Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. március 29., kedd

Képek

Kérdezem: Hol van Blanka pocakja? - mutatja....(mutatja Apa és Anya pocakját is....elcsodálkozva, hogy mi az a kerek (köldök) valami a hasukon és a Blankáén miért nincs) (van, csak a "nagy" pocaktól nem látja....megnéztük tükörrel) :-))


Lehet, hogy zenész lesz?



A legjobb játék mostanában bebújni a ruhák közé....de csak óvatosan, mert amikor az ajtót is becsukta.....belülről....természetesen az ujját odacsípte. :-(


Minek felvenni több ruhát.....ugye nem kell Mami???


Minek küszködjek a tologatással ha lehet így is.... :-))


Mindent a fejére húz....



Mostanság egyre nehezebb Blankát fotózni, mert amint meglátja a gépet azonnal eldob mindent és vágtat a gép felé, hogy megvizsgálja. Így elég nehéz megörökíteni az egyre édesebb és viccesebb megnyilvánulásait. A fotók többsége azért életlen mert nincs időm állítgatni, ha valahogy szeretném elcsípni a pillanatot.

2011. március 19., szombat

Családegyesítés



Sikerült a tervem és múlt hétvégén Blanka unokatestvére Jázmin meglátogatott minket az Újpesti Nagyi és Nagypapa kíséretében. Blanka egy rövid ideig nagy szemekkel nézte a rég nem látott ismerőst, aztán a szokásos hangos kurjantással üdvözölte. Nagyon megörült az unokatesónak. Egyfolytában a közelében szertetett volna lenni és ez Jázminnak is tetszett. Aranyosan eljátszottak.

Ebéd után elsétáltunk a Vadasparkba. Jázmin nagy élvezettel tolta a babakocsit.

Ha nehéz terepre értünk akkor valamelyik felnőtt átvette a kocsitolást, de Jázmin akkor is a közelben maradt és séta közben fogta Blanka kezét. Blanka is egyfolytában Jázmint leste, hogy mikor merre van. Miután a Vadaspark belépő árát igen borsosnak ítéltük és igazából még korai is lett volna nekünk az állatkerti látogatás, így csak a Nagypapáék mentek be a nagyobbik unokával. De Ők is csalódtak egy kicsit, miután minden csupa sár volt és az állatok többsége még nem jött elő a téli odújából.
Blankát annyira felizgatta a látogatás, a séta, a Vadasparki forgatag, hogy egyáltalán nem volt hajlandó elaludni. Pedig már hulla fáradtan, vörös szemekkel kukucskált ki a kocsiból. Az is elképzelhető, hogy az új (alvásra még sosem használt) babakocsi kényelmetlen volt Neki. Végül győzött a kimerültség és a visszaúton az ajtóban elaludt. Úgyhogy átcsempésztük a másik megszokott és sokkal kényelmesebb kocsijába és jómagam folytattam az aznapi sétát, hogy Blanka aludhasson egy nagyot.
Aludt is kb. 2 óra hosszan.
(a másik babakocsit pedig Sanyinak muszáj lesz kicsit komfortosítania....ha azt szeretnénk, hogy Blanka elfogadja és kényelmes legyen és hogy, a régi jó kis babakocsit eladhassuk.......mert már sok mindenre nincs szükség belőle.....és a többlet bevételből meg lehet venni Blanka soron következő játékait..... remélem nem fogom megbánni...)

2011. március 16., szerda

Az első játszóterezés





Mivel végre a hosszú hétvégére megtisztelt minket a tavasz, úgy döntöttem itt az ideje, hogy Blanka előtt megnyissak egy új világot. A játszótér lenyűgöző világát.
Úgyhogy fogtuk magunkat és felborítva a tél miatt eddig kialakult napirendet, miszerint csak alvásidőben merészkedtünk ki a levegőre, hogy Blanka nagyokat aludjon az immunerősítő jó levegőn. Ebéd után elindultunk a közeli játszóra némi hirtelenjében összeszedett műanyagkanállal és egy műanyagpohárral, hogy a homokozóban lehessen valamit ügyködni(a nyuszi hozza majd az igazi homokozós készletet).
És ahogy számítottam, Blanka hatalmasakat kurjantva (de tényleg...az egész játszótér rajtunk mosolygott) a kezemet fogva lépdelt.......nem is tudta, hogy merre is induljon. Talán a hinta felé, vagy a libikóka.....esetleg a homokozó, ahol annyi, ugyan nagyobbacska gyerek játszott. Végül elindultunk egy vele egykorú baba felé, aki a fa mozdonyba kapaszkodva gyakorolta az oldalra haladást. Blankának valószínűleg ismerősek lehettek a mozdulatok, talán ezért szemelte ki Lilit. Már az Ikeában is tapasztaltuk párszor, hogy Blanka akkora hévvel és oly boldogan kurjongatva közeledik más gyerekhez, hogy van akit ez visszahúzódásra késztet. Lili is így tett. Elbújt apukája lába mögé. De Blankát nem lehetett megállítani. Ő igenis meg akarta érinteni azt a másik valakit, aki annyira hasonló hozzá. Végül sikerült az ismerkedés. Egy darabig szemlélték egymást, majd ment mindenki a maga útjára. Blanka ismét kiszúrt egy másik hasonló korút....és újból ismerkedtünk. Most nagyobb sikerrel. Alma kicsit nyitottabb kislány volt mint Lili.
Volt, hintázás, csúszdázás (még gyakorolni kell, hogy nem fekve, hanem ülve), homokozás és persze küzdelem a részemről, hogy két maroknyi homok épp elegendő ahhoz, hogy ezzel az új - kézből kipergős - valamivel megismerkedjen. Volt sírás is mikor aztán kénytelenek voltunk a homokozót elhagyni, hogy a kis gyomrát ne a homok és a kavicsok telítsék meg.
Csak egy banán segítségével tudtuk visszaültetni a babakocsiba. Annyi élmény érte, hogy az eddig problémamentes alvás kész rémálommá vált. Sem a kocsiban, sem otthon, ......míg végül fél 4 helyett negyed 7-kor hulla fáradtan ismét a kocsiban, végre elaludt.
Másnap újból bevállalva a délutáni altatás tortúráit, elindultunk ismét a játszóra. Gondoltuk immár hamarabb eljövünk, hátha még nem lesz teljesen kifáradva az új élményektől és még nem "billen át". Mert ha nagyon fáradt, akkor kész rémálom az altatása. Gondolom ez más gyerekkel is igy lehet.
De a tervünk nem jött be. Ismét, ugyan egy kissé rövidebb, küzdelmes altatás következett.
Ha ez továbbra is így marad, azt hiszem ki kell találjak valami új napirendet. Pár napig komoly esőket jósoltak, kíváncsi leszek, hogyan fognak alakulni a napjaink, és az altatás, a játszótér nélkül.

Bori és Bea







Vendégeink voltak még a múlt héten. Bori és a Mamája, Bea (aki gyerekkori barátnőm).....de eddig még nem jutottam hozzá hogy lejegyezzem az eseményeket.
Blanka igazándiból most először (mióta kisgyerek lett kisbabából) találkozott, egy vele hasonló korú kisgyerekkel. Bori 16 hónapos és, ugyan tudtam, hogy Blanka nem egy csenevész gyerek, de azért meglepett, hogy magasságban megegyezett Borival testalkatra pedig, nos ...... húsosabb. :-))
Mikor megérkeztek, Blanka egy pár pillanatig csak nézte Borit, aztán kicsit ugyan visszafogottan, de barátkozni kezdett.
Bori rögtön felfedezte a terepet. Megvizsgálta Blanka játékait. Blanka eközben csak figyelt, ment Bori után és néha rám nézett, nem értvén a dolgokat......hogy van az, hogy egy másik gyerek játszik az Ő játékaival. Aztán persze oldódott és végül már közösen tologatták a babakocsit. :-)
Jó volna, ha máskor is meglátogatnának.
(képek szokás szerint :-( később...)

2011. március 9., szerda

36 éves lettem......

Egy sokszor még gyermeklelkű "matuzsálem".
Egyébként nem szeretek magamról megemlékezni, de néhány gondolat egész nap foglalkoztatott, jókat mosolyogva közben az előbukkanó emlékképeken.
Ezeket a gondolatokat feltétlen meg szerettem volna örökíteni ebben a naplóban.
Miért írom, hogy "matuzsálem"?
Előttem van, mikor Anyukám 36.-ig szülinapját ünnepeltük. Néztem Őt, 15 éves tinédzserként és világosan emlékszem, hogy a következők jártak a fejemben:
-Az emberek többsége kb 50 éves koráig tud "igazi" életet élni, aztán ami következik az már kínlódás....(ez a gondolat valószínűleg onnan gyökerezhet, hogy a Nagyim kb 50 évesen lett rokkantnyugdíjas és azóta mindig mindene fájt/fáj szegénynek....)
- Az Én Anyukám már túl van ennek a kornak a felén....kvázi, mindjárt meghal (most igen sarkosan fogalmaztam, de akkor "mindent tudó és mindent jobban tudó tinédzserként ilyen filozofikus mélységek foglalkoztattak) :-)))
- És ha már ennyire "meglett" korba lépett az én Anyukám akkor, hogyan lehetséges az, hogy még mindig vannak rossz döntései? Miért nem ért az ajándékba kapott Comodor 64-hez, miért kell megvárni, hogy a nagybátyám jöjjön és magyarázzon? Hogy hogy nem képes lépést tartani a kor vívmányaival? Miért nem érti, hogy haza fogok jönni időben a moziból.....és hogy a városligeti kori pályán semmilyen veszély sem leselkedik rám.......(bezzeg a barátnőim anyukái milyen lazák és jófejek...) de leginkább miért is nem érti az Én lázadó tinédzser lelkemet? És különben is, hogy lehet, hogy "ennyi idősen" nem tökéletes???
Így 36 évesen, egy 1 éves gyerekkel, nem, hogy nem tökéletesen, de ráadásul sokszor gyermeki lélekkel, (a lelkünk egy része a halálunkig gyermek marad....és néha milyen hasznos is tud ez lenni), már pontosan értek mindent....... :-))
És csak reménykedhetem benne, hogy az Én, egyszer majd 15 éves kamasz lányom, nem lesz ennyire "szigorú" az akkor már bizony 50 éves Anyukájával. :-))
(kész szerencse, hogy az Apja viszont egy műszaki zseni...) :-))

Köszönjük szépen a jókívánságokat!

Mindenkinek.... :-)

2011. március 8., kedd

És akkor a zsúrról......




Nagyon jól sikeredett. Bár foghíjas volt a vendégsereg, azért így is egy kisebb focicsapatnyi rokon jött össze, hogy megköszöntse a Mi kis Blankánkat. Szépen sorban érkeztek....így Blankának volt ideje mindenkit külön-külön üdvözölni majd kicsit barátkozni, bemutatni a legújabb tudományokat és játékokat. Akkor még nem is sejtette, hogy kicsivel később az összes addigi játék sutba lesz dobva, mert kiszorítják őket az újak. :-)
A Dédi ragszkodott, hogy Blanka 1 évesen kapja meg élete első babakocsiját. És nem számít mennyibe kerül, az szigorúan csak az Ő ajándéka lesz. Már hónapok óta mondogatta Nekünk, hogy olyat keressünk amilyen Csilla nagyinak és Jutkának volt gyerekkorában, mert az volt ám az igazi babakocsi....
Na de mivel fotót nem tudott róla mutatni és szavakkal leírni is kicsit zavarosan tudta, így fogalmam sem volt, hogy milyet keressek az amúgy sem túl nagy választékban.
Végül egy teljesen fa babakocsi mellett voksoltunk, ami épp olyan magas, hogy könnyedén tolni tudja. Aztán majd 2-3 év múlva jöhet az élethű kicsinyített mása.
Szóval, Dédi megnyugodott mert sikerült egy megfelelőt beszerezni. És hogy ne üresen tátongjon a babakocsi, Csilla nagyi felkutatott bele egy igazi Annabell babát egy kis tesó babával.
Én meg izgultam, hogy vajon Blanka mit fog szólni ezekhez. Mivel Én gyerekkoromban egyáltalán nem voltam hajlandó babázni. Vehettek nekem bármilyen babát. Inkább legóztam, de leginkább nehezen találtam megfelelő játékot ami hosszabb időre lekötött. Nagyobbacska koromban pedig a legkedvesebb elfoglaltságom az volt, hogy az épp soron következő ünnepi alkalomra. Kinga és Márton bevonásával egy egész estés előadással álljunk a felnőtte elé. Mondóka, vers, ének...stb. (Nem is tudom...talán rendezőnek kellett volna tanulnom....)(Na ilyesmit azért szívesen visszalátnék majd alkalomadtán....) :-))
Ugyanakkor szeretném , ha Blanka szívesen babázna. Elbűvöl, amikor egy kicsi lány tologatja a babáját, rendezgeti, eteti, itatja....utánozva a felnőttek világát. És ha lehet kívánni, akkor arra vágyom, hogy Blanka amolyan ízig vérig finom lelkű, bájos kislányos kislány legyen....na persze az élethez elengedhetetlenül kellő vagánysággal együtt. (szóval....remélem nem az Én temperamentumomból lesz túlnyomórészt benne)Amit mégis úgy tűnik Tőlem örökölt (és ennek viszont igazán örülök) az a mosolygóssága.
De...visszakanyarodva a zsúrhoz. Blanka az összes ajándék közül a babakocsinak és a babáknak, pontosabban a legkisebbnek (egyenlőre a nagyobbik babához még növögetnie kell) örült a legjobban. Úgyhogy részben már teljesült is szívem vágya. :-) Édesen tologatta a kocsit benne a kis utasokkal.....két baba na és egy maci, amit a Jutka nagyiék hoztak.
Mindenkit elbűvölt. Engem meg az elbűvölt el ahogyan csillogott a szeme amikor az ajándékait bontogatta.
Egyedül akkor tört el a mécses, mikor Hanna első szülinapját felidézve, akinek első dolga volt, hogy a baba helyett beleüljön a babakocsiba (édes emlék) Jutka nenne belerakta Blankát a kocsiba, aki ezt egyáltalán nem díjazta.
Volt torta. Egy gyerekbarát, gríztorta. Amit kötelezően a felnőtteknek is meg kellett kóstolni. (az ízével kapcsolatban megoszlottak a vélemények...de Blankának ínyére volt...és ez a lényeg....) Kapott a felnőttek csokitortájából, hogy készülhessenek elmaradhatatlan maszatos-pofis képek is. És megkóstolta Dédi tepertős pogácsáját, amit a későbbiekben dugdosni kellett előle, mert annyira megtetszett az íze Neki.
Hamar elfáradt a sokadalomban. Boldogan integetve a vendégseregnek elment aludni.








2011. március 6., vasárnap

Isten éltessen Drága Kislányom!


Blanka 4-én, bizony-bizony 1 éves lett.
Hihetetlen változásokon mentünk át mindketten az elmúlt évben. Ő tette a dolgát. Amit egy újszülött, csecsemő, kisbaba majd mostanra egy kisgyerek ösztönösen tesz. Én meg igyekeztem és még most is igyekszem formálódni, megérteni, segíteni. Néha persze előfordult, hogy lemerült az elem...és töltésre szorultam, szorulok.
Nem volt nehéz születése....fizikailag, de lelkileg szerintem nagyon is megrázta. Hirtelen kapták ki a teljes nyugalmat árasztó meleg, puha, megszokott zajokkal teli kis világából, és talán ennek volt "köszönhető", hogy oly sokáig keservesen sírdogált délutánonként. Tudom, hogy a legtöbb babára jellemző ez. Főleg ha hasfájósak. Mi is azt gondoltuk, hogy hasfájás kínozza szegényt, mígnem a Kereszanyukája egy alkalommal, mikor először hallotta az általunk hasfájós sírásnak címkézett délutáni repertoárt, tapasztalata alapján állította, hogy ez bizony nem az. Inkább amolyan "nehéz kint lenni, nehéz átállni,ezért belemenekülök egy másik világba és kikapcsolok" sírás. És valóban így lehetett.
Aztán elérkezett a 3 hónapos vízválasztó és Blanka egycsapásra megváltozott. Na persze ezt is ráfoghatnánk arra, hogy addigra alakul ki a babák emésztése, és abbamaradnak a hascsikarások, de Én mégis inkább azt éreztem, hogy lelkileg érett meg a kint létre.
Onnantól megkezdődött egy mindkettőnk számára sokkal könnyebb és érdekesebb időszak.
Sokat aggódtunk ugyan Sanyival, hogy miért nem szeret hason lenni, miért nem fordul még, miért nem mászik még......pedig teljesen feleslegesek voltak az aggodalmaink, mert Blanka csodásan teljesített a maga kis tempójában.
És most egy éves. Egy igazi kis bájos, de ugyanakkor makrancos kis angyal lett belőle. Vidám, kacagós....ha minden a kedve szerint alakul, és ha csak vele játszunk......de.....ha nem.....ha esetleg próbálnánk egyéb tennivalóinkat is intézni.......akkora jó hangosan adja a tudtunkra nemtetszését.
És bizony mostanra az anyukák rémálma az altatás, az egyik kedvenc napszakommá vált. Mivel Blanka, az esti adag tápszer elfogyasztása után, türelmesen az ölembe pilledve, néha picit mocorogva, keresve a kényelmes pózt, várja az állom-manók érkezését. Ha nehezen jönnének, akkor kicsit duruzsolok a fülébe, valamilyen hirtelen kreált mesét, vagy fordulunk egyet.......de a legtöbbször a kis fejét a hónom alá fúrva édesen elszenderedik kb. 10 perc alatt.
Én meg ülök még egy darabig, ölemben ezzel a kis "csodával" és gyönyörködöm benne. Közben az jár a fejemben, hogy ezeket a pillanatokat legszívesebben örökre megállítanám.
(a zsúrról kicsit később)

Néhány elmaradt fotó az elmúlt 2 hónapról...







2011. március 1., kedd

Kukk...

Blanka legújabb "szava" a Kukk....
Kicsit á-val ejtve.
Az alváshoz elengedhetetlen textil pelust a fejére húzza, Mi meg kérdezzük, hogy "Hol a Blanka"?????.......kicsit nehezen néha némi bele-gabalyodással lehúzza a fejéről, huncutul mosolyog és mondja, hogy Kukk....
Iszonyú édes.
Ezen kívül már van: vau-vau, a lámpából a pa, és a kutyából a tya. Na és további felsorolhatatlan halandzsa, amit egyáltalán nem értünk Sanyival.
Nagy dumás a kisasszony.
Pár napja elkezdett morogni, ha valamit nem kap meg, vagy nem kedve szerint alakul.
Amolyan kutya morgásra emlékeztető.
Ha szeretné, hogy valamit, levegyek, kinyissak, arrébb tegyek....akkor pedig rám néz és addíg kiabál egy jó hangos áááááááá-t mig meg nem teszem amit kér.
Aszt hiszem kicsit akaratos. (vagy más kicsi is így kommunikál???) :-)

Pedig már a gólyák is megérkeztek....

....a minap említették a hírekben, hogy számos faluban már visszatértek a gólyák.
Ma reggel mégis arra ébredtünk, hogy már megint havazik. Március elsején.
No persze a gólyákban tutira lehet bízni. Úgyhogy a tavasz már biztosan itt jár a kertek alatt.
Kicsit felgyorsíthatná már a lépteit....