Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. november 2., kedd

Elszálltak....

Elrepültek. Kinga,Dani,Hanna,Mimi,Kis Áron......és Jutka nenne, aki szerencsére Karácsonyra már visszatér közénk.
De, hogy időrendben haladjunk.......volt egy búcsúbuli, amit a Pastrami étterem felső szintjén tartottak és amin Mi sajnos a mostanra már állandósulni látszó takonykór és köhögés miatt nem tudtunk részt venni. Pedig a fotók és elmesélések alapján remek lehetett. Még Grillus Bátyánk is együtt mulatott velük és a sok csöppséggel egy rövid ideig.
Azért mégsem maradtunk búcsúest nélkül. Szerencsére Hanna 4.-ik szülinapját már a családdal ünnepelhettük. Az indulásuk előtt 2 nappal tartották, így igazából családi búcsúzkodás is volt egyben. Jó volt újból együtt mindenkivel. Jó volt látni, hogy Blanka is élvezi már a gyerektársaságot és nem fakad rögtön sírva, ha valaki 10 cm-nél közelebb kerül hozzá.....és ugyanakkor fájt a szívem, hogy hiába "nyílik" az én kis babám, mert mire megszokná az ünnepekre eddig jellemző gyerekzsivajt, addigra az unokatesók elrepülnek és Blanka marad egyke....


A szülinap jól sikerült. Hanna már "nagylány". Pontosan emlékszem az elő, második, harmadik szülinapjára. Egyévesként kapott egy babakocsit és a babája helyett Ő huppant bele. Gondolta, ez is azt a célt szolgálja mint a nagy babakocsi csak kicsit összement. Aztán megmutattuk neki, hogy a babáját tologassa benne.....és aztán meg sem lehetett többé állítani vele. Mintha most lett volna. Annyira édes volt. Akkor éreztem talán először igazán, hogy milyen jó volna egy saját.
És tessék itt van. És lassan már Ő is 1 éves lesz. De előbb még Áronka következik a sorban. Akinek a szülinapján csak virtuálisan húzhatjuk meg a fülét és Karácsonykor is virtuálisan kívánunk majd Kellemes Ünnepeket, stb....
Aztán elérkezett az indulás napja. Félreértettem Kingát. Az lebegett a szemem előtt, hogy fél négy, fél négy, fél négy.....hogy ez az utolsó időpont amikor még a váróban lesznek. 130-al robogtunk Sanyi, Blanka és Én, hogy időben odaérjünk. Negyed négy után valamivel estünk be és míg Sanyi a parkolást intézte Én berohantam Blankával.
Kerestem a legnagyobb egy kupacban tömörülő csoportot, mert tudtam, hogy sokan kijönnek elintegetni Őket. De sehol senki. Egy fia ismerős sem.....felmentem a mozgólépcsőn. Ott sem volt ismerős arc. Kezdtem kétségbeesni. Képtelenség, hogy elmentek, hogy nem értük el Őket. De szerencsére csak Én értettem félre az időpontokat.
Könnyes búcsúzás volt...és még hazafelé is potyogtak a könnyeim a kocsiban és peregtek az elmúlt pár év eseményei a szemem előtt. Valami lezárult és valami elkezdődött...
Már most hiányoznak.



Nincsenek megjegyzések: