Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. július 16., szombat

Összegzés......


Régen írtam már arról, hogy Blanka mennyit fejlődött. Pedig sorra lepődök meg mi mindent megért. Sőt, szinte mindent.
Legutóbb egy pogácsával flangált a szobában, de csak morzsálta, nem igazán volt éhes. Mondtam Neki, ha nem kéri, akkor tegye a kis asztalán a kistányérjába. Rám nézett, majd megfordult és teljesítette amit kértem. Én meg csak pislogtam, magam sem hittem volna, hogy érti, hogy "kis asztalod" és " kis tányérod" és még a cselekvésre való felszólítás tartalmát is érti és simán összekapcsolja. :-)
Azóta felbátorodva kérek egyre több dolgot......több kevesebb sikerrel. A sikertelenség oka sokszor nem a nemértés, hanem a nyiladozó önérzete.
Mert ugyan igazán szófogadónak és türelmesnek mondható, de amennyire "jó kislány" annyira önérzetes is olykor.....és mintha ezek a pillanatok sűrűsödnének. Komolyan megsértődik, ha az elképzelésének nem engedek, vagy épp nem veszem észre, hogy valamiben épp meggátlom, vagy egyszerűen csak haza kell indulni a játszótérről, vagy a levest nem séta közben kellene megenni. Olyankor komoly sikításos, sértődött sírásba kezd. És bizony kezdenek párosulni ezekhez a sírásokhoz a földhöz vágódások is. Azt hiszem elérkeztünk a dac-korszak küszöbéhez.
No de visszatérve Blanka tudástárához.....
- A Papát szépen és jóóóó hangosan mondja. Ébredéskor az első szava, hogy "Papa" és mutat kifelé, Apa szobája felé. Én meg közlöm, hogy sajnos dolgozni ment. Egy kis elszontyolodás, majd megkezdhetjük a napot.
Ha Sanyi itthon van akkor sokszor megállás nélkül hajtogatja, hogy "papa -papa- papa. Egy darabig Sanyi ugrott mindennyikre, aztán rájött, hogy sokszor csak gyakorol a kicsi lány és nem is az Apát akarja.
- Szépen fogja a ceruzát és lelkesen rajzol.....és csak néha kell figyelmeztetni, hogy csak papírra rajzolunk, nem a falra, szőnyegre, stb.
- Érzékeny és óvatos. Felmászik, lemászik, odamegy.....de csak a kellő körültekintéssel. Néha még így is van esés, elcsúszás, stb....amit keserves sírás követ, pedig igazán nem is ütötte meg magát. Inkább csak a bújás kell, mert amint átölelem, már szinte azonnal mosolyog.
- Bármi újjal, először csak a Mami öléből ismerkedik, majd ha úgy véli nem jelent veszélyt a számára, csak akkor közeledik. Kivételek a gyerekek. Hozzájuk hangosan sikongató örömmel szalad, ha ismerős, ha nem. Pedig sokszor kapott válaszreakcióként elutasítást néhány kevésbé barátságok kisgyerektől.
- Alvás terén újból nehézségeink vannak, de ez valószínűleg a sok betegeskedésnek és a szélsőséges időjárásnak tudható be. Nemsokára hazaköltözünk Dunakeszire és helyhiány miatt úgy döntöttem, hogy Blanka velem fog aludni a nagyágyon. A kiságyat pedig örökre száműzzük. A döntés oka az volt, hogy az esti nehezebb elaltatásokat követően, szinte képtelenség letenni a kiságyába. Amint felkelek vele a fotelből, pedig úgy tűnik mélyen alszik, kinyitja a szemét és addig sír míg magam mellé nem teszem a francia ágyra.
Ott aztán másodpercek alatt elalszik (kivéve tegnap, és ez el is bizonytalanított a döntésemben). Végül az éjszakát mellettem, rajtam tölti. Hússzor körbejárva az ágyat. De legalább alszik.
De mit ad Isten.....ezt a bejegyzést pár napja kezdtem, azóta Blanka ráérzett a kiságy sorsára és nappal bekéredzkedik játszani és ki sem akar jönni. Az éjszakát pedig végig aludta benne. (de sajnos a kiságy így sem tud velünk jönni) (abban bízom, hogy tetszeni fog neki majd az új "helye" amit falvédővel meg macikkal fogok vonzóvá tenni...)
- Igazi kis hölgy kezd lenni. Bármit veszünk fel, vagy bármit húz Ő magára (sapkákat, sálakat, akár a felnőttekét is) azt meg kell nézni a tükörben. Oda áll a tükör elé és csodálja magát előröl, hátulról, oldalról. Pedig ezt Tőlem sosem látta.
Újabban a nyakláncaimat is először Ő veszi fel, és büszkén masíroz benne, majd hosszas cselezés után kaphatom csak vissza. Volt, hogy nem is sikerült. Úgyhogy azzal próbálkozom, hogy először adok Neki egyet és csak utána veszem fel azt amit elterveztem. Mondjuk ezek ritka alkalmak, mert többnyire egy bizonyos lánc van a nyakamban nap mint nap.....ez pedig eddig nem keltette fel Blanka érdeklődését.
- Napi program, hogy valamelyik cipős fiókot kihúzza, amiben az Ő cipői vannak és sorra hozza mindet, hogy próbáljuk fel. Van, hogy nem várja meg, hogy ráadjam a párját, hanem fél párban kacsázva megy egy próbakört.
- Megvan az eredménye, hogy heti rendszerességgel látogatjuk a Vadasparkban a parasztudvart. Az Apán kívül, amit rendületlenül hajtogat egész nap, az a: gá-gá-gá, búúúúú, vau-vau, beeee (ez utóbbi inkább csak egy mély torokból jövő eeeeee). Ezen felbuzdulva beszereztem kicsi műanyag háziállatokat, a kedvenceket. Azóta a liba, vagy a bari-bárány velünk reggelizik, ebédel, vacsorázik..... :-)

Nincsenek megjegyzések: