Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. június 27., hétfő

Az élet nem épp habos oldala.....

Hogy ne csak a szép és jó legyen megörökítve, muszáj leírnom, hogy milyen balesetek betegségek időztek több kevesebb ideig a családban és elsősorban szegény Blankánál.
Még a nyaralás előtt egy héttel Csilla Nagyi rosszul lett. Elkapott egy hányás-hasmenéses járványt. De mire szólni tudott, pontosabban mire a tünetek jelentkeztek addigra már Blankán is kitört a nyavalya. Pedig igen rövid időre találkoztak előtte.
Szegény többször hányt és hasmenése is volt. Kicsit kétségbeestem, hiszen eddig ilyennel nem kellett szembenéznem. De mivel a kedélyállapota nem volt nagyon aggasztó, így nem estem annyira pánikba. Elrohantunk az ügyeletre. Ott elláttak tanácsokkal és Kinga is hívott, hogy elmondja mi a teendő ilyenkor.
Szerencsére Blankán 2 nap alatt átment a betegség, komolyabb probléma nélkül.
És Mi boldogok voltunk, sem Sanyi sem Én nem kaptuk el és hogy nem kellett lemondani a nyaralást.
De elkiabáltuk.
Harmadnapra Nálam is viharos sebességgel felütötte fejét a tünetegyüttes.
Szó szerint alig éltem. A mellék helységet hosszú időn keresztül nem mertem elhagyni.
Minden kijött belőlem, mindenhonnan. Ennyire gyenge talán még sosem voltam. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy Sanyi szabadságon volt és tudott a már gyógyult és játszótérre vágyó Blankával foglalkozni.
Nekem 3 napra volt szükségem a gyógyuláshoz. Sanyi végleg megúszta, bár időnként megrémisztett egy-egy bejelentésével, miszerint nincs jól a gyomra.
Aztán indulás előtt 3 nappal már mindenki jól lévén, a szokásos játszóterezéskor megtörtént a következő malőr.
Blanka motorozás közben egy beton repedésben fennakadt, és orral előre repült közvetlenül a betonra.
Már nem tudtuk elkapni. Azonnal ömlött a vér mindenhonnan és fájdalmas, ijedt sírásba kezdett szegénykém.
Próbáltam nem kétségbeesni és megvizsgálni, hogy milyen sérüléseket szerzett. Nehéz volt, mert természetesen nem hagyta. Azon túl, hogy az orrától lefelé az álláig teljesen lehorzsolódott a bőr, még az első két foga is letört. A szája feldagadt. Se inni, se enni nem volt hajlandó egy ideig. De mivel 1-2 óra elteltével megnyugodott és ivott is, így nem mentünk vele orvoshoz, csak a gyógyszerésznek mutattuk meg, aki adott "szert" és megnyugtatott, hogy nem súlyos és lesz még ilyen, higgyük el.
Két nap múlva már szépen hámosodott a kis arcán a bőr. Úgyhogy ismét elkezdtünk a nyaralás előkészületeivel foglalkozni.
És akkor.......mert három a magyar igazság.....és ma már hozzá kell tennem azt is, hogy és 1 a ráadás.....
Blanka az utazás előtti este csúnyán elesett a küszöbnél. Beverte a fejét és hirtelen elég hatalmas és puha púp keletkezett a homlokán. Azonnal próbáltuk jegelni, de nem engedte. Annyit hagyott, hogy bekenjem Árnikával, és homeós bogyóban is kapott Árnikát. Egyből eszembe jutott Áron és kikerestem az egykori koponyatörésének történetét. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha 1 órán belül nem megy lejjebb a púp, akkor orvos, kórház, röntgen.....nyaralás helyett.
De lejjebb ment. Reggelre szinte teljesen vissza is húzódott, csak lilás-zölden díszelgett a homloka közepén.
Így.....egy kissé ütött-kopott gyerekkel indultunk el a vakációra.
Bíztam benne, hogy minden jó, ha a vége jó alapon már több kezdő, tapasztalatlan anyukát próbáló balesettel nem kell megbirkóznom egy ideig.
De a sors nem ilyen kegyes hozzám.
Tegnap este Blanka hirtelen belázasodott. Semmi egyéb tünet nem jelentkezett. Nem prüszkölt, nem köhögött, nem hányt, nem volt hasmenés. Csak a meleg homlok. Volt már hőemelkedése, de komolyabb láz eddig sosem. Fürdéskor 37,8-at mértem. Adtam neki homeos kúpot. Lefektettem, elaludt. 1 óra múlva sírva ébredt. Kábán ücsörögve, forró testtel. Megmértük.......39,4.
Na és akkor pánikba estem.... sajnos. Elméletben tudtam, hogy ülőfürdő, meg lázcsillapító.....de Blanka olyan szívszorítóan sírt és nézett rám mikor bedugtuk a kádba, hogy Én is sírva fakadtam. Ráadásul Sanyi közben felhívta az ügyeletet, hogy rákérdezzen, hogyan is kell pontosan csinálni a fürdőt és, hogy a kúp, ami itthon van megfelelő e.
Az ügyeleten az mondták, hogy nem. Azonnal rohanjon a legközelebbi (Déli pu.-nál lévő) ügyeletes gyógyszertárba szirupért.....és ha nem megy le 1 órán belül a láz, akkor kórház. (hát milyen város ez, hogy nincs egy ügyeletes patika sem, csak 13 km-re)
És akkor tényleg kétségbe estem, hogy egyedül maradok a kis beteggel, aki ordít, reszket...stb. Én pedig ahelyett, hogy higgadtan tudnám orvosolni a problémát.....csak kapkodok össze-vissza, pityergek és végül már egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy jól csinálom az addigra már vagy 3-szor számba rágott fürdőt, borogatást, itatást. Pláne, hogy Blankába egy kortyot is csak komoly erőszakkal tudtam bejuttatni. Sanyi mielőtt elvágtatott gyógyszerért, lehozta Hozzánk Anyut(akinek egyébként másnap tábort kellett tartania 40 fiatalnak), mert kértem, hogy legyen valaki aki segít.....vagyis inkább nyugtat, míg Sanyi el van. . Éjfél egykor még Nálunk volt. De addigra a hűtőfürdővel és a folyamatos borogatással le tudtuk vinni Blanka lázát 38-ig. Sanyi is megjött és beadtuk a szirupot, ami tovább csökkentette 37,7-re.
Úgy döntöttünk, hogy most már hagyjuk elaludni a teljesen elcsigázott kis beteget. Mellém fektettem, hogy tudjam figyelni.....
Most még alszik (reggel fél tíz lassan...)
A feje nem tűnik melegnek. Úgyhogy nem maceráltam lázméréssel. De nagyon várom, hogy ébredéskor mennyit mérek és, hogy lesz e folytatás......
És azt is jó volna tudni, hogy mi okozta....
Ma kellene mennünk a 15-hós oltásra. Tegnapelőtt megkapta az oltáskivezető nozódát. Azt azért nem gondolnám, hogy az lenne a bűnös....

1 megjegyzés:

Tuti írta...

Szegénykém, akkor kijutott neki bőven... én is sírtam, mikor Lalu először lázas lett, aztán mikor most utoljára volt beteg, 4 napig lázas, a végén már én is elsírtam magam újból. mert ilyenkor annyira de annyira sajnáljuk őket, és olyan picik még, és nem tudják elmondani, hogy hol és mi fáj.. Remélem most már minden rendben lesz veletek!