Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. szeptember 26., vasárnap

Kingáék új élete a Mi szemünkkel....

Elmennek. Elköltöznek. Nem a szomszédba. Messzire. A távoli Malajziába.
Tulajdonképpen Náluk egy effajta döntés mindig a levegőben lógott. Ismerve Őket, a két "világcsavargót", akiknek az ad feltöltődést, ha mehetnek, láthatnak, újat szívhatnak magukba, ezen az mostani fordulaton nem is kellene meglepődnünk.....de valahogy sosem gondoltuk, vagy sosem akartunk szembesülni vele, hogy egyszer csak bekövetkezhet, hogy nekivágnak. Kikerekedett mindenki szeme, amikor a távoli keletre esett a választásuk. Kavarogtak az érzések, csodálat a bátorságukért, irigykedés a rájuk váró élmények miatt, féltés az újtól. A családtagok első gondolata az volt, hogy mikor fogjuk látni őket ismét, hisz Malajzia annyira távol van......és hogy Hanna, Mimi és Áron mekkorát fog nőni, változni....és talán meg sem fognak ismerni már bennünket....és nem utolsó sorban hogy fogják megélni a változást.
Lesz egy új nagyszerű életük, rengeteg új élmény, kaland, ismerősök és ugyan a családjuk Mi maradunk, de már nem leszünk részesei a mindennapjaiknak, csak a világhálón keresztül.
Ültem hétvégén betegen, bedugult orral a net előtt Anyuval (mert nálunk töltötte a hétvégét, mivel Sanyi csapatot épített vidéken) olvastuk, nézegettük a blogjukat és fájt a szívünk, hogy nem lehetünk ott Mimi névnapján, pedig talán ez volt az egyik utolsó nagycsaládos összejövetel egy jó darabig. Majd ránéztem Blankára és összeszorult a szívem, hogy szegénykém "egyke" marad, hogy nem fog az unokatesóival hancúrozva felnőni, még ha ez csak hétvégenként adatott volna is meg számára.....és hogy mennyire mások, szegényebbek lesznek a családi ünnepek, egyedül fogja bontogatni az ajándékait, nem fog izgulni, segédkezni mellette Hanna és a többi pici. Aztán arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű, hogy Blanka megszületett.....mert így a család sem marad teljesen kisgyerek nélkül. Azért mégiscsak lesz valaki, akit nem csak a szívükben szeretgethetnek tovább....
Nagy űrt hagynak maguk után.
Valami véget ér, és mondhatnám, hogy kezdődik valami új......de azt hiszem Őket semmi nem fogja pótolni. Mindig azoknak nehezebb akik maradnak...
Most elpityeredtem. Magam is meglepődök ezen.....hát ilyenkor szembesül az ember vele, hogy mégiscsak mennyire közel áll valakikhez....és mert azt érzem, Ők már nem fognak többet Magyarországon élni, hisz mi is lehet vonzó itthon, egy ilyen egzotikus élet után....
A család! Vágta rá Jutka (kicsit reménykedve) tegnap mikor vele meg Márkusszal összefutottunk, amikor Anyut vittük haza. Beszélgettünk.....mi másról mint a "nagy eseményről". Félig nevetve, félig szomorúan jegyeztük meg hogy mostanában mindannyian ezzel kelünk ezzel fekszünk....
Én nehezen engedek el dolgokat. Talán ezért sem volt sosem bátorságom pl. külföldön élni..... de....- és, hogy ne csak a szomorú oldalát nézzük az elválásnak - ...Mi itthon maradottak, kaptunk Kingáék által egy lehetőséget, hogy eljuthassunk abba a bizonyos távoli országba és ha csak néhány hetet is de reggeltől estig együtt lehessünk.....
Kinga, Blanka keresztelője kapcsán említette kettőnk kapcsolatáról, hogy "megérkeztünk". Nos, mikor megtudtam a hírt, azt mondtam neki, hogy "igen megérkeztünk....erre Te elmész".... :-(( , :-)) ). Jó volna beszélgetni vele arról a "bizonyos" időszakról kettőnk életében.....annak ellenére, hogy már megértettem a miérteket és semmi tüske nincs már régóta bennem, mégis szeretnék kérdezni, választ kapni és adni, ha Ő is kéri. Ilyen vagyok. Csak ha valamit alaposan átrágok, akkor nyugszik meg teljesen a szívem, akkor tudok végérvényesen túllépni (néhány dolog pedig fúrja az oldalamat :-))).
Lehet, hogy majd azok az együtt töltött napok. Talán akkor majd lesz időnk alaposabban beszélgetni, mert itthon ez valahogy nem sikerült, pedig nem választott el Minket egy fél kontinens....csak hát a napi teendők és a lurkók lekötötték az időnket. :-))
Nagyon bízom benne, hogy tudunk élni majd felkínált lehetőséggel....hogy általuk eljuthassunk egy más "világba"......
Sanyi meg is jegyezte tegnap, hogy nem kellett volna a Jutkáékkal való dumcsi alatt gyrost meg még sütit is enni.....ezt a pénzt is félre tehettük volna a repülőjegyre.
:-))
Kívánunk Nekik, sok szerencsét, egészséget és mindent amire vágynak az új élethez!

1 megjegyzés:

SKY írta...

Na én most itt bőgök...
Pótolhatatlanok vagytok nekem. Mind...
És nincsenek is szavaim. :(:(((((