Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. május 13., csütörtök

A harmadik hónap derekán.....


Egy ideje megjelentek az "igazi" mosolyok, amitől el lehet olvadni.....amikor ébred és meghallja az egyedülálló énekhangomat, amikor jóllakottan leteszem a pihenőszékébe nézelődni és beszélgetünk, amikor az önálló nézelődése közben (ami számomra oly rövid...)oda-oda megyek jelezni, hogy a mami itt van csak közben kicsit teszi a dolgát.
A napokban kevés időm jutott Blankán kívül bármi másra. Nem azért mert annyira borzasztó napokat éltünk meg, (bár az esős időjárás azért megteszi hatását), hanem mert egyre több az ébrenléti szakasz, egyre nehezebben alszik el nappal (újabban este is). Már-már azt hiszem, hogy na végre.....de megébred, sírni kezd és kezdjük az altatást előröl. Pedig korábban "dicsekedtem" vele, hogy önállóan szenderedik álomra nézelődés közben. Kerestem-keresem az okát, olvasgatok tapasztalatokat, szakvéleményt, figyelem Blanka reakcióit és talán-talán kezdek rájönni az okokra....bár a megoldás még várat magára. Valószínűleg nem volt elég fáradt, túl korán próbáltam altatni és még ismerkedni akart a világgal, - ami Neki a lakás zugainak nézegetését jelenti -, vagy nem jól alakítom a "napirendjét" ...már amennyire az alakítható. Próbálkoztam tovább fárasztani a Drágámat és amikor már tényleg elég nyüszis akkor zsupsz az ágyba, de ez sem igazán vált be.(igen, igen, a kiságyba, és már nem a mózesbe) Nappal már kiságyban alvás van, talán ma megpróbálkozunk az éjszakával is....)(azóta megtörtént az a bizonyos első éjszaka - mivel ezt a bejegyzést csütörtök óta próbálom írogatni - ami borzalmas volt és nem részletezném, pláne, hogy az okát sem igen tudom)
Aztán tegnap délelőtt szinte maga kérte, hogy tegyem le, már nem volt jó sem kézben sem a pihenőben. Sírdogált, így gondoltam itt az idő, hogy lefektessem és mit ad Isten, Blanka sóhajtott egy nagyot (mintha azt mondta volna: Na végre mami, hogy rájöttél mit szeretnék) közelebb húzta a pelust, amit mindig az arcához teszek, kicsit szagolgatta, kéjesen elmosolyodott és szinte azonnal elaludt......és aludt 1,5 órát, mialatt gyorsan utánaolvastam az alvás-ébrenlét ritmusnak. Délután már nem sikerült ugyanez, ugyanígy.
Végül levontam a következtetést......hogy ne akarjak következtetést levonni, mert minden nap más, mert egyszer ilyen az időjárás, egyszer meg olyan, egyszer többet eszik, egyszer meg kevesebbet, és egyébként is, napról napra növekszik és változik. :-)
Pedig annyira bíztam benne, hogy az apja alvókáját örökli, aki akár állva is bármikor....... Beszélhet az ember hozzá akármit, Ő alszik. Egy korábbi konfliktusunk miatt, mára már megtanult nyitott szemmel aludni, sőt horkolni is. :-)))
Az történt, hogy egynapon.....mikor Micimackó....(állandóan ezt dúdolom) :-)))....na szóval egy alkalommal épp egy nagy szívfájdalmamat ecseteltem és vártam volna a vigaszt, mikor is az orrom előtt, a mondatom közepén elaludt és az arcomba horkolt............na lett is ebből perpatvar......ekkora pofátlanságot, grrrrrrrr.
Persze akkorra már túl voltunk az udvarlási szakaszon.....gondolta most már megengedheti magának.... :-))))
Ma már nem mer elaludni ha ilyen helyzet van, inkább kitámasztja a szemeit fogpiszkálóval, még bólogatni is megtanult félálomban és van, hogy vigaszt is kapok amolyan "Sanyis" 2 tő mondattal...." minden megoldódik majd meglátod". (Az Én választásom..... :-))).....persze nem ezért szeretem.... :-)) )
A kis kitérő után visszatérve Blankához....már kifejezetten "babásodik". Igazi masszív kisbaba lett (4,35 kg.). Már nem nyeklik-nyaklik amikor felveszem. Szépen tartja, forgatja a fejét már hason is, egyik oldalról a másikra.


(félúton megpihen....)

Van új kedvenc póz....a büfizős nézelődést felváltotta a mami mellkasán kifelé fordulva bambulás. Vízszintesen, karban ringatva nem szeret lenni, bömböléssel jelzi, hogy igenis ragaszkodik a "kedvenc" pózhoz....

Pedig annnnnnnyira szeretném néha ringatni, mint ahogy más "rendes" anyuka teszi más "rendes" babával....... talán majd egyszer ez is megváltozik. Vagy örüljek, hogy nem szokik rá, mert majd 16 kilósan is ringathatom.... :-))
Amennyire tudom, ennyi idősen még gyenge a gerincük a babáknak és Ő túl sokat van függőlegesben.....de mit tegyek ha ez a kedvenc. :-)) (Bízom benne, hogy nem követünk el hibát, ami fejlődési rendellenességhez vezet.)
Sokat változott a helyzet evészet terén is. Már sokkal kevesebbet bukik. Egész ügyesen szopizik....bár ez még mindig hosszan el tud tartani a bealvások miatt. Viszont már sokszor tud evés közben, vagy akár fekve a pihenőszékben büfizni. De azért nem maradhatnak el az igazi büfiztetések. Van, hogy jelzi .....tátogással,hogy ugyan vegye már fel valaki büfizni, különben bukás lesz a vége..... Eltartott egy ideig mire rájöttünk, hogy melyik jelzés mit jelent....de van, hogy félreértelmezzük....mert hát természetesen a tudatlanok Mi vagyunk.... hiszen Ő egy igazán ügyes, és okos kisbaba. :-)))

2 megjegyzés:

Ildikó írta...

Szia!

Az elejétől kezdve olvasom a bejegyzéseidet, nagyon tetszik a Kisasszony, és úgy látom igazán jó helyre született :)
Szóval: nekem három gyermekem van, 5 éves és 6 hónapos között. Egyik sem szeretett fekvő pózban ringatózni, csak függőlegesen, sokszor kifelé fordítva, ahogy a képeteken Blanka. Eddig még semmi rendellenes nem mutatkozott rajtuk :) (Ezt biztatásnak szánom ;) )
A lányom nagyon bukós volt, csakis védőfelszerelésben lehetett felvenni, de általában úgy is sikerült eltalálnia a ruhánkat. Aztán elmúlt ez is, most már 5 éves, 18,5 kiló, jó étvágyú. Egyszóval: ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz, csak figyeld továbbra is, hogy mit szeretne a leányka! :)
Szép napokat Nektek!
Ildikó

j.bea írta...

Elkövettem én is ezt a hibát Borival, amiről Te írsz az alvással kapcsolatban. Juli mindíg evés után/közben aludt el, simán beraktam a kiságyba, aludt órák hosszat, utána volt ébren, és aztán megint evés, alvás. És nekem ez volt a természetes, így csináltam (akartam csinálni) Borival is. Sok időbe tellt, mire rájöttem, hogy ő teljesen másképp működik. Evés után esze ágában sincs aludni, ő akkor van ébren, és amikor már ragadnak le a szemei, be kell tennem a kiságyba, és pár perc alatt egyedül alszik el. Na, ezzel nem sokat segítettem, csak eszembe jutott, hogy nálunk ez okozott némi galibát. Most így teljesen helyre állt a rend. Puszillak Titeket! Blanka továbbra is gyönyörű!! És jobbulást neki!