Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. július 30., szombat

Önállósodunk...


Azt hiszem már nem csak a küszöbén vagyunk a "félelmetes" dackorszaknak, hanem fél lábbal be is léptünk....
Blanka angyalka egyre többször produkálja a szakkönyvek által erről a korszakról írt tipikus magatartásformákat. Visít, sikít, kiabál, földhöz vágja magát, ha valami nem úgy, nem akkor, nem azonnal és egyáltalán. Egyre nehezebb ilyenkor kizökkenteni. Pedig elég türelmesen kezelem, sőt mi több igyekszem a kényes szituációkat kicselezni. Már idejekorán előreolvastam a szakirodalomban, hogy "felkészülten" álljak a kihívások elé. És olykor sikerül is alkalmazni az elméletet a gyakorlatban. Bár Blanka igazán figyelmes e téren, :-)) mert lassan, folyamatosan vezet át bennünket azon a képzeletbeli kapun, aminek a másik oldalán az un. "rettenetes kétévesek" élik mindennapjaikat.
Tény, hogy egy hete még 1-2 perc elég volt, hogy lecsillapodjon egy "hiszti" után, mára már sokszor 5 perc sem elég....és próbálom felkészíteni magam a maratonibb kirohanásokra.
És az is tény, hogy azok a dolgok amik a dührohamok kiváltói, az "Én már tudom ezt egyedül is" mennyire melengetik az anyai szívemet. Ahogy reggelente kitépi a kezemből a zoknit és mindkettőt ugyanarra a lábára szeretné felhúzni, vagy, hogy a lakásajtót elmenetelkor igenis Ő fogja kulccsal bezárni, hiába fogja fordítva és hiába nem is oda céloz vele ahova kéne, vagy a sapi felvétel, ami úgy jó ahogy azt Ő a fejére ügyeskedte, kifordítva, csálén és jajjjjj Nekem, ha esetleg meg szeretném igazítani. Az úgy jó ahogy van..... és peckesen masírozik benne. Sokszor kivárok, segítek.....de persze van mikor veszélyesnek ítélem a helyzetet, vagy épp nincs kellő idő arra, hogy Blanka a maga tempójában addig foglalatoskodjon egy adott dologgal amíg a kedve úgy tartja. És akkor jön a velőtrázó sikoly.... :-)
Először rám néz......néhány másodperc feszült csend, hátha meggondolom magam és engedek.....majd lassan nyitja a száját és a szemében látom, hogy mi is fog következni.... :-)) Hát nem édes?... Sokszor alig állom meg nevetés nélkül. Na jóóóóó, azért a sokadik percben már van, hogy Nálam is elszakad a cérna.
Természetesen ha összefutunk egy ismerőssel, nehezen hiszik erről a szemérmetesen lesütött szemekkel mosolygó kis huncut tündérkéről, hogy olykor mire képes.... :-))

2011. július 16., szombat

Összegzés......


Régen írtam már arról, hogy Blanka mennyit fejlődött. Pedig sorra lepődök meg mi mindent megért. Sőt, szinte mindent.
Legutóbb egy pogácsával flangált a szobában, de csak morzsálta, nem igazán volt éhes. Mondtam Neki, ha nem kéri, akkor tegye a kis asztalán a kistányérjába. Rám nézett, majd megfordult és teljesítette amit kértem. Én meg csak pislogtam, magam sem hittem volna, hogy érti, hogy "kis asztalod" és " kis tányérod" és még a cselekvésre való felszólítás tartalmát is érti és simán összekapcsolja. :-)
Azóta felbátorodva kérek egyre több dolgot......több kevesebb sikerrel. A sikertelenség oka sokszor nem a nemértés, hanem a nyiladozó önérzete.
Mert ugyan igazán szófogadónak és türelmesnek mondható, de amennyire "jó kislány" annyira önérzetes is olykor.....és mintha ezek a pillanatok sűrűsödnének. Komolyan megsértődik, ha az elképzelésének nem engedek, vagy épp nem veszem észre, hogy valamiben épp meggátlom, vagy egyszerűen csak haza kell indulni a játszótérről, vagy a levest nem séta közben kellene megenni. Olyankor komoly sikításos, sértődött sírásba kezd. És bizony kezdenek párosulni ezekhez a sírásokhoz a földhöz vágódások is. Azt hiszem elérkeztünk a dac-korszak küszöbéhez.
No de visszatérve Blanka tudástárához.....
- A Papát szépen és jóóóó hangosan mondja. Ébredéskor az első szava, hogy "Papa" és mutat kifelé, Apa szobája felé. Én meg közlöm, hogy sajnos dolgozni ment. Egy kis elszontyolodás, majd megkezdhetjük a napot.
Ha Sanyi itthon van akkor sokszor megállás nélkül hajtogatja, hogy "papa -papa- papa. Egy darabig Sanyi ugrott mindennyikre, aztán rájött, hogy sokszor csak gyakorol a kicsi lány és nem is az Apát akarja.
- Szépen fogja a ceruzát és lelkesen rajzol.....és csak néha kell figyelmeztetni, hogy csak papírra rajzolunk, nem a falra, szőnyegre, stb.
- Érzékeny és óvatos. Felmászik, lemászik, odamegy.....de csak a kellő körültekintéssel. Néha még így is van esés, elcsúszás, stb....amit keserves sírás követ, pedig igazán nem is ütötte meg magát. Inkább csak a bújás kell, mert amint átölelem, már szinte azonnal mosolyog.
- Bármi újjal, először csak a Mami öléből ismerkedik, majd ha úgy véli nem jelent veszélyt a számára, csak akkor közeledik. Kivételek a gyerekek. Hozzájuk hangosan sikongató örömmel szalad, ha ismerős, ha nem. Pedig sokszor kapott válaszreakcióként elutasítást néhány kevésbé barátságok kisgyerektől.
- Alvás terén újból nehézségeink vannak, de ez valószínűleg a sok betegeskedésnek és a szélsőséges időjárásnak tudható be. Nemsokára hazaköltözünk Dunakeszire és helyhiány miatt úgy döntöttem, hogy Blanka velem fog aludni a nagyágyon. A kiságyat pedig örökre száműzzük. A döntés oka az volt, hogy az esti nehezebb elaltatásokat követően, szinte képtelenség letenni a kiságyába. Amint felkelek vele a fotelből, pedig úgy tűnik mélyen alszik, kinyitja a szemét és addig sír míg magam mellé nem teszem a francia ágyra.
Ott aztán másodpercek alatt elalszik (kivéve tegnap, és ez el is bizonytalanított a döntésemben). Végül az éjszakát mellettem, rajtam tölti. Hússzor körbejárva az ágyat. De legalább alszik.
De mit ad Isten.....ezt a bejegyzést pár napja kezdtem, azóta Blanka ráérzett a kiságy sorsára és nappal bekéredzkedik játszani és ki sem akar jönni. Az éjszakát pedig végig aludta benne. (de sajnos a kiságy így sem tud velünk jönni) (abban bízom, hogy tetszeni fog neki majd az új "helye" amit falvédővel meg macikkal fogok vonzóvá tenni...)
- Igazi kis hölgy kezd lenni. Bármit veszünk fel, vagy bármit húz Ő magára (sapkákat, sálakat, akár a felnőttekét is) azt meg kell nézni a tükörben. Oda áll a tükör elé és csodálja magát előröl, hátulról, oldalról. Pedig ezt Tőlem sosem látta.
Újabban a nyakláncaimat is először Ő veszi fel, és büszkén masíroz benne, majd hosszas cselezés után kaphatom csak vissza. Volt, hogy nem is sikerült. Úgyhogy azzal próbálkozom, hogy először adok Neki egyet és csak utána veszem fel azt amit elterveztem. Mondjuk ezek ritka alkalmak, mert többnyire egy bizonyos lánc van a nyakamban nap mint nap.....ez pedig eddig nem keltette fel Blanka érdeklődését.
- Napi program, hogy valamelyik cipős fiókot kihúzza, amiben az Ő cipői vannak és sorra hozza mindet, hogy próbáljuk fel. Van, hogy nem várja meg, hogy ráadjam a párját, hanem fél párban kacsázva megy egy próbakört.
- Megvan az eredménye, hogy heti rendszerességgel látogatjuk a Vadasparkban a parasztudvart. Az Apán kívül, amit rendületlenül hajtogat egész nap, az a: gá-gá-gá, búúúúú, vau-vau, beeee (ez utóbbi inkább csak egy mély torokból jövő eeeeee). Ezen felbuzdulva beszereztem kicsi műanyag háziállatokat, a kedvenceket. Azóta a liba, vagy a bari-bárány velünk reggelizik, ebédel, vacsorázik..... :-)

2011. július 10., vasárnap

Lassú javulgatás...


Mindkettőnknek, Blankának és Nekem is a fülünkre húzódott a nátha. Pedig időben és mindennel kezeltük amivel csak tudtuk. Én már voltam fülészeten, miután a házi praktikák sem használtak a fülbajomra (melegítés, kövirózsa...) Blankát holnap viszem. Egyikünknek sem fáj szerencsére, mindössze kellemetlenül el van dugulva......és még az orrunk sem funkcionál a régi módon. Szegény Blankának naponta többször is szívjuk porszívóval.
Nekem fülkürthurutot állapítottak meg, amit vírus okozott. Orrcseppet kaptam, de nem nagyon használ.
Remélem Blankánál sem lesz ennél komolyabb......és bízom a most már tényleg mielőbbigyógyulásunkban

2011. július 2., szombat

Elkiabáltam......

Még sem vagyunk túl a nehezén.....
Nagyon folyik az orra szegénynek és köhög is.
Éjszaka többször kellett orrot szívni, mert alig kapott levegőt.
Alig aludtunk valamit. Ráadásul mára rajtam is kitört a nyavalya.
Az időjárás sincs segítségünkre a gyorsabb gyógyulásban, mivel esős-borús, hideg késő-őszi idő van a nyár közepén.
Reggel 11,5 fokot mutatott a kinti hőmérő.

2011. július 1., péntek

Jobban van...


Túl vagyunk a nehezén. (remélem nem fogom elkiabálni)
Már nincs se láz, se hőemelkedés. Picit folyik az orra és még nem eszik rendesen, de ezek már igazán mellékesek.
A furcsa az, hogy az eddig kedvenc banánra most rá sem akar nézni. Szinte csak sajtot, krumplit és babapiskótát hajlandó megenni. Valószínűleg még nincs teljesen rendben a kis gyomra. Valamiért eddig azt gondoltam, hogy nyáron nem szoktak betegek lenni a gyerekek. Hát most átértékelhetem többek közt ezt is.....