Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. augusztus 26., csütörtök

Még pár nap és féléves nagylány lesz.....

Milyen érdekes dolog az idő.....
Amikor piciként hasfájós volt és égész délután keservesen sírt...(sokszor Én is vele sírtam)...akkor iszonyatosan távolinak tűnt a 12. hét, amikorra a legtöbb baba kinövi ezt az időszakot. Vagy amikor annyit kínlódtunk a szopival, mert erőtlen volt, ötpercenként belealudt, pihent, majd újból nekilendült. Órákat ültünk a fotelben, szinte mindenem elzsibbadt, a hátam fájt és közben számolgattam, hogy hány hét kell vajon még, hogy elérjük a 6 kilót, mert hogy azzal biztattak, akkor már több ereje lesz....
És eljött ez az idő is....sőt néha már a homályba vész a kezdeti nehéz időszak....
Mostanra már 7 kiló környékén járunk. A hasfájásnak már nyoma sincs. Talán még néha a pukizással vannak kisebb problémák. Viszont a fogzás megkezdődött...és ahogy elnézem...nem leszünk oly szerencsések, hogy észrevétlen bújnának elő azok a fránya fogacskák.
A szopizást tökélyre fejlesztettük. Olyannyira, hogy sikerült átlendülni a ló másik oldalára. Pár hete kizárólag csak cicin alszik el. Pedig büszke voltam, hogy kb. a 4. és 5. hónapban gyönyörűen, önállóan elaludt délelőttönként és az esti lefekvéskor. Gyanítom, hogy a fogzás és a mozgásfejlődés miatt nem tud elnyugodni a kiságyban. Eleinte kétségbeesetten próbálkoztam az "önálló elalvás"-ra neveléssel. Betettem a kiságyba, ha sírt cumit adtam, ha nagyon sírt felvettem, majd vissza......de általában 1 , 1,5 óra kínlódás után feladtam és cicin altattam el. Pár napig bírtam csak ezt a "kínzást"......és miután Kinga megnyugtatott, hogy "majd ha még 6 évesen is cicin alszik el, akkor majd beszélgetünk, hogy mit rontottam el"....már nem kínzom, hanem amint látom, hogy nem sok esély van a gyors önálló elalvásra, bevetem a szopizást. Háááát, néha még így sem sikerül....olyankor biztosan nem találtam el jól a megfelelő időpontot.
Éjszaka viszont rögtön cicire kerül. Tudományosan ezt azzal magyaráznám, hogy amíg még félálomban van, addig tudom nagy eséllyel könnyen visszaaltatni, bízva benne, hogy én is visszaalszom (sajna ez mostanában valamiért nagyon nem megy nekem).....a nem tudományos magyarázat pedig, hogy semmiért sem adnám ezeket az összebújós pillanatokat. Ilyenkor a sötétben a kis kezével az arcomnál matat, mintha kiakarná tapintani, hogy valóban a Mami az és nem a szakállas Apu. Szereti ha ilyenkor puszilgatom a tenyerét, bekapom az ujjacskáit, Ő közben buzgón szopizik......és szépen lassan visszaszenderedik.
Kb. 2 hete már délben kap egyebet is a szopi mellé: alma, répa, krumpli, őszibarack, paradicsom, cukkini...stb. Eddig egyedül a répával voltak problémák. Ízlett ugyan, de valamiért még este is visszakéredzkedett. Egyből megbarátkozott a kanállal történő evészettel. Amikor előkerül a pihenőszék (amiben etetem) és az előke....már tudja mi következik és széles vigyorral várja az aznapi fogást....és kézzel lábbal igyekszik a megfelelő helyre juttatni a falatokat.

Mozgás terén is haladunk. Balra másodpercek alatt fordul hasra. Jobbra ugyanez csak elvétve sikerül. Visszafordulni is csak az egyik irány a tuti. De ha nem figyelünk hamar a játszószőnyegen kívül találja magát.

Pár napja különböző technikákkal kísérletezik elérni hason a kiszemelt játékokat. Ezt még csak jóindulattal nevezném kúszásnak, de szerintem pár hét és kiforr.
Próbálkozik a hangkészletek bővítésével. Berreg,(csak védőfelszerelésben érdemes ilyenkor közel hajolni hozzá) sikongat, gügyög.

Ma délelőtt a sikongatást gyakorolta. Kitartóan. És láthatóan nagyon boldog volt, hogy milyen jól megy már ez is....
Imád kézben lenni. A délutánokat szinte kizárólag csak így óhajtja eltölteni. (valószínűleg akkor alakult ez ki amikor a hasfájás miatt sokszor nyugtattuk ringatva)
5-6 óra felé jelzi, hogy igazán indulhatnánk a szokásos délutáni sétánkra. Természetesen hason. Nagyon nagy sikereket aratunk ezzel a műsorszámmal a lakóparkban sétálók körében. Mindenki mosolyog amikor meglátják a kis érdeklődőt...
A nap fénypontja az esti pancsi. Mindenféle akrobata mutatványokat mutat be a kádban ülve.

Még korai jellemrajzot írni Blankáról, de azért azt már most ki lehet jelenteni, hogy mosolygós, jókedvű, de igen érzékeny. Korábban azonnal sírva fakadt, ha a gyerekek az utcán, vagy az unokatesói próbáltak barátkozni vele. Viszont a kitartó edzésnek köszönhetően, (igyekeztünk minél többször közösségbe vinni) mostanra már sokat javult a helyzet. A földszinti kislány hangját (aki párszor tologatta és játszott vele) már a teraszon, a járókában fekve megismeri és nyújtogatja a nyakát a hang irányába, majd felénk, hogy szeretne lemenni hozzá.
Elég akaratos tud lenni,......lehet, hogy elkényeztettük??? :-))
Mindent összevetve egy kis tündérke....és ezt a mostani időszakot ha módom lenne rá végteleníteném...de legalább is jó hosszúra nyújtanám....mert azért persze kíváncsian várom a többi fejlődési szakaszt is...amikor majd édesen visszahuppan a popsira miközben gyakorolja a felállást, vagy amikor majd először mondja, hogy mama. :-))

Nincsenek megjegyzések: