Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. január 19., kedd

Vissza a múltba egy kicsit......


Pici csodánkat, Blankát 2010 márciusának közepére várjuk. Hogy miért nevezem (talán mások szerint közhelyesen) csodának? Nos az előzmények fényében szerintem nagyon is érthető.
7 évvel ezelőtt ismerkedtem meg az apukájával. Szerelem volt első látásra....de ez talán nem ide tartozik. Néhány hónap elteltével egyértelmű volt mindkettőnknek, hogy csakis közösen képzeljük el a további életünket. Porontyot még ugyan nem tervezgettünk, de benne volt a levegőben, hogy jöhet, amint van közös lakásunk.
Nekem sajnos már fiatal koromtól sok nőgyógyászati problémám volt, elsősorban "ártalmatlan" de igen kellemetlen tünetekkel járó fertőzések. Aztán, úgy 24 évesen, túlzott megerőltetésnek és egy kerékpáros esésnek köszönhetően megcsúszott az L5-ös gerinccsigolyám......ami több éves gyógykezelést vont maga után.
A gyerekvállalásra egyik probléma sem jelentett komolyabb veszélyt. A nőgyógyász szerint "a gyógyszertárak jól élnek belőlem....a sok kenőcs,kúp,stb.miatt....de amúgy minden teljesen OK. A gerincprobléma már vetett egy kis árnyékot a terhességre...de mindössze annyit, hogy a doki szerint nagyrészt fekve kell majd kihordanom a babát és persze a derekam mindenképp fájni fog.
Tehát......gondoltuk.....nincs nagy gond.......csak néhány nehezítő körülmény.....
Mígnem, otthagyva addig alaposnak hitt nőgyógyászomat, akinek már nem volt több ötlete hogyan kerekedjünk felül az állandóan visszatérő candida fertőzésemen, elkerültem egy ismerősünk által rendkívül jónak tartott dokibácsihoz.
És akkor ért a hideg zuhany!
Első találkozásunkkor teljes nyugalommal kérdezte - vizsgálat közben - , hogy ugye tudok a méhemben lévő meglehetősen sok kisebb-nagyobb göbről.
Micsoda??? Hááááát nem!!! Miféle göbök??? 1 hónapja jártam ultrahangon, nálam a lelet, miszerint belül minden rendben! (a doki válasza: vagy az orvosom volt hülye, vagy aki az ultrahang gép előtt ült.........vagy, esetleg a gép sem volt az igazi) (no comment!)
Azonnal kért a kolléganőjétől ott helyben egy ultrahangot. Életem talán egyik legrosszabb pillanatai voltak. A "drága" kolléganő kíméletlenül és ridegen közölte az ultrahang eredményét, miszerint Nekem sosem lehet gyerekem, majd hozzátette, - mintha gyerekkereskedelemben érdekelt lett volna -, hogy ha a párom megértő akkor talán kezdjünk el gondolkodni az örökbefogadáson Ő tud segíteni. Könnybe lábadt a szemem, alig értettem amit mond és arra gondoltam, hogy Sanyinak hogyan mondom ezt el.....szegénykém nyugtalan lett amikor látta, hogy a doki átkísér az ultrahangra, mintha megérzett volna valamit.
A "drága" kolléganő, látva lelkiállapotomat, megértése jeleként megveregette a vállam, majd annyit mondott "na ne picsogjon" !?!?! Ezt a mondatot azóta sem tudom elfelejteni...... grrrrrrrr
Kálváriánk a miómákkal ekkor kezdődött és igazából még ma sem ért véget, bár mostanra elenyésző problémává zsugorodott.
Folyt. köv.
(Tudom, hogy hosszúra nyúlik mondandóm, de talán történetünkkel erőt adok másoknak, hogy ne adják fel túl hamar álmaikat....még ha szakemberek egyöntetű véleménye szerint elérhetetlen is.)

Nincsenek megjegyzések: