Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. szeptember 15., szerda

Kukackodik....

A múlt héten izgultunk Áronka miatt, hogy a koponyatöréséből (ami egy szerencsétlen esésének a következménye) maradéktalanul meggyógyuljon. Anyukájával kórházban kellett töltsenek 5 nehéz és fárasztó napot. Meg is látogattuk Őket a hétvégén.....és megállapítottuk, " hogy csak ide ne kerüljön az ember gyereke". A szigorú, ámbár megkérdőjelezhető és értelmetlen szabályok ellenére Áron példásan viselte a kórházi létet.....cserébe élvezte, hogy egyke lehet pár napig. Hétfőn hazajöttek és jól vannak. Úgy tűnik minden rendben Áron buksijával. Kapott egy csudaszép kobakvédőt.....amiben édesebb mint valaha. Olyan mint egy kis motorversenyző. :-))


Blanka egyre ügyesebben "kukackodik". Már nem lehet egyedül hagyni egy percre sem, ha magasabban van mint a padló. Tekereg, forog a hasán körbe-körbe, húzza magát a kezével és így már képes haladni előre. Ugyan Angéla szerint (Korai Fejlesztő Közp.) jobb lenne ha az oldalra fordulást tökéletesítené egészen a gurulásig, de Blanka ezzel nem ért egyet. :-)
Azt a feladatot kaptuk a hétre, hogy játékkal ösztönözzem, hogy hátról hasra forduljon, majd ha fordult azonnal csalogassam tovább, hogy ismét a hátára forduljon ugyanabban az irányban.....és így tovább. Azonban a második fordulás még egy pici rásegítéssel megy is.....na de tovább már.....nincs az a játék aminek a kedvéért tovább gyakorlatozna. Inkább kiszemel egy másik játékot ami a közelében van.....vagy ha mind eldugom....akkor a szőnyeget babrálja és néha sandán felnéz rám, egy kis huncut mosollyal az arcán, hogy hiába erőlködsz Mami.... :-))
Igen huncut. Kifejezetten az. Bár korábban azt gondoltam, hogy egy ilyen csöppség még nem képes huncutságokra.....de képes. Könnyek nélkül sír...sokszor...ha unatkozik...márpedig sokáig semmi sem köti le a figyelmét, kivéve a felnőttek és a gyerekek beszélgetésének megfigyelése. Szóval sír....egyre hangosabban, egyre fájdalmasabban. Eleinte próbálok melléfekve játékkal nyugtatni, de se lát se hall, még az erélyesebb figyelemelterelésre sem reagál. Aztán legtöbbször "bedőlök neki" és elhiszem, hogy hatalmas bajok vannak és felveszem. Ő pedig azonnal......mondom azonnal, a leghuncutabb vigyorral konstatálja és élvezi, hogy "győzött". :-))) (próbálok úrrá lenni a helyzeten...de még nem lelem a helyes megoldást)
Akaratos is. Nos....erre is azt gondoltam, hogy még korai ilyet kijelenteni...és csak néha, félve mertem másoknak mondani, nehogy félreértsék és ügyetlen anyukának gondoljanak. De hétfőn Angéla a foglalkozáson abszolút engem igazolt, mikor megjegyezte, hogy ez a lány bizony "nagy Úr" elég kis akaratos és ha nem leszünk résen a fejünkre nő.
Azt hiszem az elkövetkezendőkben ez lesz számomra a legnagyobb feladat, hogy képes legyek felismerni a hisztit....hogy mikor jogos és mikor nem....és vajon hogyan reagáljak megfelelően. Nagyon nehéz ez számomra, mert sajnos magam is bizonytalan vagyok legtöbbször. Mindig is hiányzott belőlem a kellő magabiztosság....na meg persze első gyerekes anyuka lévén híján vagyok tapasztalatoknak is. Néha nem érzem, hogy miben lehetek keményebb, mivel ártok ha nem engedek........de ha nem szedem össze magam, a végén Blanka "győz" :-)))
Eddzem magam......bár a sírását a mai napig sem bííííírom sokáig.....és annyira szeretem amikor az ölemben ülve énekelgetünk. :-)

(a Blankáról készült képeket még nem sikerült feltölteni a gépre...így majd később csatolom)

Nincsenek megjegyzések: