Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. december 17., szombat

Copfosok...

Végre sikerült Blankát rávennem, hogy csináljunk Neki copfokat. Annyira más, annyira bájos így.....és annyira "nagylány".


(amíg gyönyörködtem az élet komoly dolgain cseverésző lányokat nézve, azon méláztam, hogy egyre kevésbé tudom felidézni fotók segítsége nélkül, a pipaszár lábú kis súllyal született éjjel-nappal síró Blanka baby-t.)
De sajnos a varázs csak addig tartott, míg Dorkáéknál vendégeskedtünk, mert egyébként Blanka nem hagyja, hogy fésülgessem, vagy lófarkat készítsek Neki. Hiába mondogatom, hogy de Dorkának is van és milyen csinos vele......és, hogy Blanka is rettentő elbűvölő volt a copfjaival.
Határozottan rám emeli azokat a gyönyörű kék szemeit és egyértelműen közli "NEM".
Pedig a zsigereiben ott vannak a lányos attitűdök. Imádja magára aggatni Anya bizsuit és bármit vesz fel az első útja a tükörhöz vezet......de frizura kérdésben nem enged...:-))
Azt hiszem majd szövetkezem Dorkával és valahogy nyomást gyakorlunk a Kisasszonyra. :-))

2011. december 13., kedd

A Mikulás party-ról.....

.....kicsit megkésve, de végre szakítottam időt, hogy szülessen egy rövid bejegyzés, az amúgy fergetegesen sikeredett party-ról. Hosszas előkészületek előzték meg a Mikulás megérkezését. Értem ez alatt, azt, hogy Blankának sokat meséltem ezen jeles nap előtt a Mikulásról és segédeiről, meg a cipőpucolásról és miegymásról. A projekt sikeres volt. Dec. 5.-én Blanka már kívülről fújta, hogy "csimma.....abakba". :-)) Úgyhogy kitisztítottuk a csizmáját és együtt kitettük az ablakba. Fel voltam készülve, hogy az amúgy is nehéz esti elalvás, ma még nehezebb lesz, hiszen ki akar elaludni, mikor bármelyik pillanatban megérkezhet a Mikulás. Másnap, mikor ébredéskor megemlítettem Neki, hogy a kis csizmájában várja valami, mert bizony itt járt a nagy-szakállú és mivel Blanka jó gyerek volt, így hát hozott ajándékot is.

Természetesen izgatottan szaladt megnézni.
És mivel mifelénk a Mikulás rettentő jó-fej, estére bejelentkezett egy személyes találkozóra. Egyetlen kérése az volt, hogy gyűjtsük össze a környék jó gyerekeit és énekkel várjuk Őt. Így aztán Máté anyukája meghívott magukhoz mindenkit, mondván az Övék a legnagyobb nappali a csapatban. Épp hogy összegyűltünk, meg is érkezett a Mikulás Lappföldről és Mindenki megköszönhette az ajándékait, amiket reggel a csizmájában talált. Ráadásnak a Mikulás hozott magával kicsi csomagokat és szétosztotta a sok jó gyerek között.


2011. december 6., kedd

Sok jó gyerek kis helyen is elfér....


Nagyon sok időt töltenek együtt. Blanka már egész jól tolerálja, ha Zalánnak épp "rossz" napja van. :-))
Oly annyira összeszoktak, hogy ha valamelyik sírva fakad, mert épp elesett vagy egyéb "baleset" történt, a másik rohan megvigasztalni. Blanka már nem veszi annyira zokon, ha Zalán kicsit durvább, sőt néha vissza-vissza vág. Jót nevettem, mikor nemrég Blanka az ő "ráérős" tempójában igyekezett felmászni a csúszdára, de Zalán, egy kicsit odébb-túrta Blankát és beelőzött, erre Ő visszahúzta Zalánt a lábánál fogva. :-))
Blanka sokszor emlegeti Zalánt itthon. Naponta 2x minimum fel kell emelni a kisasszonyt, hogy elérje a kaputelefont, mert közli, hogy Ő bizony Zalánnal kíván beszélni. (ez onnan ered, hogy Zalánék azon csengettek fel párszor, hogy mikor jövünk le levegőzni.......és próbálnának azóta is csengetni, hogy Blanka beszélhessen Zalánnal telefonon. Viszont miután legtöbbször elfelejtettem kikapcsolni a telefont alváskor, és persze, hogy a postásnak vagy valaki másnak épp olyankor akaródzott a kapucsengőt használnia, így aztán "örökre" elnémítottam. De megbeszéltük Zalánékkal, hogy majd előre egyeztetett alkalmakkor visszakapcsolom, hogy csengethessenek. :-))

2011. december 1., csütörtök

Blanka és Dorka

Szinte egykorúak. Pár hét van kettejük között. Mindkét lány igazi kis érzékeny virágszál.....külön, külön,......no de mikor találkoznak...... :-)))
Futkosnak, bújócskáznak, kacagnak, visonganak, nézegetik egymás játékait. Természetesen az egészséges féltés mindkettőben benne van, mikor a másik kézbe veszi a legkedvesebbeket. Van, hogy Blanka egész egyszerűen úgy ad hangot nemtetszésének, hogy felém fordulva, hangosan kiabálja hogy "NEM, NEM, NEM". Én meg mondogatom a szokásos sablont " Nem veszi el Dorka, csak megnézi, mert nagyon tetszik Neki. :-)) De már előfordult olyan is, hogy kitéptek egymás kezéből egy egy igazán "személyes kincset". :-)))......aztán a sértődés hamar elszáll és ölelkezős, puszilkodós elválással végződnek a látogatások.
Mostanra nagyon nagy lett a barátság. Blanka sűrűn hiányolja a kis barátnőjét. Szíve szerint minden nap délelőtt és délután is Dorkával játszana.


(sajnos a képek egy kis géppel készültek, ezért homályosak egy kicsit)

2011. november 14., hétfő

Huszonegy hónaposan...


Gyarapszik Blanka szókincse. Ami egyedivé teszi, hogy valamiért a legtöbb szó után tesz egy i betűt. Vagy egyszerűen a szó utolsó betűit felcseréli i betűre.
Ettől nagyon édes a mondanivalója. Már értem, hogy miért is írják a szakkönyvek, hogy az édesanyán, vagy az édesapán kívül nem sokan értik meg az ekkorka apróságok mondanivalóját.
Néhány példa:
vizi = víz, haji = haj, hidi = hideg, kezi = kéz, lábi = láb, pórszi = porszívó, csipi = csipesz, csibi = csibe, kulcsi = kulcs, teji = tea..stb.
Amit viszont egész tisztán és érthetően kezdett el jó hangosan hajtogatni amikor az Apja a közelben van, az "Sajiiii segiiiii". :-))
Vagyis, hogy az Apja, akit mostanában a legtöbbször a keresztnevén szólít, ugyan segítsen már Neki, felállni, felmászni, levenni, megszerezni......még akkor is ha amúgy simán képes lenne a dologra egyedül is. (huncut)
Ügyesen megtanulta kimondani, hogy kapu. Már csak azt kéne tudatosítanom benne, hogy a kapu, a házon kívüli ajtó. Mert hiába mondogatom Én, hogy "édesem ez ajtó, mert bent van a lakásban", ha egyszer Blanka ezt nem hajlandó befogadni és csak azért is kapunak hívja az összes ajtót, még a konyhaszekrény ajtót is. Mi több, ha észreveszi, hogy valamelyik renitens nyitva felejtette maga mögött a mellékhelyiség, vagy a fürdő ajtaját, - megjegyzem direkt, hogy a gyerek szemelőt maradjon -, akkor Blanka hangosan szirénázva, hogy "kapu, kapu,..." oda vágtat és egy erőteljes mozdulattal rávágja az ajtót a rendetlen felmenőjére. Hiába..........rend a lelke mindennek. :-))
Sokat babázik (ellentétben az Anyukájával, akinek aztán vehettek bármilyen babát, egyik sem érdekelte). Lefekteti Őket, majd szól, hogy "Anya, psztttt, ajsziii" a következő másodpercben pedig mát kiabálja nekik, hogy "éred, ébred". Majd a hátára veszi valamelyiket és a "lassan jár a csigabiga" c. dalra körbejárják a lakást. Mikor visszaérkeznek egy hatalmas nyögés közepette leteszi a "terhet" (mint amikor Én teszem le jó pár perc cipelés után a kisasszonyt) és már mehetnek is a hintába kicsit ringatózni. :-))
És aminek a legjobban örülök, hogy továbbra is kerüli a konfliktusokat, de kezdi megvédeni magát a gyerektársakkal szemben, ha elkerülhetetlen az "ütközet". És mindemellett megmaradt barátságos, türelmes, érzékeny, finom lelkű kis tündérnek, akire a már előző bejegyzésemben említett Hanna unokatesó, oly nagy benyomást tett, hogy azóta naponta többször is emlegeti Őt. Mikor a blogjukat olvassuk az ölemből nézegeti a képeket és ellágyulva sóhajtozza, hogy "Hanna, Hanna".
És az is sokszor előfordult mostanában, hogy boltban, vagy autóban utazva észrevett egy Hannához hasonló kislányt és szintén kiabálni kezdett utána, hogy "Hanna, Hanna".
Sajnálom, hogy csak ritkán találkozhatnak.
Ja és a nagy kedvenc a Bogyó és Babóca. Mikor beteg volt engedtem, hogy nézzen Tv-t. Nos ennek az lett az eredménye, hogy ébredés után és lefekvés előtt könyörög, hogy "Anya ketőőőő". Mivel megegyeztünk, hogy egyszerre 2 Bogyót lehet nézni.........aztán még egy Kisvakondot is........mert nem tudok nemet mondani. :-)

2011. november 4., péntek

A legnagyobb dédunoka


A Mi kis Hannánk 5 éves lett. Blankával rajzoltunk, pontosabban színeztünk egy képet neki egy Hannához illő idézettel, virágot is vettünk....és Blanka végig értette, hogy kit készülünk megünnepelni. A kocsiban odafelé mondogatta, hogy "Hanna.....vijág" A családi buli után, ami szokás szerint jól sikeredett, Sanyi itthon nosztalgiából visszanézte a régi képeket, mikor Hanna még 1 sem volt.....Blanka és Én is csatlakoztunk. Blanka közben egyfolytában mondogatta, hogy "Hanna-Hanna". Nagyon szereti a legidősebb, legfinomabb lelkű unókanövérét.
Hová tűntek az évek????
Emlékszem mikor átmenetileg Anyunál laktunk Sanyival és az akkor kicsivel több mint 1 éves Hanna hetente többször is meglátogatott minket. Annyira édes volt. Bearanyozták a délutánokat. Meg tudtam volna zabálni, mikor a Dédi konyhájában egyből a tűzhelyhez ment és mutatta, hogy tejecskét kér. Vagy amikor a paradicsom iráni vágyát alig lehetett kielégíteni a spejzban lévő összes paradicsommal. Vagy amikor a margarint csak úgy natúron, ujjal eszegette, amíg engedték Neki. Vagy amikor csak csendben nézett, figyelt okosan azokkal a nagy szemeivel és láthatóan raktározott mindent, mait csak lehetett. Olyan elbűvölő kisgyerek volt számomra, hogy akkoriban arra vágytam, ha egyszer mégis lesz egy gyerekem,(akkor ugyebár az volt a felállás, hogy tutira nem lehet) az olyan legyen mint Hanna.
És olyan lett. Nem csak a szőkeségében hasonlít, de az érzékenységében és finomságában is......oda van a paradicsomért, a vajat az ujjával eszi és sokszor Ő is csak néz és látom, hogy forognak a kerekek a pici fejében.......azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az első 6 hónap is hasonlóképp nehéz és sírós volt, mint anno Kingának Hannával.
Szóval Hanna gyönyörű kislánnyá nőtt, és lassan nem győzzük számolni a gyertyákat a tortán. Isten éltessen (kicsi) Hanna!




2011. október 28., péntek

Névnap


Nem szokásom nagy feneket keríteni a névnapoknak, de idén mégis úgy jött ki a lépés, hogy Blankának egész komoly kis ünneplés kerekedett a neve-napján, egészen sok ajándékkal (amire szerencsénkre alig kellet költenünk). Megörökölte az unokatesója (Jázmin) kis-konyháját, ami szinte vadonat új, és kezdő konyhának príma. Sőt, még a kis edényeken, kanalakon, villákon kívül volt hozzá tükörtojás, virsli és még egy egész grillcsirke is. Ha 1-2 év múlva is olyan elszántsággal fogja készíteni a "nyammmot" a babáinak mint most, akkor majd kaphat egy komolyabbat.
És hogy a nagy sütés-főzés után ragyogjon minden, kapott a kisasszony egy porszívót és egy kis-söprűt kis-lapáttal, na és egy fa-paripát, amit Nagypapa saját kezüleg faragott. (amolyan békebeli játék, egy söprűnyél végén egy ló fej. A nyelet a két láb közé véve lehet ügetni a paripával)
És, hogy mindezeket legyen hol tárolnia, Apa és Anya úgy döntött, hogy a TV sarkot feláldozva (mindent a gyerekért) bekerül a teraszról Blanka műanyaga kis háza.
Az egész átalakítást úgy intéztük, hogy amikor Blanka délben elalszik, akkor nekiugrunk és átalakítunk, szétszerelünk, összeszerelünk, előkészülünk....stb.
Az Újpesti Nagyiéktól is azt kértük, hogy akkor érkezzenek mikor még Blanka még alszik. 10 perc híján összeállt minden.
Blanka kevesebbet aludt mint máskor. A nagyiék épp a lépcsőházban settenkedtek felfelé mikor úgy látta jónak, hogy Ő bizony most felébred. (valamit megérezhetett)
Míg Sanyi az utolsó simításokat végezte, addig Blankát szép komótosan felöltöztettem. Aztán mehettünk a nappaliba megnézni a meglepiket.
Sugárzó arccal fedezte fel a kis-konyha összes zegét-zugát. Mindenkinek készített valami finomságot. Aztán beszaladt a házikóba, ahol megtalálta a "porszí-t" (így hívja) és a kis-lapátot, kis-söprűt. Teljesen el volt varázsolva. Azt sem tudta mihez kapjon. Talán a legjobban a porszí-nak örült, mert le nem tette volna semmi pénzért. (Szívem szerint megkövezném a játékgyártókat, mert a porszí már másnap szétesett. Nem volt egy drága darab, no de akkor is.... Szerencse, hogy Sanyi mester meg tudta erősítgetni itt-ott.)
Blankát alig lehetett rávenni, hogy asztalhoz üljünk és együtt megegyük az egyébként a mélyhűtőben egy ideje a megfelelő alkalomra váró kis tortácskát.
Egyfolytában azon kattogtam Sanyinak, hogy kész szülinapot kreáltunk egy névnapból és hogy jó irányba haladunk "egyetlenünk" elkényeztetése terén. :-))
De mit tehetnénk, ha egyszer Mi is élveztük a készülődést és boldogok voltunk, mikor Blanka boldogságát láttuk.......

2011. október 24., hétfő

A banda

Tagok:

- Zalán, alias "Zaa", aki a bandafőnök. Temperamentumos, tekintélyt parancsoló méretekkel. Noha nem Ő a rangidős, de a pozíciója elvitathatatlan.

- Marci, aki korábban Blanka szókincsében "Ma-nyi" volt, de mára már letisztult a dolog...... Szóval Marci a legidősebb. Ezzel együtt jár a kiegyensúlyozottság, bölcsesség, és a visszafogottság. Bár néha Neki is muszáj engednie a korának megfelelő érzelemkitöréseknek.... :-))
(egyébként Blanka mostanában Őt favorizálja leginkább.....úgy látom a szívében Zalán kicsit háttérbe szorult...) :-))

(Ő Marci.......szerintem abszolút érthetőek Blanka érzelmei.... :-))) )

- Máté, alias "Má-ti" aki a legifjabb kiscsikó. Igazi férfi palánta. Nem ismer nemet.....
Ha Ő egyszer puszit akar adni valakinek.....vagy ne adj isten megirigyelte valamelyik motorját, akkor nincs ellenvetés... :-))

No és itt vannak még a banda hölgy tagjai:

- Luca, alias "Cu-ca", aki Blanka legjobb barátnője, de egyben riválisa is. Olykor előfordul, hogy osztozniuk kell egyazon férfiú csókjain. De mivel kettejük közül Blanka az aki a visszahúzódóbb, így aztán leginkább Luca kapja a puszikat. Ez Blankát csak olyankor zavarja igazán, ha Marciról van szó...
Legutóbb Blanka felbátorodva igyekezett megfogni Marci kezét és még egy puszit is nyomni (ami egyébként Nála igen-igen ritka)......de Marcinak épp más, fontosabb dologra kellett összpontosítania, ezért eltolta Blankát, aki bánatos, kérdő szemekkel nézett rám....
Zalán viszont szívesen kárpótolná Blankát, de arra pedig Blanka nem vevő...
(Jahhhhh kérem, ilyen az élet. Akit Mi szeretünk az mást szeret, aki pedig Minket szeretne az nem kell....)
A banda további tagjai:

- Blanka, alias "Baaaa", "Baba", "Baaalta" ahogy egyszer sikerült kiejtenie. Nos Ő a biztos háttér. A csibészségeket szerencsére nem Ő találja ki, de a többi "tag" számíthat rá, hogy hűűűűűen követi Őket. Viszont ha nem lát nagy kockázatot abban, hogy kimaradjon egy-egy veszélyesebb akcióból, akkor szép csendben a háttérből figyel és vár. Abban mindannyian biztosak lehetnek, hogy amikor szükségük van rá, vagy valamijére, akkor Ő ott van és szívből adja.

- No és itt van még Dórka, alias "Dojka", aki bár a legidősebb lány a csapatban, mégis még csak most kezdi kibontakoztatni szárnyit. Talán mert egy igazán nyugodt, csendes valaki.......volt eddig.....mert amióta látja a többiek "pályafutását" Ő is rákapcsolt. :-))
Szóval Ők 6-an alkotják a bandát.....
Naponta min. kétszer van gyűlés a ház előtt, a játszón, vagy rossz idő esetén valamelyikük rezidenciáján. Olykor persze egyiknek-másiknak más dolga is akad, vagy átmenetileg gyengélkedik, mint ahogy az alábbi képeken is hárman-négyen tanácskoztak a hat helyett.

2011. október 18., kedd

Pacsi....

Ez a legújabb joly-joker szó, Blanka szókincsében. Egyszerre több mindent is jelent. Anya pedig legyen résen, ha meg akarja érteni, hogy épp mire is alkalmazza ez a kis Huncutka.
Lássunk néhány példát:
Pacsi = paradicsom, paprikás-krumpli, alvós pelus, palacsinta, párizsi, papucs....
(a logika azt hiszem kiviláglik)
Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Hétvégén Apa (Na ezt a szót olyan szerelmetesen tudja mondani, hogy Sanyi szanaszét olvad. Kár, hogy nem hangoskönyvet írok, mert akkor mindenképp illusztrálnám) túros palacsintát sütött. A kisasszony pedig láthatóan élvezte a dolgot:

2011. október 11., kedd

Még egyszer nekifutok.....

a legutóbbi bejegyzés témájának a boncolgatásához (kicsit rövidebben, tömörebben), mivel egy kedves ismerős kérte, hogy rántsam le a leplet a baba-mama klubb-os irományomról. :-)
Amikor B.keszin laktunk rendszeresen jártunk ilyen klubba, melyről nagyon kellemes emlékeket dédelgetek. Így érthető, ha nagy várakozással készülődtem és készítettem Blankát is. A Fóti klubba készültünk, mert a Dunakeszi gyülekezetről nagyon kevés infóm volt és azok sem túl biztatóak......
Azt tudtam, hogy Fóton, a klubban, több anyuka és kisgyerek szokott "összejönni". Ezért kíváncsian vártam, hogyan alakították ki a találkozók menetét, helyét, stb.
Mikor megérkeztünk, először egy nagy terembe léptünk, ami telis-tele volt játékokkal. Sokkal többel és " komolyabbal" mint a B.keszis klubban. Blanka szemei azonnal csillogni kezdtek. Önkéntes Nagyik sokasága vett körül bennünket hirtelen. Ők voltak hivatottak arra, hogy az összejövetel alatt felügyeljék és játszanak a lurkókkal.
Nos eddig minden nagyon szimpatikusnak látszott.
Csak akkor kezdett rossz érzésem lenni, mikor megkérték az anyukákat, hogy üljenek át a szomszédos terembe, ahol székek voltak elhelyezve.......és a két termet elválasztó nagy, kétszárnyas ajtó egyszer csak könyörtelenül bezárult.
Annyit még láttam, hogy Blanka épp egy kis házban talált magának valami érdekeset és láthatóan jól elvolt. De abban is biztos voltam, hogy amint feleszmél, és nem lát......baj lesz. És nem azért mert amúgy iszonyúan anyás, hanem mert:
1. - Váratlanul, megbeszélés nélkül hagytam ott ( mentségemre szólva nem is
sejtettem, hogy az ajtó bezárul....)
2. - Idegen a hely, idegenek az egyébként igen kedves Nagyik és a többi gyerkőc is.
3. - Mindez összevetve még egy edzett másfél-évesnek is sok ez így együtt.
Gyorsan megkérdeztem a mellettem ülőt, hogy miért e szokás???? Válasz:
mert a gyerekek hangosak. (????????) és nyugodjak meg, mert ha valamelyik gyerek sírna akkor az egyik önkéntes Nagyi áthozza az anyukájának.
Hát nem nyugodtam meg. Lehet, hogy Én vagyok túl érzékeny, féltő anya, de szívem szerint felálltam volna és átmegyek a kicsikhez.
De adtam magamnak és Blankának még pár percet....háthha. Viszont nem tudtam magam maradéktalanul átadni az anyukáknak szánt énekeknek és beszélgetésnek. Fél füllel a másik szobából átszűrődő egyre több és hangosabb gyereksírást figyeltem. Már épp elszántam magam, hogy átmegyek......(miután a "rettenetes" kétszárnyas ajtó egyik szárnyát sem akaródzott senkinek sem kinyitnia)..... mikor egy Nagyi hozta Blankát (és egy másik gyereket) önkívületi állapotban ordítva, hogy "Ana-Ana" (biztos vagyok benne, hogy nem 1-2 perce sírt, pedig az ajtóbezáródás óta talán ha 5-6 perc telt el.
Az ölemben egész gyorsan megvigasztalódott. Hallgatta a gitárt. Nézegette a kis füzetet amit kaptunk. Közben egyre több gyerek érkezett.....
Volt olyan is aki miután az anyánál megnyugodott visszament a játszó szobába.
Blankát is izgatták a túloldalon lévő játékok, mert jelezte, hogy Ő is visszamenne.....de csakis velem.
A szomszédos helységben a Nagyik zöme épp valamelyik síró csöppséget próbálta megnyugtatni, végső esetben nasival. Láttam rajtuk, hogy azért nem szaladnak velük a Mamihoz, mert rosszul esik nekik, hogy esetleg "kudarcot" vallottak.
Ebből azonnal levontam azt a következtetést, hogy Blankát is valószínűleg egy ideig próbálták "elterelni".
De hát kérdem Én lehet egy ekkorkát megnyugtatni bármivel, ha azt éli meg, hogy eltűnt az "Ana" és lehet, hogy örökre. Hiszen Ők még ennyi idősen nem értik, hogy nem végleg....
Hát persze, hogy a Nagyiknak sem sikerült az "elterelés".....csak még hangosabb és kétségbeesettebb sírás következett.
De kanyarodjunk vissza.
Szóval visszamentünk. Blanka megállt a szoba közepén és pislogva nézte a sok síró kicsit és az őszintén próbálkozó Nagyikat. Majd megfogta a kezem és kihúzott az ajtón, miközben mondogatta "hazsa-hazsa"
Én még tettem egy kísérletet és visszaültem vele az anyukák közé, ahol a segédlelkész épp megkérte a jelenlevőket, meséljenek olyan eseteket, mikor Isten jelet adott az életükben.
Szólásra szerettem volna nyitni a számat.....nem igazán a témához kapcsolódóan......inkább amolyan észrevétel megosztása lett volna a célom.
Szerettem volna elmesélni, hogyan is volt anno ez B.keszin. És megkérdezni, hogy nem gondolják e, hogy ha a kétszárnyas legalább csak egyik szárnya nyitva maradna, akkor nem is lennének a gyerekek olyan hangosak?!?!
Hiszen ha a játék hevében fel-fel pillantva látják pár méterre anyát, esetleg oda oda szaladnak egy kis érzelmi töltekezésre, akkor talán szépen csöndben eljátszogatnának a Nagyikkal.
De Blanka közbelépett, mielőtt egy hang is elhagyhatta volna a számat. Újból rázendített, de most már hangosabban, hogy "hazsa-hazsa".
Lehet, számomra ez egy jel volt? Hogy Nekem akkor és ott újoncként nem tisztem megszólalni? Lehet.
Itthon azon gondolkodtam, hogy nem e Én fogom fel túl érzékenyen a történteket. De aztán Blanka délutáni viselkedése alátámasztotta a kényelmetlen érzéseimet a klubbal kapcsolatban.
Egy lépést sem tehettem nélküle. Az apja még a pelenkáját sem cserélhette le......
Vagy Blanka is hiper érzékeny kisgyerek.....a mamája pedig nem elég edzett? (ugyanis ezt láttam az egyik anyuka szemében, mikor elnézően mosolygott ránk, mint "első bálozókra", mikor az összejövetel alatt egy Nagyi áthozta Blankát)
Lehet.....
De egy biztos Én semmiképp sem fogom Blankát így edzeni.
Nem tudom, hogy lesz e következő alkalom....
Egyenlőre nem látom annak értelmét, hogy vagy Én maradok Blankával a játszószobában (ezzel az erővel bármilyen játszóházba mehetnénk), vagy Ő ül végig az ölemben az "anyukás teremben". (ez utóbbi egyébként is igen valószerűtlen)

Kedves Gabi!
Megírnád, hogy Ti hova jártok ovis istentiszteletre és hittanra? Hátha ott jobban éreznénk magunkat.

2011. október 7., péntek

Baba-mama klub

Reggel volt egy szabad órám, mert Blanka sokáig akaródzott aludni.
Így aztán gyorsan lejegyeztem a református gyülekezetben tett csütörtöki látogatásunkat, amire nagy örömmel készültem.
De mire közzé tettem volna elszállllllttttttt.....
Se híre se hamva. És Én most rettentő dühös vagyok emiatt. Mert kivételesen elég hosszúra sikeredett és igazán szerettem volna ha mementóként megmarad ebben a blogban.
De nincs erőm újra írni.
És különben sem tudnám még egyszer ugyanúgy.....
Pedig tanulságos story.
Ja,.....és egyébként csalódás volt....

2011. október 6., csütörtök

Röviden....


Egyfolytában agyalok azon, hogy Kingának hogyan van ideje sokszor napi több bejegyzést is készíteni és nem is rövideket. (zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy a "szabadidőm" egy darabja pl: épp az Ő blogjának olvasására megy el.....) :-))
De persze azon kívül, hogy Ők a szeretteink és érdekel, hogy mi a szitu, azon kívül már csak azért sem hagynám ki, mert rettentő sokat tanulok belőlük....
Úgyhogy idő szűkében, csak röviden, - de feltétlen - meg szeretnék emlékezni a hétvégi viszontlátásról.
A repülőtérre nem tudtunk kimenni, mert Blanka pár lázas nappal a háta mögött, némi hőemelkedéssel gyógyulgatott. Pedig szerettem volna ott lenni az első pillanatoknál. És csak bízhattam benne, hogy esetleg másnap el tudunk menni Budakeszire, meglátogatni a világcsavargókat.
Sikerült. Másnapra Blanka lényegesen jobban volt, így átruccantunk. A hivatalos találka délutánra volt időzítve, de már alig vártam, hogy találkozzunk, ezért kinyomoztam, hogy Kingáék épp a játszón vannak és Sanyit hátrahagyva a Dédinél bevágódtunk a kocsiba és elrobogtunk a játszóra.
Mikor megláttam Kingát, úgy éreztem, mintha csak 2 hét telt volna el, és milyen érdekes Kinga és Dani is ugyanezt fogalmazták meg. Azt, hogy mégiscsak 1 év volt az a 2 hét, a gyerekeken lehetett lemérni. Hatalmasat nőttek. Hanna azonnal a szárnyai alá vette Blankát és tette ezt egész nap. Védő anyai figyelemmel kalauzolta a játszótéren, majd délután a grill party-n is. Mimi is csatlakozott hozzájuk és élvezték, hogy Blanka türelmesen hagyja, hogy az ékszereiket ráaggassák, vagy épp az összes játékaikat megmutogassák. Áronka is ott sertepertélt körülöttük és időnként próbált némi kontaktot teremteni az unokatesóval.
Iszonyúan örült a lelkem, hogy láttam Blanka boldogan lubickol az Őt körülvevő sokaságban. Partner volt a lányok játékaiban. Egész délután alig láttam. Önállóan jött ment a többi gyerekkel. Már nem annyira mimóza mint csepp korában. Sőt. Barátságos, nyílt, jó kedvű. Persze azért rettentő érzékeny is, ha valaki agresszíven közeledik, de sem Áron, sem Mimi és természetesen Hanna végképp nem volt ellenséges vele (lehet, hogy helyesen vannak nevelve....) :-)), nem úgy mint mostanság a hasonló korúak a játszón, akik Blanka közeledő mosolyára egy hátba taszítással válaszolnak. Mindössze annyi utalt rá, hogy Ő a legkisebb (Lellétől eltekintve, aki még nem játszóképes korú), hogy hamarabb kidőlt mint a lányok és a délután második felében pedig elkezdett sírva panaszkodni, hogy fáj a kakilás, ami inkább a pisilést jelentette....és ebből kifolyólag hajnalig a Váci kórházban vendégeskedtünk, de mivel, mára, mire ezt a bejegyzést írom, már úgy tűnik minden rendben ezért nem is emlékeznék meg az esetről hosszabban.
Hazafelé, az autóban, felváltva mondogatta az unokatesók neveit...
Jó volt újra együtt látni a családot és alig várom a soron következő megünnepelni valót...

2011. szeptember 23., péntek

Ilyen az élet......


Fáj a szívem, mert Blankát egymás után érik az inzultusok a gyerekek irányából. Tudom, hogy ez természetes.....és tudom, hogy mindig is volt és lesz erőszak, még a kicsik között is. És azt is tudom, hogy olykor a kicsik tudnak a leggonoszabbak lenni egymással, de az Én, amúgy is hal jegyében született, rák aszcendensű és nyulak kínai jegyű hiper érzékeny anyai lelkemnek akkor is fáj látni, hogy Blankát, aki mindenkihez mosolyogva nyílt szívvel, bizalommal közelít, sorra fellökik, megütik, lerángatják, elveszik ami nála van. És Ő nem védi meg magát. Mi több, eddig még sosem lökött, vett el, ütött, stb....
Sajnos a legtöbbször sírva fakad és közben látom a szemében a csalódottságot.
Próbálom szavakkal szépíteni a történteket, miközben azon morfondírozom, hogy Nekem, vagy Neki fáj e jobban és hogy hogyan is tudnám hitelesen átadni, azt, hogy "semmi baj nem történt", miközben én 36 év alatt sem edződtem meg annyira, hogy pl. ne könnyezek meg azonnal bármit ami egy picit is megható, vagy épp elszomorító. Vagy épp altatások alatt, ne azon elmélkedjek, hogy miért is kivédhetetlen és elkerülhetetlen az erőszakkal való "megismerkedés".
És hogyan tanítsam meg hitelesen Blankának, hogy védje meg magát, amikor igazából nem szívesen látnám, hogy az ártatlansága és a világba vetett bizalma átalakul.
Sok anyuka arra büszke, ha a gyerek megvédi magát, ha szemfüles, ha rámenős.
Én csak akkor látnék szívesen Blankán hasonlókat, ha biztos lehetnék benne, hogy legbelül nem a csalódások által kiváltott düh munkál, hanem egy "keményebb szív", ami könnyebben dolgozza fel az élet nehézségeit.
(talán van remény, ugyan Blanka a nyugati horoszkóp szerint szintén halak jegyű, de a kínaiak szerint viszont a Tigris jegyében született....) :-))

2011. szeptember 18., vasárnap

A Duna parton....


Péntek délután leruccantunk Zalánnal és az Anyukájával Barbival a Duna partra. Nagy reményeket fűzve a már jó előre beharangozott Fesztiváli program-sorozathoz. Aznap délutánra sárkányhajó verseny és fúvósok felvonulása volt a nyitó program.
De csalódás volt. Már ami a látványosságot, hangulatot, szervezettséget illeti. A tömeg nagy volt. A látnivaló viszont kevéske....
Viszont mindenért kárpótolt bennünket a két lurkó. Szeretem együtt látni Őket. Még ha Zalán az elmúlt napokban kissé alább is hagyott korábbi lovagiasságával.......(érthető....hiszen jön a foga, és ez bíz komoly ok a zaklatott lelkiállapotra) és Blanka néha zokon veszi, hogy elvesz, ellök, megüt.
Egyébként ma délelőtt már ismét a régi Zalán fogadta Blankát. Barbi szerint kicsit alábbhagyott a fogzás.
Elgondolkoztam Blanka viselkedésén. Ahogyan reagált Zalán "támadásaira". Eleinte meglepődött, egyszer-egyszer sértődötten sírva fakadt, később szinte azonnal átadta a "terepet": motort, bevásárló-járgányt, homokozó lapátot, amint meglátta közeledni Zalánt. Jobban örültem volna, ha azt látom, hogy nem hagyja magát......(de mit csodálkozom mikor az Anyja sem egy küzdő típus....sajnos)
Aztán arra gondoltam, hogy jól van ez így. Blanka olyan amilyen és ahogy a "Suttogó" is írja, olyannak kell elfoganunk a gyerekünket amilyen......
.......és Blanka ilyen. Érzékeny, kerüli a feszült helyzeteket, ritkán bánt más gyereket, sőt nem nagyon emlékszem olyanra, hogy Blanka durva lett volna mással.
Ezzel szemben, viszont kivár, átmenetileg elfoglalva magát valami mással....ezt tette azokon a napokon is mikor Zalánt kínozta a fogtündér. Megvárta míg Zalán ráunt a kiszemelt játékra és odébb állt. Blanka nyomban lecsapott és boldogan, tologatott, lapátolt, motorozott....
Hát mi ez ha nem kompromisszum készség és kitartás. :-) (vagy elfogult vagyok???)
No de kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz.
A képek magukért beszélnek.
A silány program csak némi keretet adott a Duna parti love-story-hoz....
Sokszor közös baba-nyelvet használnak. Mikor Blanka a teraszról "beszélget" valakivel, simán el tudom dönteni, hogy Zalán az, vagy valaki más.( Barbi is ezt mesélte a minap, mikor fordított helyzet állt elő és egyszer Mi értünk le hamarabb és Zalánt ott találtuk a teraszukon)


Nem kellett sokáig várni....

.... arra, hogy Blanka rájöjjön, hogyan is lehet elérni a hőőőőn áhított dolgokat. Eddig a kis-sámlit csak a kádnál, kézmosáshoz használtuk........és ennyi idő kellett, hogy a kisasszony ráébredjen, hogy nem feltétlen beépített része a fürdőnek. :-))
Egyébként az esetet Sanyi vette észre és a következőkkel hívott be a teraszról, idézem: " Manó, gyere gyorsan.....eszközt használ a gyerek....."
:-))))))))))
Hát szépen néznénk ki, ha ezidáig nem használt volna.......

2011. szeptember 9., péntek

Kezdődő szerelem...

Zalán, aki egy igazi jóképű kis "masszív" vasgyúró, pár méterre lakik tőlünk egy a miénkhez hasonló társasházban. A visszaköltözésünket követő napokban volt az első találkozás. Blanka motorral száguldozott a játszótér felé, ami felkeltette az akkor még a motorozással hadilábon álló Zalán kíváncsiságát.

Kicsit figyelgette Blankát, aztán Blanka engedte, hogy Zalán ráüljön a motorjára és megpróbálja utánozni az ellesett mozdulatokat.
Mára már igencsak összemelegedtek.
Szinte minden nap együtt motoroznak, sétálgatnak, ismerkednek a világ dolgaival.




Már messziről megismerik egymást.....és Zalán legtöbbször mosolyogva jön Blanka elé és kérésre, de akár kérés nélkül is puszival üdvözli. A kisasszony pedig engedi.....
Mint amolyan Úri hölgy, tartja az arcát.... :-))

A minap Blanka elesett a motorral és felrepedt a szája.(meglehetősen komolyan űzi ezt a sportot, az esések is azért vannak, mert Blanka vagánykodik, elengedi a kormányt, hasra fekve motorozik, vagy két kerékre rántja menet közben.......az első két foga is egy motoros balesetben tört le)
Később mikor találkoztunk Zalánnal, mutattuk Neki Blanka sérülését. Zalán, mint egy igazi úriember, kifejezte együttérzését egy simogatással és egy puszival a bibire. :-))
Este kérdeztem Blankát, hogy hova adott puszit Zalán? Kicsit elgondolkodott, majd odamutatott a puszi helyére.
Ebből még akármi is lehet.....

Este elmeséltük Apának az eseményeket és megmutattuk a fotókat. A szunnyadó "Apa oroszlán" felébredt Sanyiban a hallottak és látottak kapcsán.
Még szerencse, hogy Zalán már le van káderezve. De a többi udvarlónak már nem lesz ilyen könnyű dolga....... :-))

Másféléves szókincs


- Apa, Papa = Mindkettőt Sanyira használja
- Didi = Dédi
- Ma...ma = Én
- Mááá = Márton
- vou-vou, ku = kutyus
- koci = kocsi
- baba = baba
- cici = cica, illetve tegnap óta már cicááá
- csa-csa = csacsi
- gá-gá = liba, kacsa, madár....és időnként bármi egyéb :-))
- brüm-brüm = maci
- NEM = Na ez nagyon megy egy ideje :-))
- csááá, tsááá = Erre a szomszéd tanította...nem örültem neki...azóta mindenkinek így köszön és jár hozzá egy karlendítés is...
- csi-csi = nem az alvást jelenti, hanem, hogy csüccs le!
- cipő = cipő (igazi szép kiejtéssel)
- káp-káp = béka (sokáig gondolkoztam hogy ez honnan jött, aztán halottam, hogy Sanyi mondogatta Neki, hogy "kvák-kvák mondja a béka")
- kuká = kukásautó, kuka, szemetes
- kupu = kupak
- kaka = kaka és a pisi is...... egyre gyakrabban szól már előre, úgyhogy nemsokára megpróbálkozunk a bilivel.
- Vaa = A Kisvakond (megtörtem.... és néha hagyom mesét nézni, de csak a Kisvakondot, mert egyszerű a képvilága)

No és itt van még a "butá" amiről fogalmunk sincs mit jelent Blanka kis világában, de rendületlenül használja, sőt mitőbb egyik nap reggeltől estig ezt hajtogatta, néha hozzátéve, hogy "butá Papa". :-)) (talán nem butát jelent...legalább is Sanyi ebben bízik) :-))

Pár napja elkezdte minden szónak az első szótagját ismételni. :-))
Szerintünk igazi cserfes kis csaj lesz Blankából.

2011. augusztus 21., vasárnap

Pillanatok....


.....amikor meg tudnám zabálni.
- Mikor levesz egy könyvet, belelapoz és halandzsázik, miközben az ujjával kíséri a szövegrészt (ahogy a Mamitól látta)
- Mikor csakazértsem veszi le a sapit, kalapot, stb. a fejéről, még akkor sem, ha a kötő belelóg a szemébe, vagy ha csálén sikerült felhúzni, pedig a lakásban nincs rá szükség. Néha már úgy kell könyörögnöm neki, hogy egy kicsit szellőzőn már a buksija...
- Mikor megeteti a babát, macit, vízilovat, kutyust, majd a szobanövényeket, a labdát, a kisautót és legvégül az alvós pelus sem maradhat éhen. Az pedig egészen természetes, hogy mikor a reggeli közben rendszeresen felhívjuk apát, akkor Apa is velünk reggelezik telefonon keresztül. (ez annyit jelent, hogy Blanka a mobilomhoz dörgöl egy adag sajtot, paradicsomot, sonkát, majd meg is itatja Apát.... szerencse, hogy az ivóka szelepe nem csöpögős.
- Mikor félénken a lábam közé bújik az első 2 percben, ha számára ismeretlennel találkozunk és szóba elegyedünk, majd felengedve végigmutatja az épp aktuális tudományait.
- Mikor huncutul mosolyogva elkezd hátrafelé gyalogolni kicsit hátradugott popsival, mert épp azt gondolja, hogy nincs mögötte akadály......és ha mégis valahogyan odakerül, akkor jön a popsira huppanás.
- Mikor az ölemben félálomban hirtelen felül és kérdi "Apa ?" ......sokszor a választ nem is hallja, visszadől és álomba zuhan.
- Mikor ébredéskor rám néz és az első szava "Apa ?" (kicsit féltékeny kezdek lenni) :-) és ha az a válasz, hogy dolgozni ment, akkor kicsikét elpityeredik....
- Viszont, ha eltörik a mécses....., nos ez igen gyakori, mert Blanka egy kis "borsószem királykisasszony" ha elesik (pedig meg sem ütötte magát), vagy bármi kis inzultus éri meglehetősen hamar sírni kezd, vagy inkább csúnyán fogalmazva nyafizni.....és azonnal hozzám rohan, ilyenkor nem jó Apa sem. Hamar vigasztalódik. Próbálom leszoktatni erről. Mondogatom, hogy semmi baj, katona dolog, na még egyszer, nem történt semmi....stb.
- Mikor induláskor, érkezéskor kérem csücsüljön az ülőkéjére az előszobába, hogy fel/le vehessük az épp aktuális cipőt.....és mivel popsikitolással hátrafelé tolatva közelíti meg, sokszor mellé huppan, de édesen türelmesen vár, míg Anya odaér és lecseréli a lábbelit.
- Mikor a játszótéren az összes járgányt ki kell próbálni,(már nem is hintázni vagy homokozni járunk oda), az sem baj, ha még túl nagy, vagy épp egy dömper amit nem épp motorozásra találtak ki, vagy ha egy játék babakocsi, a lényeg, hogy haladni lehessen vele....
- És végül amikor reggelente, mellettem ébred (ez egyre ritkább) és úgy vélem, hogy még túl korán van, fekszem tovább csukott szemmel, hátha így ráveszem, hogy letegye a buksiját és visszaaludjon....... de Blanka másképp gondolja. Odadugja az orrát az orromhoz és azt mondja jó hangosan "höhhh" = ébresztő Anya, részemről kezdődhet a nap! Hát ilyenkor nem bírom ki nevetés nélklül...:-))

2011. augusztus 10., szerda

A Blanka híradó ezúttal Dunakesziről jelentkezik...

Azért írtam, hogy "ezúttal", mert átmenetinek szánjuk a hazaköltözést. Szeretnénk, pontosabban, nem nagyon van más választásunk, mint hogy eladjuk a lakást. Az okokat most nem taglalnám. Úgy döntöttünk, hogy hatékonyabban tudjuk árulni, ha itthon vagyunk és bármikor jöhetnek az érdeklődők........ Eddig még nem tolongtak az ajtóban egymást félrelökve, pedig már pár hónapja kint van az eladó tábla. Ez valószínűleg az ingatlanpiaci válság hatása, mert a lakást reális áron hirdetjük....az ingatlanosok szerint is.....
Egyszóval hazajöttünk.
A költözködés borzalmas volt.....és ha arra gondolok, hogy még vagy kettő előttünk áll, akkor komolyan kiráz a hideg.(ha sikerül eladni először tuti albérlet, míg meg nem találjuk meg az "otthont".....ugyanis nem szeretnénk kapkodni)
A bútoraink és egyéb ingóságok jó része Anyunál várja jobb sorsát....hogy egyszer majd a "véglegesben" elfoglalhassák méltó helyüket.
És még így is, hogy fele puttonnyal indultunk és érkeztünk, még így sokkal több doboz lett, mint amennyit kalkuláltam. 5 napig pakoltam kifelé. Befelé persze könnyebb volt, mivel Blanka az utolsó napok ébrenléteit szinte csak Anyuval és a Dédivel töltötte.
És, hogy milyen itthon.......?
Jóóóóó. A fene egye meg. :-))
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz hazajönni. Hogy a segítség hiánya nem is fog annyira "fájni" és, hogy a sokkal kisebb lakás mégis sokkal otthonosabb.....és praktikusabb....és szebb... és tisztább....és egyébként is a MIÉNK.
Fájni fog a szívem ha sikerül eladni......
És erre még rátesz egy lapáttal, hogy már az első nap Blanka összebarátkozott a szemben lévő hasonló korú Lucával, akivel anno a babakocsiban néha egymásra pislogtak, mikor még csak fél évesek voltak. És mivel eleredt az eső, Lucáék meginvitáltak magukhoz. hatalmas hancúr kerekedett a közös játékból. A lányok puszilgatták egymást, kacagtak, egymást etették - itatták. Luca végig mutatta az összes kincsét. Blanka pedig mindenre rácsodálkozott. Azóta is sikongatva szaladnak egymás felé, ha épp egy-időben sikerül lemennünk a játszóra.(B.keszin nem sikerült ennyire közel kerülni más gyerekhez, aminek az is lehet az oka, hogy itt, Dunakeszin 100 méteres körzetben sokkal nagyobb az 1 nm-re jutó gyerekek száma és a játszó is árnyékosabb, így nyáron....tehát sűrűbben látogatjuk.)
És Én...., nos Én könnybe lábadt szemekkel figyeltem Őket és duplán, triplán, megbántam, hogy 9 hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy Nekünk itt nem jó.
Akkor makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy Nekem segítség nélkül nem megy. Talán egy enyhe de elhúzódó szülés utáni depresszió is dolgozott bennem. Mostanra viszont egy mosoly, néha félénk, de nem félős, könnyen barátkozós, néha pirulva szégyenkezős - pedig nincs is min -, olykor azért a szárnyait akaratosan bontogatós angyalka lett belőle)
Az akkori döntésünk levét még most is isszuk. Sok-sok csalódás, helyrehozhatatlan veszteség, feszültség, aggodalom ért Minket azalatt a néhány hónap alatt. Főként olyanok amikre még legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. Lehet, hogy nem voltunk elég körültekintőek..... talán. Mindenesetre igyekszünk levonni a tanulságokat. hátha legközelebb okosabbak leszünk. :-)
Visszakanyarodva, Blanka élvezi az itt létet. Percekig képes nézelődni a teraszról.
Néha beszaladva és kommentálva a történéseket az utcán.
Budakeszin is volt erkély, de az a kertre nézett (megjegyzem szieszta szempontjából az talán ideálisabb volt, ha nem lett volna oly szűkös....
A lakásban is szívesen időz, a sok újdonság leköti. No nem is csoda, hiszen a kedvére alakítottuk, lemondva néhány felnőtt kényelmi dologról és néhány bútorról, ami azért elkelt volna. Déditől kapott új kis-asztalt két kis-székkel, bízva benne, hogy az egyikre majd a babáját ülteti......és ez ma meg is történt. Dóri baba ma ott reggelizett Blankával a kis-asztalnál az egyik kis-széken. (és Blanka maga vitte oda, Én egyszer sem vetettem fel ennek a lehetőségét)

A kiságyába kapott új zsebes-fejvédőt (Csilla nagyi varrta) és új társbérlőt (tapsifüles-nyuszi személyében, akit Kinga keresztanyu saját kezével öltögetett), amit amúgy először likvidálni akartunk helyhiány miatt.....és amit igen rosszul tettünk volna, mert megérezhette mire készülünk és pár hete elkezdett erősen vonzódni az Ő kis ágyához és naponta többször "kuckózik" benne és nem utolsó sorban legtöbbször végig is alussza az éjszakákat a megújult lak-ban.

És mivel jó darabig úgy volt, hogy sem a kiságyát (de jó, hogy Jutka nenne lebeszélt erről) sem pedig a járókának használt utazóágyát nem visszük, még Budakeszin beszereztünk Blankának egy használt műanyag kerti kis-házat kuckónak. Először csak sátorban gondolkodtunk, de végül is minimális ráfizetéssel sikerült egy kis-házat szerezni, ami ugyan nagyobb méret mint egy sátor, de masszívabb is.
Kert híján a teraszon állítottuk fel (télire a nappaliban kéne majd helyet találni neki) és tettem bele kis-széket, párnákat és miegymást, hogy igazi kuckó-vá váljon.



Meglepinek szántuk. És Blanka valóban meg is lepődött és boldogan vette birtokba. Van, hogy ha nem találok valamit a lakásban akkor a kis-házban érdemes keresnem... :-))
Szerettem volna olyat venni aminek spaletta van az ablakán, hogy ki-be lehessen csukogatni, de az nem találtunk ennyiért. Cserébe ennek viszont van virágládája, amibe kreáltam gyorsan némi textil-virág kompozíciót.....hogy Én, hogy élveztem az "alkotást", régebben sok mindent csináltam saját kézzel a lakásunkba, de mostanában sem energiám, sem időm nem volt rá. Azért nem igazit ültettem, mert így Blanka kedvére locsolgathatja a kis locsolójával. :-)
Egy szó mint száz, jól vagyunk és úgy látom a család mind három tagja úgy érzi "hazaért".......no de akkor most hogyan is legyen tovább????? :-)

Ui.: A hajmosás, hajszárítás tartózkodási helytől függetlenül az est fénypontja. Ha tehetné, ill. ha hagynám, minden nap ezzel fejezné be az esti fürdést. Ha mondom, hogy "nem Blanka, ma nem kell hajat mosnunk" akkor a kis huncut addig pancsol míg sikerül az egész haját bevizezni, vagy egyszerűen csak néz rám kihívóan és a kezével elkezdi merni a vizet a fejére....... és akkor aztán nincs más választása a Maminak, mint elővenni a hajszárítót...

2011. július 30., szombat

Önállósodunk...


Azt hiszem már nem csak a küszöbén vagyunk a "félelmetes" dackorszaknak, hanem fél lábbal be is léptünk....
Blanka angyalka egyre többször produkálja a szakkönyvek által erről a korszakról írt tipikus magatartásformákat. Visít, sikít, kiabál, földhöz vágja magát, ha valami nem úgy, nem akkor, nem azonnal és egyáltalán. Egyre nehezebb ilyenkor kizökkenteni. Pedig elég türelmesen kezelem, sőt mi több igyekszem a kényes szituációkat kicselezni. Már idejekorán előreolvastam a szakirodalomban, hogy "felkészülten" álljak a kihívások elé. És olykor sikerül is alkalmazni az elméletet a gyakorlatban. Bár Blanka igazán figyelmes e téren, :-)) mert lassan, folyamatosan vezet át bennünket azon a képzeletbeli kapun, aminek a másik oldalán az un. "rettenetes kétévesek" élik mindennapjaikat.
Tény, hogy egy hete még 1-2 perc elég volt, hogy lecsillapodjon egy "hiszti" után, mára már sokszor 5 perc sem elég....és próbálom felkészíteni magam a maratonibb kirohanásokra.
És az is tény, hogy azok a dolgok amik a dührohamok kiváltói, az "Én már tudom ezt egyedül is" mennyire melengetik az anyai szívemet. Ahogy reggelente kitépi a kezemből a zoknit és mindkettőt ugyanarra a lábára szeretné felhúzni, vagy, hogy a lakásajtót elmenetelkor igenis Ő fogja kulccsal bezárni, hiába fogja fordítva és hiába nem is oda céloz vele ahova kéne, vagy a sapi felvétel, ami úgy jó ahogy azt Ő a fejére ügyeskedte, kifordítva, csálén és jajjjjj Nekem, ha esetleg meg szeretném igazítani. Az úgy jó ahogy van..... és peckesen masírozik benne. Sokszor kivárok, segítek.....de persze van mikor veszélyesnek ítélem a helyzetet, vagy épp nincs kellő idő arra, hogy Blanka a maga tempójában addig foglalatoskodjon egy adott dologgal amíg a kedve úgy tartja. És akkor jön a velőtrázó sikoly.... :-)
Először rám néz......néhány másodperc feszült csend, hátha meggondolom magam és engedek.....majd lassan nyitja a száját és a szemében látom, hogy mi is fog következni.... :-)) Hát nem édes?... Sokszor alig állom meg nevetés nélkül. Na jóóóóó, azért a sokadik percben már van, hogy Nálam is elszakad a cérna.
Természetesen ha összefutunk egy ismerőssel, nehezen hiszik erről a szemérmetesen lesütött szemekkel mosolygó kis huncut tündérkéről, hogy olykor mire képes.... :-))

2011. július 16., szombat

Összegzés......


Régen írtam már arról, hogy Blanka mennyit fejlődött. Pedig sorra lepődök meg mi mindent megért. Sőt, szinte mindent.
Legutóbb egy pogácsával flangált a szobában, de csak morzsálta, nem igazán volt éhes. Mondtam Neki, ha nem kéri, akkor tegye a kis asztalán a kistányérjába. Rám nézett, majd megfordult és teljesítette amit kértem. Én meg csak pislogtam, magam sem hittem volna, hogy érti, hogy "kis asztalod" és " kis tányérod" és még a cselekvésre való felszólítás tartalmát is érti és simán összekapcsolja. :-)
Azóta felbátorodva kérek egyre több dolgot......több kevesebb sikerrel. A sikertelenség oka sokszor nem a nemértés, hanem a nyiladozó önérzete.
Mert ugyan igazán szófogadónak és türelmesnek mondható, de amennyire "jó kislány" annyira önérzetes is olykor.....és mintha ezek a pillanatok sűrűsödnének. Komolyan megsértődik, ha az elképzelésének nem engedek, vagy épp nem veszem észre, hogy valamiben épp meggátlom, vagy egyszerűen csak haza kell indulni a játszótérről, vagy a levest nem séta közben kellene megenni. Olyankor komoly sikításos, sértődött sírásba kezd. És bizony kezdenek párosulni ezekhez a sírásokhoz a földhöz vágódások is. Azt hiszem elérkeztünk a dac-korszak küszöbéhez.
No de visszatérve Blanka tudástárához.....
- A Papát szépen és jóóóó hangosan mondja. Ébredéskor az első szava, hogy "Papa" és mutat kifelé, Apa szobája felé. Én meg közlöm, hogy sajnos dolgozni ment. Egy kis elszontyolodás, majd megkezdhetjük a napot.
Ha Sanyi itthon van akkor sokszor megállás nélkül hajtogatja, hogy "papa -papa- papa. Egy darabig Sanyi ugrott mindennyikre, aztán rájött, hogy sokszor csak gyakorol a kicsi lány és nem is az Apát akarja.
- Szépen fogja a ceruzát és lelkesen rajzol.....és csak néha kell figyelmeztetni, hogy csak papírra rajzolunk, nem a falra, szőnyegre, stb.
- Érzékeny és óvatos. Felmászik, lemászik, odamegy.....de csak a kellő körültekintéssel. Néha még így is van esés, elcsúszás, stb....amit keserves sírás követ, pedig igazán nem is ütötte meg magát. Inkább csak a bújás kell, mert amint átölelem, már szinte azonnal mosolyog.
- Bármi újjal, először csak a Mami öléből ismerkedik, majd ha úgy véli nem jelent veszélyt a számára, csak akkor közeledik. Kivételek a gyerekek. Hozzájuk hangosan sikongató örömmel szalad, ha ismerős, ha nem. Pedig sokszor kapott válaszreakcióként elutasítást néhány kevésbé barátságok kisgyerektől.
- Alvás terén újból nehézségeink vannak, de ez valószínűleg a sok betegeskedésnek és a szélsőséges időjárásnak tudható be. Nemsokára hazaköltözünk Dunakeszire és helyhiány miatt úgy döntöttem, hogy Blanka velem fog aludni a nagyágyon. A kiságyat pedig örökre száműzzük. A döntés oka az volt, hogy az esti nehezebb elaltatásokat követően, szinte képtelenség letenni a kiságyába. Amint felkelek vele a fotelből, pedig úgy tűnik mélyen alszik, kinyitja a szemét és addig sír míg magam mellé nem teszem a francia ágyra.
Ott aztán másodpercek alatt elalszik (kivéve tegnap, és ez el is bizonytalanított a döntésemben). Végül az éjszakát mellettem, rajtam tölti. Hússzor körbejárva az ágyat. De legalább alszik.
De mit ad Isten.....ezt a bejegyzést pár napja kezdtem, azóta Blanka ráérzett a kiságy sorsára és nappal bekéredzkedik játszani és ki sem akar jönni. Az éjszakát pedig végig aludta benne. (de sajnos a kiságy így sem tud velünk jönni) (abban bízom, hogy tetszeni fog neki majd az új "helye" amit falvédővel meg macikkal fogok vonzóvá tenni...)
- Igazi kis hölgy kezd lenni. Bármit veszünk fel, vagy bármit húz Ő magára (sapkákat, sálakat, akár a felnőttekét is) azt meg kell nézni a tükörben. Oda áll a tükör elé és csodálja magát előröl, hátulról, oldalról. Pedig ezt Tőlem sosem látta.
Újabban a nyakláncaimat is először Ő veszi fel, és büszkén masíroz benne, majd hosszas cselezés után kaphatom csak vissza. Volt, hogy nem is sikerült. Úgyhogy azzal próbálkozom, hogy először adok Neki egyet és csak utána veszem fel azt amit elterveztem. Mondjuk ezek ritka alkalmak, mert többnyire egy bizonyos lánc van a nyakamban nap mint nap.....ez pedig eddig nem keltette fel Blanka érdeklődését.
- Napi program, hogy valamelyik cipős fiókot kihúzza, amiben az Ő cipői vannak és sorra hozza mindet, hogy próbáljuk fel. Van, hogy nem várja meg, hogy ráadjam a párját, hanem fél párban kacsázva megy egy próbakört.
- Megvan az eredménye, hogy heti rendszerességgel látogatjuk a Vadasparkban a parasztudvart. Az Apán kívül, amit rendületlenül hajtogat egész nap, az a: gá-gá-gá, búúúúú, vau-vau, beeee (ez utóbbi inkább csak egy mély torokból jövő eeeeee). Ezen felbuzdulva beszereztem kicsi műanyag háziállatokat, a kedvenceket. Azóta a liba, vagy a bari-bárány velünk reggelizik, ebédel, vacsorázik..... :-)