Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. február 10., csütörtök

Már vagy 10 napja nem írtam......

Kingát olvasom nap mint nap és sokszor egész nap Ők járnak a fejemben. Annyi minden történik velük (csodálom Őket azért amilyenek) és Kinga mindezeket olyan jó rálátással és jól megfogalmazva képes leírni. Mikor arra vetemednék, hogy írok egy bejezést Rólunk, csak ülök és bámulok ki a fejemből......azt érezve, hogy igazából velünk nem is történik semmi izgalmas amit érdemes volna leírni (ez egy kicsit a lelkiállapotomnak is köszönhető). Pedig dehogynem.
OK. Valóban jóval kevésbé mozgalmas az életünk mint Kingáéknak, pláne így télen, de azért ha elmélyedek a részletekben akad amit leírhatnék. :-)
Blanka napról napra okosodik, ügyesedik. Mi meg csak bámulunk. Rengeteg dolgot megért. (tedd bele, vedd ki, kérem szépen, add Apának, stb.) Ha zenét hall, akár áll akár ül, ringatózik és mosolyog. Grillust már az első hangjegyekből felismeri és széles mosollyal adja tudtomra, hogy jól döntöttem zeneválasztás terén. A távirányító működését már érzi. Kiveszi a kezemből és a hifi felé tartva próbálja uralni a műszaki berendezést. (a megfelelő gombokat kevésbé találja el :-)) )
Ha éhes, vagy a konyha felé, vagy az etetőszék felé, ha sétálni szeretne az ajtó felé mutogat.
Mosolygós, jó kedvű, egyre könnyebben barátkozós. Ha nem költöztünk volna a család közelébe, valószínűleg még mindig visszahúzódó lenne a kettesben, hármasban (Apával) töltött hosszú téli napok miatt. Persze ha fáradt, főleg este, akkor senki sem jó, csak Én. Még Sanyi sem etetheti. Altatni meg csakis Én altathatom. Sőt fürdéskor nem hagyhatom el a fürdőszobát, mert azonnal keservesen sírni kezd. Sanyi nem fürdetheti, nem öltöztetheti. Valahogy változtatni kellene ezen, leginkább azért, mert ha bármi történik ami miatt sírva fakad, (pl.elesés) senkinél, de még Apánál sem vigasztalódik meg. (szerintem Sanyi kicsit ügyetlen a vigasznyújtásban....de ezt nem áruljuk el Neki... :-)) )
Alvás terén új szokások alakultak ki. (egy "hozzáértő" valószínűleg megdorgálna amiért az önálló elalvás megtanulását még mindig nem erőltetem...de majd meglátjuk a jövő kit igazol)
Szóval....
Este fürdés után, és a délelőtti elalváskor (ezek a itthon a kiságyban történnek, a délutáni ált. babakocsiban) egy kicsit hígabb, finom meleg tápszer a Mami ölében, aztán cumi, pelus és még mindig a Mami ölében, csak már összegömbölyödve kicsit oldalra dőlve, a Mami szívverését hallgatva álomba szenderülés többnyire pár perc alatt. Imádom. :-)
Az már más kérdés, hogy aztán éjszaka vagy 26-szor kelünk. Az okát egyszerűen nem tudom. Van, hogy elég visszatenni a cumit. Ha mégsem, akkor kap vizet cumisüvegből és ált. már alszik is tovább. A kiságyban kezd és úgy kb. kettőkor a második ébredéskor kerül mellém. Addigra már a kiságyat háromszor körbe-forgolóddta álmában és legtöbbször a legtetejében összekuporodva, a paplan alól kibújva találom. Aztán a forgolódás folytatódik a franciaágyon is. Reggelig álmában többször járja be az egész ágy területét. Van, hogy visszateszem a helyére, de van, hogy inkább én alkalmazkodom (vagyis Én is szimmetrikusan forgok vele, hogy a szükséges territórium meglegyen) félve, hogy nehogy felébredjen.
Evéssel kapcsolatban csak jót írhatok. Röviden: bármikor, bárhol, bármit és bármennyit..... :-) Lassan jöhetnek a tejtermékek is......na meg a pörkölt nokedlivel és a parasztkolbász. :-))
Néhány mondat ami magyarázatot adhat a fent említett lelkiállapotomra. Sokáig gondolkodtam, hogy ide való e egy effajta "kitérő". Végül arra jutottam, hogy ez a napló legfőképp Blanka mindennapjairól szól ugyan, de az Ő kis életének, így vagy úgy szerves részét képezik a szülei ügyes-bajos dolgai, amik természetesen visszahatnak az Ő kis életére és jövőjére. Igyekszem ügyelni arra, hogy Ő, a legkevésbé érezze az olykor kutatva is nehezen fellelhető pozitív hozzáállásomat.
Mióta itt élünk élvezzük a rokonság kényeztetését. (persze néha akad egy kis családi konfliktus....na de mutassanak nekem olyan családot ahol nincsen)
Ahelyett, hogy lubickolnék a "jóban" egyre jobban nyugtalanít a jövőnk. Érzem, hogy Blankának itt, Budakeszin, vagy a közelben élve lehetne a lehető legjobb gyerekkora.
Mérlegre téve a lehetőségeinket és a vágyainkat ez egyértelműen kiviláglik:
Itt:
- Van protekciónk a bölcsibe (ha minden igaz)(hiába nem szeretném, muszáj lesz beadnom és dolgozni menni)
- Itt az az óvoda ahova szeretném majd beíratni.
- Itt az az iskola ahova később nyugodt szívvel küldeném mint kiskamasz, kevésbé féltve a mostanság oly erős negatív behatásoktól, amiknek az oly ártatlan kisiskolások manapság ki vannak szolgáltatva.
- Budakeszin van egy nagyon jó református közösség, sok gyerekkel, fiatallal és egy hihetetlen "jófej" fiatal tiszteletessel, Péterrel, aki Blankát keresztelte. A felesége egyébként a baba-mama klubbot tartja, ahova nemrég végre sikerült eljutnom. Távlati elképzelésem, hogy Blanka hozzá és Csilla nagyihoz (mert, hogy Ő tartja, felváltva Péterrel) járhasson hittanra. (Dunakeszin ezzel szemben egy kiöregedett, elnézést a kifejezésért, közösség és egy idősödő, kevésbé lendületes tiszteletes van.....idézve Péter szavait) (Korábban már írtam, hogy valahogy nem akaródzott oda elmennem....lehet, hogy megéreztem, hogy nem Nekünk való.)
- Sok barátunk, ismerősünk él itt akikkel annyira jó néha összefutni...akár csak vásárláskor a boltban.
- Közel van a munkahelyem, ahol egyenlőre visszavárnak és amíg ott dolgoztam, addig ráillet a "családbarát" munkahely megnevezés....remélem így marad.
- Jó a levegő, sok a kirándulási lehetőség (hááát a közlekedést inkább hagyjuk...)
- És itt a család.
Csilla nagyi kb. 2 év múlva nyugdíjas lesz...egy csomó felszabaduló idővel és energiával. Mondanom sem kell, hogy ez micsoda távlatokat nyithat... :-)))
Viszont:
- Az ingatlanok vagy 40-50 %-al drágábbak mint máshol és nekünk sajna nincs sok saját tőkénk.
- Csak (számunkra jelenleg) komoly, hosszú évekre szóló eladósodással tudnánk valami lakhatót találni. Amivel kockára tennénk az amúgy is ingatag napi megélhetésünket és Blankának szinte egyáltalán nem tudnánk "egyéb" lehetőségeket nyújtani a fejlődéséhez az ingyenes játszóterezésen kívül.
És ha ez mind nem elég indok a rossz lelkiállapotomhoz.....
Ha hazamennénk:
- A bölcsibe/oviba jutás esélye sokat mondok ha 10 %.
- Nincs segítség....pedig valahova, (mert a régi helyre onnan lehetetlen) el kell mennem dolgozni....és hova vesznek fel manapság egy anyukát oviba beszokó, a közösségi betegségeken valószínűleg sokszor áteső kisgyerekkel.
- A lakásunk nem túl nagy hármunknak....viszont kész luxus egy Budakeszin elérhetőhöz képest.
Felmerült egy olyan lehetőség is.....ami egyesekben erős indulatokat váltott ki. Miszerint, hitel nélkül tellene egy Újpesti 72 nm-es, egyébiránt jó beosztású és jó állapotú panelra. Ovi, suli a szomszédban. Munkahelyet ugyan szintén keresni kellene, de a bölcsi lehet, hogy kimaradhatna, ez esetben lenne egy szűk esztendőnk,...... viszont utána miénk a világ....... akár még a betegeskedő autónk javíttatására is telne.
Már ha tudnánk azonosulni ezzel a megoldással.
Nem értem miért nem lottózunk..... :-))
Gondolkodni viszont van időnk, mert a lakáshirdetésünkre egyenlőre a kutya sem jelentkezik.

(Képeket még mindig csak ígérni tudok.....akadozik a technika.)

1 megjegyzés:

SKY írta...

...és megint már nyolc napja, hogy hiába nézem, írtál-e... pedig nekem az is sokat jelent, ami veletek történik. :)