Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. július 30., szombat

Önállósodunk...


Azt hiszem már nem csak a küszöbén vagyunk a "félelmetes" dackorszaknak, hanem fél lábbal be is léptünk....
Blanka angyalka egyre többször produkálja a szakkönyvek által erről a korszakról írt tipikus magatartásformákat. Visít, sikít, kiabál, földhöz vágja magát, ha valami nem úgy, nem akkor, nem azonnal és egyáltalán. Egyre nehezebb ilyenkor kizökkenteni. Pedig elég türelmesen kezelem, sőt mi több igyekszem a kényes szituációkat kicselezni. Már idejekorán előreolvastam a szakirodalomban, hogy "felkészülten" álljak a kihívások elé. És olykor sikerül is alkalmazni az elméletet a gyakorlatban. Bár Blanka igazán figyelmes e téren, :-)) mert lassan, folyamatosan vezet át bennünket azon a képzeletbeli kapun, aminek a másik oldalán az un. "rettenetes kétévesek" élik mindennapjaikat.
Tény, hogy egy hete még 1-2 perc elég volt, hogy lecsillapodjon egy "hiszti" után, mára már sokszor 5 perc sem elég....és próbálom felkészíteni magam a maratonibb kirohanásokra.
És az is tény, hogy azok a dolgok amik a dührohamok kiváltói, az "Én már tudom ezt egyedül is" mennyire melengetik az anyai szívemet. Ahogy reggelente kitépi a kezemből a zoknit és mindkettőt ugyanarra a lábára szeretné felhúzni, vagy, hogy a lakásajtót elmenetelkor igenis Ő fogja kulccsal bezárni, hiába fogja fordítva és hiába nem is oda céloz vele ahova kéne, vagy a sapi felvétel, ami úgy jó ahogy azt Ő a fejére ügyeskedte, kifordítva, csálén és jajjjjj Nekem, ha esetleg meg szeretném igazítani. Az úgy jó ahogy van..... és peckesen masírozik benne. Sokszor kivárok, segítek.....de persze van mikor veszélyesnek ítélem a helyzetet, vagy épp nincs kellő idő arra, hogy Blanka a maga tempójában addig foglalatoskodjon egy adott dologgal amíg a kedve úgy tartja. És akkor jön a velőtrázó sikoly.... :-)
Először rám néz......néhány másodperc feszült csend, hátha meggondolom magam és engedek.....majd lassan nyitja a száját és a szemében látom, hogy mi is fog következni.... :-)) Hát nem édes?... Sokszor alig állom meg nevetés nélkül. Na jóóóóó, azért a sokadik percben már van, hogy Nálam is elszakad a cérna.
Természetesen ha összefutunk egy ismerőssel, nehezen hiszik erről a szemérmetesen lesütött szemekkel mosolygó kis huncut tündérkéről, hogy olykor mire képes.... :-))

Nincsenek megjegyzések: