltam, hogy még korai ilyet kijelenteni...és csak néha, félve mertem másoknak mondani, nehogy félreértsék és ügyetlen anyukának gondoljanak. De hétfőn Angéla a foglalkozáson abszolút engem igazolt, mikor megjegyezte, hogy ez a lány bizony "nagy Úr" elég kis akaratos és ha nem leszünk résen a fejünkre nő.
Azt hiszem az elkövetkezendőkben ez lesz számomra a legnagyobb feladat, hogy képes legyek felismerni a hisztit....hogy mikor jogos és mikor nem....és vajon hogyan reagáljak megfelelően. Nagyon nehéz ez számomra, mert sajnos magam is bizonytalan vagyok legtöbbször. Mindig is hiányzott belőlem a kellő magabiztosság....na meg persze első gyerekes anyuka lévén híján vagyok tapasztalatoknak is. Néha nem érzem, hogy miben lehetek keményebb, mivel ártok ha nem engedek........de ha nem szedem össze magam, a végén Blanka "győz" :-)))
Eddzem magam......bár a sírását a mai napig sem bííííírom sokáig.....és annyira szeretem amikor az ölemben ülve énekelgetünk. :-)

(a Blankáról készült képeket még nem sikerült feltölteni a gépre...így majd később csatolom)

2010. szeptember 4., szombat

Mindjárt kettő.....

......fogacskát növesztett a Drágám. :-))
Egyikünknek sem volt könnyű az elmúlt néhány nap. Blanka éjszaka csaknem óránként ébredt, nappal pedig a szokottnál is nyűgösebb volt, annak ellenére, hogy kapott nyugtató/fájdalomcsillapító homeos kúpot és a nyakában fityegett a borostyánlánc. (amiről állítják, hogy fájdalomcsillapító hatása van.....hmmmmm.....Én csalódtam benne......vagy lehet, hogy nélküle még borzasztóbb lett volna?)
A lényeg, hogy kint vannak. Alul középen a két metsző. Mostantól már csak növesztgetni kell, na és persze vigyázni rá. :-))

(mostanában a szomszéd kislányok kérik, hogy had tologassák...nagyon élvezi és nagyon figyeli Őket)

2010. szeptember 3., péntek

Az első fogacska.....

Blanka holnap féléves lesz. Ennek örömére, és, hogy még felejthetetlenebb legyen ez a nagy esemény, meglepett minket egy fogacskával. Az elsővel.
Szegénykém gondolom, ha választhatott volna valami kevésbé fájdalmas meglepi mellett dönt. Már 4 hónapos kora óta erősen nyálzott és mindent dörzsölt az ínyéhez, most mégis meglepett az eredmény.... :-))....annyira, hogy ezt a nagy hírt gyorsan szét is kürtöltük az ismerősök körében.
Mint említettem, már egy ideje a levegőben lógott, hogy valószínűleg korán kibújik az első fogacska, mégis sokkolt amikor tegnap megláttam. Percekig merengtem. Hirtelen szembesültem vele, hogy már tényleg nem is olyan kisbaba ez az én kisbabám. :-)
A neheze hétfőn kezdődhetett. Mivel esős, viharos, szeles idő volt, a sok sírást és az óránkénti éjszakai ébredést a frontnak tudtam be. Pedig ennél egyértelműbb jelek nem is lehettek volna. Vagy lehet, hogy az idő és a fogzás együttesen hatottak szegénykémre ennyire erőteljesen?
Most utólag van egy kis lelkiismeret furdalásom, mert az elmúlt napokban néha nem voltam elég türelmes vele, pedig ha jobban belegondoltam volna és felismerem a jeleket,......hogy mekkora küzdelmet folytat a természet erőivel.....biztosan agyon babusgattam volna. :-)))))
Büszke vagyok rá.

Egyéb:
Egyre kíváncsibb. Minden érdekli ami körülötte van. Persze ez természetes is.
Ez csak olyankor jelent némi nehézséget amikor pl. pelenkát kellene cserélni vagy öltözködni. Csak röptében lehetséges. :-))
Amint leteszem a pelenkázóra azonnal hasra fordul és elkezd felfedezni. Visszafordítom, valami újdonságot adok a kezébe, hogy lekössem....ez tart kb. 1 percig, majd ismét hason van. Úgyhogy inkább megtanultam így pelenkázni és öltöztetni. :-)

2010. augusztus 26., csütörtök

Még pár nap és féléves nagylány lesz.....

Milyen érdekes dolog az idő.....
Amikor piciként hasfájós volt és égész délután keservesen sírt...(sokszor Én is vele sírtam)...akkor iszonyatosan távolinak tűnt a 12. hét, amikorra a legtöbb baba kinövi ezt az időszakot. Vagy amikor annyit kínlódtunk a szopival, mert erőtlen volt, ötpercenként belealudt, pihent, majd újból nekilendült. Órákat ültünk a fotelben, szinte mindenem elzsibbadt, a hátam fájt és közben számolgattam, hogy hány hét kell vajon még, hogy elérjük a 6 kilót, mert hogy azzal biztattak, akkor már több ereje lesz....
És eljött ez az idő is....sőt néha már a homályba vész a kezdeti nehéz időszak....
Mostanra már 7 kiló környékén járunk. A hasfájásnak már nyoma sincs. Talán még néha a pukizással vannak kisebb problémák. Viszont a fogzás megkezdődött...és ahogy elnézem...nem leszünk oly szerencsések, hogy észrevétlen bújnának elő azok a fránya fogacskák.
A szopizást tökélyre fejlesztettük. Olyannyira, hogy sikerült átlendülni a ló másik oldalára. Pár hete kizárólag csak cicin alszik el. Pedig büszke voltam, hogy kb. a 4. és 5. hónapban gyönyörűen, önállóan elaludt délelőttönként és az esti lefekvéskor. Gyanítom, hogy a fogzás és a mozgásfejlődés miatt nem tud elnyugodni a kiságyban. Eleinte kétségbeesetten próbálkoztam az "önálló elalvás"-ra neveléssel. Betettem a kiságyba, ha sírt cumit adtam, ha nagyon sírt felvettem, majd vissza......de általában 1 , 1,5 óra kínlódás után feladtam és cicin altattam el. Pár napig bírtam csak ezt a "kínzást"......és miután Kinga megnyugtatott, hogy "majd ha még 6 évesen is cicin alszik el, akkor majd beszélgetünk, hogy mit rontottam el"....már nem kínzom, hanem amint látom, hogy nem sok esély van a gyors önálló elalvásra, bevetem a szopizást. Háááát, néha még így sem sikerül....olyankor biztosan nem találtam el jól a megfelelő időpontot.
Éjszaka viszont rögtön cicire kerül. Tudományosan ezt azzal magyaráznám, hogy amíg még félálomban van, addig tudom nagy eséllyel könnyen visszaaltatni, bízva benne, hogy én is visszaalszom (sajna ez mostanában valamiért nagyon nem megy nekem).....a nem tudományos magyarázat pedig, hogy semmiért sem adnám ezeket az összebújós pillanatokat. Ilyenkor a sötétben a kis kezével az arcomnál matat, mintha kiakarná tapintani, hogy valóban a Mami az és nem a szakállas Apu. Szereti ha ilyenkor puszilgatom a tenyerét, bekapom az ujjacskáit, Ő közben buzgón szopizik......és szépen lassan visszaszenderedik.
Kb. 2 hete már délben kap egyebet is a szopi mellé: alma, répa, krumpli, őszibarack, paradicsom, cukkini...stb. Eddig egyedül a répával voltak problémák. Ízlett ugyan, de valamiért még este is visszakéredzkedett. Egyből megbarátkozott a kanállal történő evészettel. Amikor előkerül a pihenőszék (amiben etetem) és az előke....már tudja mi következik és széles vigyorral várja az aznapi fogást....és kézzel lábbal igyekszik a megfelelő helyre juttatni a falatokat.

Mozgás terén is haladunk. Balra másodpercek alatt fordul hasra. Jobbra ugyanez csak elvétve sikerül. Visszafordulni is csak az egyik irány a tuti. De ha nem figyelünk hamar a játszószőnyegen kívül találja magát.

Pár napja különböző technikákkal kísérletezik elérni hason a kiszemelt játékokat. Ezt még csak jóindulattal nevezném kúszásnak, de szerintem pár hét és kiforr.
Próbálkozik a hangkészletek bővítésével. Berreg,(csak védőfelszerelésben érdemes ilyenkor közel hajolni hozzá) sikongat, gügyög.

Ma délelőtt a sikongatást gyakorolta. Kitartóan. És láthatóan nagyon boldog volt, hogy milyen jól megy már ez is....
Imád kézben lenni. A délutánokat szinte kizárólag csak így óhajtja eltölteni. (valószínűleg akkor alakult ez ki amikor a hasfájás miatt sokszor nyugtattuk ringatva)
5-6 óra felé jelzi, hogy igazán indulhatnánk a szokásos délutáni sétánkra. Természetesen hason. Nagyon nagy sikereket aratunk ezzel a műsorszámmal a lakóparkban sétálók körében. Mindenki mosolyog amikor meglátják a kis érdeklődőt...
A nap fénypontja az esti pancsi. Mindenféle akrobata mutatványokat mutat be a kádban ülve.

Még korai jellemrajzot írni Blankáról, de azért azt már most ki lehet jelenteni, hogy mosolygós, jókedvű, de igen érzékeny. Korábban azonnal sírva fakadt, ha a gyerekek az utcán, vagy az unokatesói próbáltak barátkozni vele. Viszont a kitartó edzésnek köszönhetően, (igyekeztünk minél többször közösségbe vinni) mostanra már sokat javult a helyzet. A földszinti kislány hangját (aki párszor tologatta és játszott vele) már a teraszon, a járókában fekve megismeri és nyújtogatja a nyakát a hang irányába, majd felénk, hogy szeretne lemenni hozzá.
Elég akaratos tud lenni,......lehet, hogy elkényeztettük??? :-))
Mindent összevetve egy kis tündérke....és ezt a mostani időszakot ha módom lenne rá végteleníteném...de legalább is jó hosszúra nyújtanám....mert azért persze kíváncsian várom a többi fejlődési szakaszt is...amikor majd édesen visszahuppan a popsira miközben gyakorolja a felállást, vagy amikor majd először mondja, hogy mama. :-))

2010. augusztus 23., hétfő

Újjé a ligetben nagyszerű......

20,-án délután kiruccantunk a Városligetbe. Miután Blanka egyik legkedvesebb időtöltése a hason babakocsikázás lett, így gondoltuk ünnep lévén kedvére nézelődhet a kirakodóvásári sokadalomban. Blanka rettentően élvezte a sok látnivalót. Teljesen lenyűgözte egy vizes poharakkal muzsikáló utca zenész.


Hipp-hopp eltelt vagy másfél óra és még mindig hason nézelődőt, bár már a fejecskéje le-le bukott. Érdekes számomra, hogy még mindig nem jött rá, hogy le is tehetné, esetleg el is aludhatna hason......talán majd egyszer. :-)) Ha elfárad sírással jelzi, hogy itt a vége, fuss el véle.....valaki fordítsa vissza. :-))
Félidőben letelepedtünk a frissen nyírt fűre szopizni, hancúrozni.



Majd a felnőttek nosztalgiáztak egy lángos mellett. Gondoltuk elindulunk hazafelé, de Blankát olyannyira sikerült "kifárasztani", hogy háton elaludt a babakocsiban (ez mostanság igen ritka, mert csak hason hajlandó kocsikázni).
Így hát nyaltunk egy fagyit, pihentünk még egyet a pázsiton.....és vártuk, hogy a Drága felébredjen....