Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. március 16., szerda

Az első játszóterezés





Mivel végre a hosszú hétvégére megtisztelt minket a tavasz, úgy döntöttem itt az ideje, hogy Blanka előtt megnyissak egy új világot. A játszótér lenyűgöző világát.
Úgyhogy fogtuk magunkat és felborítva a tél miatt eddig kialakult napirendet, miszerint csak alvásidőben merészkedtünk ki a levegőre, hogy Blanka nagyokat aludjon az immunerősítő jó levegőn. Ebéd után elindultunk a közeli játszóra némi hirtelenjében összeszedett műanyagkanállal és egy műanyagpohárral, hogy a homokozóban lehessen valamit ügyködni(a nyuszi hozza majd az igazi homokozós készletet).
És ahogy számítottam, Blanka hatalmasakat kurjantva (de tényleg...az egész játszótér rajtunk mosolygott) a kezemet fogva lépdelt.......nem is tudta, hogy merre is induljon. Talán a hinta felé, vagy a libikóka.....esetleg a homokozó, ahol annyi, ugyan nagyobbacska gyerek játszott. Végül elindultunk egy vele egykorú baba felé, aki a fa mozdonyba kapaszkodva gyakorolta az oldalra haladást. Blankának valószínűleg ismerősek lehettek a mozdulatok, talán ezért szemelte ki Lilit. Már az Ikeában is tapasztaltuk párszor, hogy Blanka akkora hévvel és oly boldogan kurjongatva közeledik más gyerekhez, hogy van akit ez visszahúzódásra késztet. Lili is így tett. Elbújt apukája lába mögé. De Blankát nem lehetett megállítani. Ő igenis meg akarta érinteni azt a másik valakit, aki annyira hasonló hozzá. Végül sikerült az ismerkedés. Egy darabig szemlélték egymást, majd ment mindenki a maga útjára. Blanka ismét kiszúrt egy másik hasonló korút....és újból ismerkedtünk. Most nagyobb sikerrel. Alma kicsit nyitottabb kislány volt mint Lili.
Volt, hintázás, csúszdázás (még gyakorolni kell, hogy nem fekve, hanem ülve), homokozás és persze küzdelem a részemről, hogy két maroknyi homok épp elegendő ahhoz, hogy ezzel az új - kézből kipergős - valamivel megismerkedjen. Volt sírás is mikor aztán kénytelenek voltunk a homokozót elhagyni, hogy a kis gyomrát ne a homok és a kavicsok telítsék meg.
Csak egy banán segítségével tudtuk visszaültetni a babakocsiba. Annyi élmény érte, hogy az eddig problémamentes alvás kész rémálommá vált. Sem a kocsiban, sem otthon, ......míg végül fél 4 helyett negyed 7-kor hulla fáradtan ismét a kocsiban, végre elaludt.
Másnap újból bevállalva a délutáni altatás tortúráit, elindultunk ismét a játszóra. Gondoltuk immár hamarabb eljövünk, hátha még nem lesz teljesen kifáradva az új élményektől és még nem "billen át". Mert ha nagyon fáradt, akkor kész rémálom az altatása. Gondolom ez más gyerekkel is igy lehet.
De a tervünk nem jött be. Ismét, ugyan egy kissé rövidebb, küzdelmes altatás következett.
Ha ez továbbra is így marad, azt hiszem ki kell találjak valami új napirendet. Pár napig komoly esőket jósoltak, kíváncsi leszek, hogyan fognak alakulni a napjaink, és az altatás, a játszótér nélkül.

3 megjegyzés:

SKY írta...

deszeretnék veletek favonatozni... :(:(:(

SKY írta...

Ja, és emlékszem még, amikor Hanna kezdte a homokozást... elképesztően zavart, hogy mindene homokos... :) Azóta meg... örülök, ha nyakig homokosak, mert az azt jelenti, hogy elvannak jó sokáig :):)

Áron már ücsörögve csúszik, szerintem pár alkalom, és ráérez erre is :):) aztán majd csak ücsörögsz, és semmitteszel odakinn :):) rákészülve az altatásra :):)
Puszik

Kinga írta...

Na, most, hogy képeket is tettél, potyognak a könnyeim... Biztosan a hormonok. :) Mert milyen jó látni Blankát ezekben a ruhákban :):) meg mert mekkora, és milyen jó lenne, ha áronra rikoltozna :):) és jajj de régen láttam ezt a favonatot...
No puszi, megyek, kipityergem magam... :):)