Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. november 23., kedd

A legfontosabbak dióhéjban...

Először is: végre van net…… (most látom csak, hogy hátteret kéne változtatnom a blogon....már nem aktuális)

Az elmúlt pár hét alatt áthelyeztük a főhadiszállást…...és ezzel el is mondhatjuk, hogy minden szempontból nehéz és viharos időszak áll mögöttünk. Illetve igazából még sajnos benne forgunk a közepében.(talán mire ez a bejegyzés elkészül addigra rendeződig a legnagyobb félelmünk, a fűtés állandó leállása és nem Szenteste kell költöznünk mert nincs fűtés....) Nem kertelek…..nem vagyunk igazán jól. Miután felkészítettem a lelkemet a régi lakásunk elengedésére (nem ment könnyen), nagy reményekkel készültem a költözésre. De baljós jelek kezdtek megjelenni. A költözés napján leszakadt az idei első hó. A költöztető autó, ami addigra összezsugorodott (mégsem sikerült „nagyot” szerezni) nem tudott elindulni, és a segítségek is sorra lebetegedtek. Így Sanyi a sajátunkkal próbált némi létfontosságú dolgot átvinni több fordulóval az új lakásba, aminek aznap kapta meg a kulcsait. Úgy terveztük, hogy Mi másnap költözünk Blankával. Sanyi este úgy jött haza, hogy közölte „Manó, a lakás életveszélyes” pedig előtte többször jártunk benne. Én valahogy nem akartam erről tudomást venni. Sanyi néha képes túlozni, ráadásul fizikailag és egészségileg is túlhajtotta magát, ráadásul arra végképp nem számított, hogy a költözés kapcsán egzisztenciális gondjai is akadnak. Így gondoltam ezért ez a negatív hozzáállás. Azért kezdett némi rossz érzés eluralkodni rajtam. Sanyi apukájának (aki egy igen megfontolt, szavahihető ember) ennyire nem volt rossz véleménye a lakásról, így aztán még pislákolt bennem a bizakodás. Aztán mikor este (Blanka elaltatása után)végre sikerült részleteket is megtudnom, kezdtem kétségbe esni, de még mindig bíztam a döntésünkben. Másnap mégis mikor indulnunk kellett elsírtam magam. Megmagyarázhatatlan érzés vett erőt rajtam. Mintha a vesztünkbe indulnánk. De már nem volt visszaút. Potyogtak a könnyeim az autóban. Blanka csak nézett rám és mosolygott aztán elaludt.....Én pedig azt éreztem, hogy a legjobb szándékom és akaratom ellenére talán valami szörnyűségbe rángatom bele….
Amit Sanyi vázolt a lakással kapcsolatban az mára már egyértelmű, hogy sajnos egy cseppet sem volt túlzás. Aki látta a "Pénznyelő" c. filmet talán vannak elképzelései arról, hogy milyen helyzetbe keveredtünk. (fiatal pár nagy reményekkel beköltözik egy kívülről igen tetszetős múlt századi villába......majd jönnek sorra az addig rejtve maradt problémák és a "jobbnál-jobb" szakemberek, hogy orvosolják ....) és hogy miért is marad a pár......
- mert fáradtak, lerobbantak és a hideg kirázza Őket egy újra költözés gondolatától,
- mert sok pénzük elment a költözésre és kevéske maradt,
- mert még mindig bíznak abban, hogy a hibák megjavíthatók ( azért már sokat sikerült orvosolni, de van amit nem lehet, viszont némi szerencsével együtt lehet élni vele) és ha meg nem is szeretik de legalább megszokják az új környezetet arra az átmeneti időszakra amiről még nem tudni, hogy mennyi is lesz,
- és végül, de nem utolsó sorban a legmarasztalóbb, hogy Blanka, a szülei feszültsége és az erőteljes fogzása ellenére láthatóan jól érzi itt magát.

Egyértelműen úgy tűnik, nem sikerült jó döntést hoznunk, legalább is rövidtávon nem (nagyrészt rajtunk kívül álló okok miatt). Hosszútávon pedig majd meglátjuk. Egyenlőre nem látom a jövőnket, de a szívem mélyén bizakodom..... Teszem a dolgom. Kicsit gépiesen. Az idei Karácsonyra nem sikerült lelkileg felkészülnöm. Az ablakban világító angyalkán kívül idén semmi nem utal az Ünnep közeledtére. De remélem ezt Blanka nem érzi…..mert Neki szeretnék békés Karácsonyt teremteni. Amire úgy tűnik azért lesz lehetőségünk. (Ahogy említettem, most járt itt a szakszerviz és lelket lehelt a kazánba) hurráááááá :-)

És akkor a lényeg:
Blanka elmúlt 1 hónapja dióhéjban:
Hamar megszokta az új környezetet. Persze igyekeztem a lehető leg zökkenő mentesebbé tenni Neki. Vidám, kiegyensúlyozott baba lett belőle. Pedig hónapokkal ezelőtt nem mertem bízni abban, hogy a nyüszi egyszer majd csökken. :-)

- Úgy 4 hete önként....és dalolva leszokott a szopiról. Engem jobban megviselt mint Őt. Azt, hogy nem tart rá igényt, - először a nappali elalvásoknál, majd az éjszakai ébredésekkor - úgy adta a tudtomra, hogy elfordult, és ha erőltetni próbáltam hatalmasakat harapott.

- Ül ! Szépen ügyesen, egyenes háttal. Ugyan nem négykézlábból ül ki oldalra, ahogyan azt „illene” hanem valamiben megkapaszkodva térdelésig húzza magát és úgy teszi oldalra a popsit. Ami viszont kicsit aggaszt, hogy boruláskor, nem támaszt ki kézzel. Hiába gyakoroljuk. A legtöbbször nem borul, hanem átfordul ülésből négykézlábra szép csípő kifordítással....ezt viszont annyira ügyesen csinálja, hogy kapott is érte dicséretet Angélától.



- A mászás is végre beindult. (erről képeket később tudok feltenni) Egészen váratlanul. Egyik pillanatról a másikra. Szinte ugyanaznap amikor először a kanapé szélébe kapaszkodva felhúzta magát állásba....hatalmas vigyorral konstatálva a sikert....és még pár lépést is tett a kanapé felé, mivel igen távol voltak a lábai és érezte, hogy ingatag. (mostantól figyelhetem minden percben, mert visszafelé még krumplis-zsákként dől)

- Etetőszékben ülve eszik.

Amikor először beleraktuk és ott evett köztünk az asztalnál, hatalmas sikongatásokkal jelezte, hogy rendkívül boldog. Azóta is élvezi, hogy immár nagylányként „teljes jogú” tagja a családnak. Legalább is ami az asztalnál történő étkezést illeti. Nagy kedvenc a banán. Képes egy egészet benyomni pár perc alatt. Úgy tömi a szájába mint egy kis hörcsög. Le sem nyeli a falatot már küldi utána a következőt. Egyébként nem válogatós, de a banán, na az mindenek felett áll. Ha meglátja, hogy készülök felnyitni Neki egyet boldogan kurjongat.
A kedvencek sorába sorolható még a köles golyó, a kenyérhéj és az esti tejbepapi.... bár ezek mind-mind a banán után kullognak a sorban.
Már nem ehetünk úgy mellette, hogy valamit ne adnánk Neki a Mi tányérunkról. Legutóbb a pizza szélét és némi brokkolit kapott a nagyok ételéből. Rendkívül boldog volt velük.


- Játék közben édesen gagyarászik. Van, hogy kissé hangosabban is. Ha valami nagyon tetszik, akkor egyenesen kiabál és a mutató ujjával mutat rá. Ezt csinálja amikor sétálunk. Rámutat arra aki épp szembe jön és hatalmas mosollyal nagyokat kurjongat hozzá. Az idegen járókelő pedig nem tud nem reagálni….mert annyira édes. Így aztán lépten nyomon meg-megállunk barátkozni.

- Kibújt egy újabb fogacska (felső metsző), egy másik pedig a napokban készül áttörni az ínyt. Van némi nyüszi és többszöri éjszakai ébredés, de nagy fájdalmakat okozó tünetek szerencsére eddig nem voltak. (na ez épp most dőlt meg....be kellett szaladnom hozzá, mert fájdalmasan felsírt alvás közben és már vissza sem tudtam altatni)

- Mikulásra megérkezett az igazi nagy pelyhekben szakadó hó. Képtelenség lett volna babakocsival sétálni menni, ezért hamar össze kellett állítani a szánkót, amit Kingáéktól kaptunk kölcsön, míg Ők inkább a fürdőruhákat „fogyasztják” a világ másik felén. Mivel ez egy hagyományos fa szánkó, szereltünk, pontosabban Sanyi szerelt Blanka közreműködésével háttámlát. Aztán elindultunk a Nagyiékhoz. Mivel a hó folyamatosan esett Blankát letakartuk a babakocsi esdővédőjével. Így aztán alig látott ki, de így is tetszett neki az újfajta közlekedési eszköz. Pedig egyszer oldalra borult egy buckán. Bele a hóba. De kisebb sírás után folytattuk az utunkat.



Holnap Szent este.....
Mindenkinek Nagyon Boldog és Békés Ünnepeket Kívánunk!
És remélem a Miénk is hasonlóan fog alakulni.

3 megjegyzés:

Ildikó írta...

Áldott, békés karácsonyt, és boldog új évet kívánok Nektek!

Azért remélem a helyzetetek már csak javulni fog!

Ildikó

jy írta...

Boldog karácsonyt így, ismeretlenül is! Blanka egyszerűen gyönyörű! És very fotogén :)
***
(Sajnos rengeteg kontár rohangál, nálunk eddig mindkét lakásfelújítás botrányokkal volt terhes - de sírás közben mindig arra gondoltam, hogy most már egy igazán nagy csapatba tartozom: az átvert megrendelők csapatába...)
***
De ismét a lényeg: boldog ünnepeket!

Judit

Barifelhő írta...

Kívánom, hogy a jövő év csupa jót hozzon nektek! Remélem, sikerül kicsit feltöltődni, pihenni és új lendülettel és pozitív hozzáállással javítgatjátok, csinosítgatjátok majd új otthonotokat!
Ez a mosolygós lányka nagyon ügyes és gyönyörű. :-)

Boldog, békés karácsonyt!