Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. június 28., kedd

Nem javul.....

Mikor felébredt nem éreztem melegnek a fejét, de a hőmérő azért mégiscsak 37,5-öt mutatott. Kicsit evett. És aminek igazán örültem, hogy sokat ivott. Viszont annak már kevésbé örültem, hogy fél óra múlva már 37,8-at mértem, aztán 37,9, majd elértük a 38-at és picivel meg is haladtuk.....
Addigra már ételre rá sem nézett és az ivásra sem lehetett rávenni. Nyűgös volt és fáradt, úgyhogy adtam Neki egy újabb adag szirupot és lefektette.
Most ismét alszik és Én várom, hogy felébredjen és elmenjünk a doktornénihez, aki sajnos délelőtt nem rendelt.
A furcsa az, hogy továbbra sincs semmilyen kísérő tünet...mondjuk a torkát nem tudtam megnézni....
Aggódom.......és most már Sanyi is....

2011. június 27., hétfő

Az élet nem épp habos oldala.....

Hogy ne csak a szép és jó legyen megörökítve, muszáj leírnom, hogy milyen balesetek betegségek időztek több kevesebb ideig a családban és elsősorban szegény Blankánál.
Még a nyaralás előtt egy héttel Csilla Nagyi rosszul lett. Elkapott egy hányás-hasmenéses járványt. De mire szólni tudott, pontosabban mire a tünetek jelentkeztek addigra már Blankán is kitört a nyavalya. Pedig igen rövid időre találkoztak előtte.
Szegény többször hányt és hasmenése is volt. Kicsit kétségbeestem, hiszen eddig ilyennel nem kellett szembenéznem. De mivel a kedélyállapota nem volt nagyon aggasztó, így nem estem annyira pánikba. Elrohantunk az ügyeletre. Ott elláttak tanácsokkal és Kinga is hívott, hogy elmondja mi a teendő ilyenkor.
Szerencsére Blankán 2 nap alatt átment a betegség, komolyabb probléma nélkül.
És Mi boldogok voltunk, sem Sanyi sem Én nem kaptuk el és hogy nem kellett lemondani a nyaralást.
De elkiabáltuk.
Harmadnapra Nálam is viharos sebességgel felütötte fejét a tünetegyüttes.
Szó szerint alig éltem. A mellék helységet hosszú időn keresztül nem mertem elhagyni.
Minden kijött belőlem, mindenhonnan. Ennyire gyenge talán még sosem voltam. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy Sanyi szabadságon volt és tudott a már gyógyult és játszótérre vágyó Blankával foglalkozni.
Nekem 3 napra volt szükségem a gyógyuláshoz. Sanyi végleg megúszta, bár időnként megrémisztett egy-egy bejelentésével, miszerint nincs jól a gyomra.
Aztán indulás előtt 3 nappal már mindenki jól lévén, a szokásos játszóterezéskor megtörtént a következő malőr.
Blanka motorozás közben egy beton repedésben fennakadt, és orral előre repült közvetlenül a betonra.
Már nem tudtuk elkapni. Azonnal ömlött a vér mindenhonnan és fájdalmas, ijedt sírásba kezdett szegénykém.
Próbáltam nem kétségbeesni és megvizsgálni, hogy milyen sérüléseket szerzett. Nehéz volt, mert természetesen nem hagyta. Azon túl, hogy az orrától lefelé az álláig teljesen lehorzsolódott a bőr, még az első két foga is letört. A szája feldagadt. Se inni, se enni nem volt hajlandó egy ideig. De mivel 1-2 óra elteltével megnyugodott és ivott is, így nem mentünk vele orvoshoz, csak a gyógyszerésznek mutattuk meg, aki adott "szert" és megnyugtatott, hogy nem súlyos és lesz még ilyen, higgyük el.
Két nap múlva már szépen hámosodott a kis arcán a bőr. Úgyhogy ismét elkezdtünk a nyaralás előkészületeivel foglalkozni.
És akkor.......mert három a magyar igazság.....és ma már hozzá kell tennem azt is, hogy és 1 a ráadás.....
Blanka az utazás előtti este csúnyán elesett a küszöbnél. Beverte a fejét és hirtelen elég hatalmas és puha púp keletkezett a homlokán. Azonnal próbáltuk jegelni, de nem engedte. Annyit hagyott, hogy bekenjem Árnikával, és homeós bogyóban is kapott Árnikát. Egyből eszembe jutott Áron és kikerestem az egykori koponyatörésének történetét. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha 1 órán belül nem megy lejjebb a púp, akkor orvos, kórház, röntgen.....nyaralás helyett.
De lejjebb ment. Reggelre szinte teljesen vissza is húzódott, csak lilás-zölden díszelgett a homloka közepén.
Így.....egy kissé ütött-kopott gyerekkel indultunk el a vakációra.
Bíztam benne, hogy minden jó, ha a vége jó alapon már több kezdő, tapasztalatlan anyukát próbáló balesettel nem kell megbirkóznom egy ideig.
De a sors nem ilyen kegyes hozzám.
Tegnap este Blanka hirtelen belázasodott. Semmi egyéb tünet nem jelentkezett. Nem prüszkölt, nem köhögött, nem hányt, nem volt hasmenés. Csak a meleg homlok. Volt már hőemelkedése, de komolyabb láz eddig sosem. Fürdéskor 37,8-at mértem. Adtam neki homeos kúpot. Lefektettem, elaludt. 1 óra múlva sírva ébredt. Kábán ücsörögve, forró testtel. Megmértük.......39,4.
Na és akkor pánikba estem.... sajnos. Elméletben tudtam, hogy ülőfürdő, meg lázcsillapító.....de Blanka olyan szívszorítóan sírt és nézett rám mikor bedugtuk a kádba, hogy Én is sírva fakadtam. Ráadásul Sanyi közben felhívta az ügyeletet, hogy rákérdezzen, hogyan is kell pontosan csinálni a fürdőt és, hogy a kúp, ami itthon van megfelelő e.
Az ügyeleten az mondták, hogy nem. Azonnal rohanjon a legközelebbi (Déli pu.-nál lévő) ügyeletes gyógyszertárba szirupért.....és ha nem megy le 1 órán belül a láz, akkor kórház. (hát milyen város ez, hogy nincs egy ügyeletes patika sem, csak 13 km-re)
És akkor tényleg kétségbe estem, hogy egyedül maradok a kis beteggel, aki ordít, reszket...stb. Én pedig ahelyett, hogy higgadtan tudnám orvosolni a problémát.....csak kapkodok össze-vissza, pityergek és végül már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy jól csinálom az addigra már vagy 3-szor számba rágott fürdőt, borogatást, itatást. Pláne, hogy Blankába egy kortyot is csak komoly erőszakkal tudtam bejuttatni. Sanyi mielőtt elvágtatott gyógyszerért, lehozta Hozzánk Anyut(akinek egyébként másnap tábort kellett tartania 40 fiatalnak), mert kértem, hogy legyen valaki aki segít.....vagyis inkább nyugtat, míg Sanyi el van. . Éjfél egykor még Nálunk volt. De addigra a hűtőfürdővel és a folyamatos borogatással le tudtuk vinni Blanka lázát 38-ig. Sanyi is megjött és beadtuk a szirupot, ami tovább csökkentette 37,7-re.
Úgy döntöttünk, hogy most már hagyjuk elaludni a teljesen elcsigázott kis beteget. Mellém fektettem, hogy tudjam figyelni.....
Most még alszik (reggel fél tíz lassan...)
A feje nem tűnik melegnek. Úgyhogy nem maceráltam lázméréssel. De nagyon várom, hogy ébredéskor mennyit mérek és, hogy lesz e folytatás......
És azt is jó volna tudni, hogy mi okozta....
Ma kellene mennünk a 15-hós oltásra. Tegnapelőtt megkapta az oltáskivezető nozódát. Azt azért nem gondolnám, hogy az lenne a bűnös....

2011. június 25., szombat

Nyaraltunk....

A történet úgy 2 hónapja kezdődött, mikor is azt vettem a fejembe, hogy a kissé zilált kapcsolatunkon Sándorral (ami a költözés okozta problémák és feszültségek miatt keletkezett...és előttünk egy újabb nem kívánt költözés) egy nyaralás nagyban javítaná.
Előadtam az ötletemet Sándorunknak, aki rögtön rávágta, hogy Nekünk erre nem telik.
Ok. Ezt eddig Én is tudom.....de mi van ha a költségek nagy részét Én állom, mégpedig Blanka hiper-szuper babakocsijának (amit már kinőtt) eladásából.
Persze az összegnek ezer más....mondhatni fontosabb helye is volna és Sanyi szerint ekkora összegből max. egy lepukkant panzióba tudnánk megszállni.......de Én fejembe vettem, hogy szeretném Blankát "nagyvízbe" vinni, mert eddig csak a teraszon tudott pancsolni.......és mivel végül Sanyitól is öld utat kaptam, belevetettem magam a netes keresésbe.
A vágyam az volt, hogy bababarát szállást találjak, ahol minden egyben van a kicsik szórakozásához.
Az ismertebb hotelekkel kezdtem és hamar rájöttem, hogy talán ha 1-2 éjszaka jön ki a rendelkezésre álló összegből. Azért nem adtam fel.
És végül találtam valakit aki nem tudott elmenni a lekötött nyaralására és 20%-al olcsóbban próbálta eladni az amúgy is meglepően olcsónak számító 4 csillagos, 4 éjszakára szóló, félpanziós foglalását. A Hotel ugyan a semmi közepén van és valamivel csekélyebb szolgáltatást nyújt, mint pl. a híres Kehidai gyerekparadicsom, valami azt súgta, hogy mégis ez lesz a számunkra megfelelő. Sem Sanyi sem Én nem szeretjük a túl zsúfolt, hangos, vidámparkra hasonlító nyaralóhelyeket. Többre értékeljük a természet közelségét a mesterséges szórakoztatásnál.
A babakocsi ára fedezte a szállás költségeit, csak tankolni kellett a kocsiba és indulhattunk is a Budapesttől mindössze 150 km-re lévő Bikácsi Zichy Park Hotelbe.



Volt némi aggodalom bennünk, hogy nem fogjuk e megbánni, hogy nyaralásra költöttük azt a pénzt, vagy, hogy Blankát nem fogja e rosszul érinteni a változás.
De azt kell, hogy mondjam, hogy az a 4 és fél nap felülmúlta minden várakozásunkat.
A szállás és az ellátás kitűnő volt. A tóra néző teraszos szobánk csendjét és a békák kuruttyolását, csak egyszer-egyszer zavarta meg a szomszéd szobából hallható csecsemő sírás.
A medence ugyan nagyobbnak tűnt a neten, de még telt ház mellett is bőven lehet benne kellemesen fürdeni. A hotel egy többhektáros terülten fekszik. Rengeteg szórakozási lehetőséggel kicsiknek nagyoknak. Ugyan a környéken sok látnivalót nem talál az ember, de a Hotel szolgáltatásai így is képesek lekötni egy gyerekes család egész napját.
Van Paraszt udvar, kecskékkel, csacsival, libákkal, bárányokkal, malacokkal, stb.
Lehet lovagolni, vagy csak simogatni....
Van játszótér, játszóház, lengőteke, csónakázó tó.....és nem utolsó sorban rendkívül kedves, gyerekszerető személyzet.
Animátorok egyengetik remek programokkal a falkába verődő gyerekek kikapcsolódását.
Még Blanka is bekapcsolódott némelyikbe, amihez már elég "nagynak" számított.
Pl: vízi-torna, vízi-vetélkedő, tenyérlenyomat készítés, gyöngyfűzés, só-liszt gyurmázás.....ez utóbbinál sehogy sem tudtam megértetni vele, hogy nem ennivalót készítünk. :-))

Imádta a gyerektársaságot. Mosolygott mindenkire. (az igazgató bácsinak minden hátsószándék nélkül magától integetett, hiszen nem tudta ki az...) :-)) Többen meg is jegyezték, hogy ez a baba mindig mosolyog.
Élvezte a vizet. Legnagyobb meglepetésemre nemhogy beleülős úszógumi nem kellett Neki, de még a karúszótól is sokszor meg akart váni. Lubickolt, ugrált a vízbe a medence széléről és hangosan kacagott mikor beindítottuk az élmény elemeket (nyakzuhany, hátmasszázs, fekvőmasszázs) és az sem zavarta, hogy a vízsugár sokszor az arcába fröcskölt.




Már második naptól követelte, hogy valamelyikünk vigye körbe a parasztudvarba, majd a látogatást a lovaknál kellett befejezni.



Amint visszaértünk a szobába már nyújtotta is a vizezős szandiját, hogy indulhatunk pancsolni.....és nagy sóhajjal konstatálta, ha látta, hogy hajlunk a "kérésére" és elővesszük a fürdőruhákat.
A 4-ből 3 este adtam Neki homeós nyugtató kúpot az elalváshoz, mert annyira felpörgött az újdonságoktól, hogy féltem kínlódás lesz az altatás.....de lehet, hogy ez csak az Én félelmem volt.
Tegnap érkeztünk haza. Arra számítottam, hogy majd nagy örömmel fogadja a régi ismerős játékait, ezzel szemben egykedvűen fogadta a hazatérést. Csak később jött meg a jókedve mikor Csilla nagyi lejött hozzánk, hogy lefoglalja Blankát amíg mi kipakolunk. Az Ő kis baba-nyelvén magyarázott mutogatott Neki. A kezébe adtam az egyik könyvét amiben háziállatok fotói vannak és kértem, hogy keresse ki a pacit, amit a Hotelben láttunk, és mutassa meg a Nagyinak. Izgatottan vártam a reakciót, hiszen eddig a vau-vaun kívül a többi állatot nem igen ismerte fel, de legalább is érzelmeket nem váltott ki belőle, ha lapozgattuk a könyvet, miközben meséltem Neki melyik állat mit mond....
És Blanka kikereste a pacit és diadalittasan mutatta a Nagyinak.....mondogatva, hogy "pa - pa".
Én pedig boldogan nyugtáztam, hogy ez a nyaralás, ami egyben az első gyerekes nyaralásunk volt a legjobb "befektetés" volt a család számára. Többet ért mint egy tengerparti vakáció(amire eddig igazán vágytam...) hiszen ott blankát nem érte volna ennyi élmény és Mi sem gyönyörködhettünk volna a lányunk csuda képességeiben. :-))
Úgy váltunk el Mónitól (az egyik nagyon kedves animátortól), hogy feltétlen jövünk jövőre is.

2011. június 6., hétfő

Kimenőt kaptam...

Múlt hét végén osztálytalálkozónk volt az általános iskolai osztálytársakkal. Az első azóta, hogy elballagtunk.
A Vadasparkba szervezték. Amolyan bográcsozós, családos találkozó.
11-kor kezdődött és úgy terveztük, hogy kifulladásig tart.
Nos mivel Blanka már egy jó ideje egyszer alszik, kb. 12-től 2-ig, így először úgy gondoltam, hogy mi csak fél három felé tudunk majd csatlakozni a többiekhez, már ha akkor még lesz kihez. Aztán kipattant az isteni szikra a fejemből. Hogy hát ha egyszer már elaludt akkor nem kell, hogy kifejezetten Én Őrködjek az álma felett, megteheti ezt az Apukája is.....aztán tovább merészkedtem.....
Sőt akár....... életében először, Blanka az ébredés után, félig még szundikálva akár ücsöröghet Apa ölében is......
Volt, hogy már ellógtam mikor aludt...na nem szórakozni.....hanem fogászatra.
És eddig még mindig visszaértem mire ébredt.
Sanyit elláttam utasításokkal. Blankát elaltattam, és felrobogtam a Vadiba.
És ugyan fantasztikus érzés volt ennyi idő után gyerek nélkül szórakozni menni, de minden pillanatban félkezűnek éreztem magam....és minden második percben az otthoniakon járt a fejem.
Ráadásul a többieknek is szinte csak arról tudtam beszélni, hogy akkor most Sanyi vajon hogyan is birkózik meg a feladattal és Blanka nem fog e sírni.....
De még így is sokat jelentett ez a kis kimenő.....
Sanyival abba maradtunk, ha Blanka felébred, kis tutujgatást követően átöltöznek, majd a megmelegített ebéddel a hónuk alatt, babakocsival felsétálnak hozzánk.
Kérdezték az osztálytársaim, hogy Blanka nem érezte meg, hogy el akarok lógni?
Nem. Olyannyira, hogy a szokottnál is könnyebben aludt el és hosszabban szundikált.
A bográcsos vaddisznó pörkölt falatozása közben, percenként néztem a telefonomra.
aztán egyszer csak csörgött. Sanyi jelentkezett, hogy itt vannak a Vadi bejáratánál és minden a legnagyobb renden zajlott. Blanka jókedvű, egyáltalán nem hiányolt és még a készülődésben is segédkezett. Két kézzel tartotta maga fölé a motorját, nehogy az otthon maradjon. :-))
Eléjük mentem. És akkor jött a hideg zuhany.....
Blanka rám se hederített. És még vagy 2-3 óra hosszan igen csak közömbösen vette tudomásul ha megpróbáltam engesztelni az eltűnésem miatt....
Hát mégis igaz, hogy nem lehet büntetlenül borítani a megszokásokat...... :-))
Blanka, attól eltekintve, hogy felém egy jó darabig a sértettségét mutatta, nagyon jól érezte magát a többi gyerekkel. Imádom, hogy olyan közvetlen, barátságos, mosolygós...



2011. június 3., péntek

Az első komolyabb túra.....

Összeszedtük minden bátorságunkat (na azért annyira nem volt nehéz) és múlt szombat délelőtt elhatároztuk, hogy felmegyünk kisvasúttal a Normafáig, majd gyalog vissza.
Budakesziben ez a csodálatos, hogy ha kiteszi az ember a lábát 2 perc alatt a természet mélyén találja magát.....
Na ez nagyon fog hiányozni ha majd otthon leszünk. Merthogy úgy alakult ismét költözés elé nézünk. Hazamegyünk. A körülményekről és az ezzel kapcsolatos érzéseimről, mivel röviden nem tudok, részletesen pedig nem szeretnék.....ezért inkább nem írok. Legyen annyi elég, hogy beletörődtem, elfogadtam........és bízom benne, hogy lesz értelme....
De térjünk vissza a túránkhoz.
Ugyan lógott az eső lába, de bíztunk a jószerencsénkben. Mindössze abba nem gondoltunk bele, hogy Blankának nem épp jó napja volt, az éjszaka felét ringatással töltöttem, talán egy fogacska miatt.....nem tudom, így aztán nem volt épp eléggé kipihent egy túrához.
Az elején még nem is volt semmi probléma. Kicsit megszeppenve ült a vasúton. Majd mikor leszálltunk, beletettük a Kingáéktól kapott (hála érte) háti hordozóba, amibe eddig még nem sok időt töltött....és mostanra már tudom, hogy szoktatni kellett volna....és elindultunk a Jánoshegy irányába. A terv az volt, hogy érintve a jánoshegyi megállót, lefelé vesszük az irányt, vissza a Szép Juhászné megállóhoz, ahol a kocsi parkolt.De elkövettünk egy nagy hibát....
Megálltunk egy játszótérnél, kivettük Blankát, aki addig egész nyugisan ücsörgött a hordozóban....és egy rövid játszást közbeiktatva (mivel alvásidő közelgett és féltünk, hogy nem teljesítjük a hátralévő távot időre...) túl hamar próbáltuk visszaültetni Blankát a hordozóba. Kiabált, kifordult a kezemből, rúgkapált, majd krokodil könnyekkel sírva mutogatott a játszótér felé. De a kegyetlen szülei nem engedtek.....muszáj volt sietni visszafelé.
Vérig sértődött. Nem volt hajlandó beülni a hordozóba, de még Apa ölébe sem. Csak Nálam nyugodott meg....és a kirándulás hátralévő, részében csakis az Én ölemben volt hajlandó ismerkedni a Budai erdő ösvényeivel. Mondanom sem kell, hogy teljesen kimerültem, mire visszaértünk.
Útközben egyre gyakrabban dörgött. Vészesen közeledett a vihar.
És minden jó ha a vége jó......épp visszaértünk a kocsihoz, mikor csepegni kezdett....és épp beestünk a lakás ajtón, mikor leszakadt az ég... :-))


2011. június 2., csütörtök

Vadaspark....

Gyakran sétálunk fel a Vadasparkba, ami amúgy 15 perc séta a lakástól, hogy megnézzük a háziállatos kis udvart. Az igazi nagy vadasparkba még korainak találom a látogatást.
Viszont ez épp ideális Blankának arra, hogy ismerkedjen a háztájiakkal.
Még nem tartunk ott, hogy meg is akarná fogni, vagy simogatni az állatokat, de már érdeklődve nézi Őket.
Legutóbb épp egy kis boci született, az érkezésünk előtt pár órával. Akkor gyakorolta a felállást. Nem volt nálunk fényképezőgép, így pár nap múlva ismét visszamentünk......