Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2010. november 10., szerda

Vetésforgó....


Kingáék el, Mi meg vissza.......Budakeszire :-))))
Mosolygok a helyzeten. Valahogy egy ideje nem sikerül egy időben egy helyen laknunk.

Hogy miért is költözünk?
Már egy ideje tervezgettük, hogy ha Blanka ovis lesz, és Nekem vissza kell mennem dolgozni akkor Budakeszin lenne a legjobb Nekünk. Hiszen Anyu óvónő és Blanka járhatna az Ő ovijába, ami nem mellesleg egy szuper óvoda. Meg aztán nem utolsó sorban ott lenne az a sok segítő kéz: Anyu, Jutka nenne, az öcsém (mondjuk Őt költői túlzás segítségként emlegetni) az unokaöcséim és a Dédi aki ugyan már nem olyan tevékeny mint fénykorában, de még mindig megsüt, megfőz ezt-azt, egyszer-egyszer. OK. OK. De ehhez még van kb 2 év. Akkor miért is megyünk már most?
Egy ismerős, ismerőse szólt, hogy lenne egy nagyon helyes kis ház, saját kerttel, ami épp elég volna Nekünk. Telefonon többször egyeztettem a hölggyel aki kiadná és rendkívül egymásra hangolódtunk. Mi örültünk, hogy 5 percre lenne anyuéktól, van kert, épp elég a szobaszám, frissen van felújítva...stb. A bérbeadó várna ránk akár januárig, pláne mert Sanyinak nagyon örült, mármint a mindent megjavító kétkezi férfi segítségnek, mivel a hölgy egyedül álló. Budakeszin ritka az ilyen kis ház. Többnyire nagy 3-4 szobás házak vannak kiadók, számunkra megfizethetetlen áron,(hiszen kertes házas övezet) és elvétve néhány kiadó lakás többnyire az ottani nem túl nagy lakótelepen.
Szóval úgy éreztem egymásra találtunk a kis ház és Mi. Sanyinak is nagyon tetszett. És beindult a gépezet. Eldöntöttük, hogy megyünk és a miénket pedig lassacskán elkezdjük árulni, hogy idővel véglegese megoldást találjunk Budakeszin.Közben végig azt éltem meg, hogy mennék is meg maradnék is. Nagyon nehezen engedek el dolgokat. Pláne, ha annyi kétkezi munkám van benne, mint ebben a lakásban. Sanyi még nehezebben "enged". Neki ráadásul az egész lakás a "gyermeke". Szinte mindent Ő csinált benne és nemrég lettünk csak készen. Olyan lett mint amire mindig is vágytam. Mármint színekben, formákban.....mert méretben lehetne kicsit nagyobb. :-)) Ha arra gondoltam, hogy itt kell hagynom mindezt, miközben Mi egy fokkal "rosszabb" körülmények közé megyünk......hááát.....na nem részletezem. (sokan nem értették a döntésünket sőt egyenesen őrültnek tartanak.....néha Én is magamat.....de a mérleg nyelve mégis Budakeszi felé dől)
Leginkább a költözés mellett szól, a már említett segítségek. Pár hete folyamatosan betegeskedtünk Blanka és Én. Többször találtam magam szemben azzal a szituval, hogy vagy viszem a szintén beteg Blankát magammal a körzetimhez, aztán a tüdőgondozóba, na meg vissza a körzetihez, majd el a fül-orr-gégészetre, vagy nem megy senki sehova. Persze megtehetem, hogy kivárom a délutáni rendeléseket, amikor már Sanyi is itthon van és vigyáz Blankára, de mivel ez hetente 1 alkalommal van, mármint a délutáni rendelés, így elég nagy felelőtlenség lett volna napokat várni......míg ne adj Isten tényleg tüdőgyuszi lesz belőle.
Végül Sanyi és kollégája meglógott a melóból (remélem a főnöke nem olvassa :-)).....ha mégis akkor talán megérti) és lett egy órám ami alatt nagyon nagy szerencsével mindent el tudtam intézni....és már szedhettem is befelé az antibiotikumot. :-((( Tudom, hogy sokan élnek teljes segítség nélkül akár több gyerekkel is......és lehet, hogy nem lesz könnyű, hogy Anyu ismét közel lesz (amíg együtt laktunk bizony sokszor voltak vitáink). Blanka születése óta meglehetősen vérmes nagymama lett, de mivel van választási lehetőségem, Én inkább a segítség mellet voksolnék.

Visszakanyarodva az eredeti témához. Szóval ez a kis ház volt a mozgatóerő. Úgy tűnt minden halad a maga útján, mígnem a ház tulajdonosa, nagyon csúnya módon, három hét folyamatos egyeztetést követően sms-ben visszamondta a bérlést részünkre, azzal indokolva, hogy meggondolta magát, mégsem szeretne kisgyerekes bérlőket. Tette mindezt, mikor úton voltunk Budakeszire, hogy a megbeszélt időpontban megejtsük a végső egyezkedést.
Nagyon haragosak voltunk Sanyival, de a lendület hevében folytattuk a keresést. Aminek az lett az eredménye, hogy relatíve rövid keresést követően mindössze egy, immár nem ház (mert abból nem akadt több alkalmas) hanem egy lakás maradt, ami a nem túl nagy választékból megfelelőnek bizonyult. A tárgyalási időszak alatt a tulajjal akadt némi félreértés, vagy egyet nem értés, és volt, hogy durcásan azt mondtam, hogy ide soha.......(nem értette miért szeretném, ha eltüntetne bizonyos dolgokat a lakásból).
És akkor ez lehetett volna az a pont amikor megálljjjjjjjt, mondhattunk volna az egész költözés mizériára. De sodort minket a lendület. Sokszor néztünk egymásra Sanyival tehetetlenül, hogy mit is tegyünk, mennyünk, vagy maradjunk, és voltak vitáink is, mint minden rendes párkapcsolatban hasonló esetben. :-)
Lassan kiviláglott, hogy mégiscsak az a bizonyos értetlen tulajdonosú lakás maradt az egyetlen választási lehetőség. Itt legalább van kert és kocsibeállás is egy autónak. Így futottunk vele még egy kört. A furi, bár becsületes ember hírében álló és valóban annak is tűnő tulaj beleegyezett, hogy eltünteti amiket kérek és hagyja, hogy saját bútorokkal tegyem számunkra kicsit otthonosabbá a lakást arra az átmeneti időre míg ott lakunk.
Úgyhogy költözünk. November végén....és remélem jól fogjuk érezni ott magunkat.
Felvillanyoz annak a lehetősége, hogy Blankával lesz kihez elbabakocsizni, akár naponta. Nem kell állandóan céltalanul sétálgatnunk, csakhogy levegőn legyünk és ez nagy könnyebbség lesz, főként a hosszú hideg, hamar sötétedő téli napokon. Két séta között lesz hol megpihenni, felmelegedni, kicsit átadni Blankát a Nagyinak, hogy szórakoztassa helyettünk és eközben még vacsorát is kapunk. Na és persze bárki, családtag, barát, (akikből ott inkább akad mint itt)bármikor beugorhat hozzánk, nem kell előtte hosszasan egyeztetni a látogatás időpontjáról.
Már nem is fáj annyira, hogy cserébe (remélem átmenetileg) le kell mondjak olyan földi javakról mint mosogatógép, pezsgőfürdős kád, klíma, stb. :-)))

2 megjegyzés:

Ildikó írta...

Szerintem jól döntöttetek, a család, barátok közelsége mindenképpen fontos. Blankának is jó lesz, hogy ott van a mama, akihez bármikor elmehettek. És nem utolsó sorban Neked is - tudom milyen jó megállni néha egy-két szóra felnőtt társaságban, vagy pár percre kipihenni az egész napos figyelést (úgy értem Blankára figyelést). Sok sikert, és sok boldogságot az új helyen!

Ildikó

j.bea írta...

Nem mondom hogy nem irígykedek. :)