Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. augusztus 21., vasárnap

Pillanatok....


.....amikor meg tudnám zabálni.
- Mikor levesz egy könyvet, belelapoz és halandzsázik, miközben az ujjával kíséri a szövegrészt (ahogy a Mamitól látta)
- Mikor csakazértsem veszi le a sapit, kalapot, stb. a fejéről, még akkor sem, ha a kötő belelóg a szemébe, vagy ha csálén sikerült felhúzni, pedig a lakásban nincs rá szükség. Néha már úgy kell könyörögnöm neki, hogy egy kicsit szellőzőn már a buksija...
- Mikor megeteti a babát, macit, vízilovat, kutyust, majd a szobanövényeket, a labdát, a kisautót és legvégül az alvós pelus sem maradhat éhen. Az pedig egészen természetes, hogy mikor a reggeli közben rendszeresen felhívjuk apát, akkor Apa is velünk reggelezik telefonon keresztül. (ez annyit jelent, hogy Blanka a mobilomhoz dörgöl egy adag sajtot, paradicsomot, sonkát, majd meg is itatja Apát.... szerencse, hogy az ivóka szelepe nem csöpögős.
- Mikor félénken a lábam közé bújik az első 2 percben, ha számára ismeretlennel találkozunk és szóba elegyedünk, majd felengedve végigmutatja az épp aktuális tudományait.
- Mikor huncutul mosolyogva elkezd hátrafelé gyalogolni kicsit hátradugott popsival, mert épp azt gondolja, hogy nincs mögötte akadály......és ha mégis valahogyan odakerül, akkor jön a popsira huppanás.
- Mikor az ölemben félálomban hirtelen felül és kérdi "Apa ?" ......sokszor a választ nem is hallja, visszadől és álomba zuhan.
- Mikor ébredéskor rám néz és az első szava "Apa ?" (kicsit féltékeny kezdek lenni) :-) és ha az a válasz, hogy dolgozni ment, akkor kicsikét elpityeredik....
- Viszont, ha eltörik a mécses....., nos ez igen gyakori, mert Blanka egy kis "borsószem királykisasszony" ha elesik (pedig meg sem ütötte magát), vagy bármi kis inzultus éri meglehetősen hamar sírni kezd, vagy inkább csúnyán fogalmazva nyafizni.....és azonnal hozzám rohan, ilyenkor nem jó Apa sem. Hamar vigasztalódik. Próbálom leszoktatni erről. Mondogatom, hogy semmi baj, katona dolog, na még egyszer, nem történt semmi....stb.
- Mikor induláskor, érkezéskor kérem csücsüljön az ülőkéjére az előszobába, hogy fel/le vehessük az épp aktuális cipőt.....és mivel popsikitolással hátrafelé tolatva közelíti meg, sokszor mellé huppan, de édesen türelmesen vár, míg Anya odaér és lecseréli a lábbelit.
- Mikor a játszótéren az összes járgányt ki kell próbálni,(már nem is hintázni vagy homokozni járunk oda), az sem baj, ha még túl nagy, vagy épp egy dömper amit nem épp motorozásra találtak ki, vagy ha egy játék babakocsi, a lényeg, hogy haladni lehessen vele....
- És végül amikor reggelente, mellettem ébred (ez egyre ritkább) és úgy vélem, hogy még túl korán van, fekszem tovább csukott szemmel, hátha így ráveszem, hogy letegye a buksiját és visszaaludjon....... de Blanka másképp gondolja. Odadugja az orrát az orromhoz és azt mondja jó hangosan "höhhh" = ébresztő Anya, részemről kezdődhet a nap! Hát ilyenkor nem bírom ki nevetés nélklül...:-))

2011. augusztus 10., szerda

A Blanka híradó ezúttal Dunakesziről jelentkezik...

Azért írtam, hogy "ezúttal", mert átmenetinek szánjuk a hazaköltözést. Szeretnénk, pontosabban, nem nagyon van más választásunk, mint hogy eladjuk a lakást. Az okokat most nem taglalnám. Úgy döntöttünk, hogy hatékonyabban tudjuk árulni, ha itthon vagyunk és bármikor jöhetnek az érdeklődők........ Eddig még nem tolongtak az ajtóban egymást félrelökve, pedig már pár hónapja kint van az eladó tábla. Ez valószínűleg az ingatlanpiaci válság hatása, mert a lakást reális áron hirdetjük....az ingatlanosok szerint is.....
Egyszóval hazajöttünk.
A költözködés borzalmas volt.....és ha arra gondolok, hogy még vagy kettő előttünk áll, akkor komolyan kiráz a hideg.(ha sikerül eladni először tuti albérlet, míg meg nem találjuk meg az "otthont".....ugyanis nem szeretnénk kapkodni)
A bútoraink és egyéb ingóságok jó része Anyunál várja jobb sorsát....hogy egyszer majd a "véglegesben" elfoglalhassák méltó helyüket.
És még így is, hogy fele puttonnyal indultunk és érkeztünk, még így sokkal több doboz lett, mint amennyit kalkuláltam. 5 napig pakoltam kifelé. Befelé persze könnyebb volt, mivel Blanka az utolsó napok ébrenléteit szinte csak Anyuval és a Dédivel töltötte.
És, hogy milyen itthon.......?
Jóóóóó. A fene egye meg. :-))
Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz hazajönni. Hogy a segítség hiánya nem is fog annyira "fájni" és, hogy a sokkal kisebb lakás mégis sokkal otthonosabb.....és praktikusabb....és szebb... és tisztább....és egyébként is a MIÉNK.
Fájni fog a szívem ha sikerül eladni......
És erre még rátesz egy lapáttal, hogy már az első nap Blanka összebarátkozott a szemben lévő hasonló korú Lucával, akivel anno a babakocsiban néha egymásra pislogtak, mikor még csak fél évesek voltak. És mivel eleredt az eső, Lucáék meginvitáltak magukhoz. hatalmas hancúr kerekedett a közös játékból. A lányok puszilgatták egymást, kacagtak, egymást etették - itatták. Luca végig mutatta az összes kincsét. Blanka pedig mindenre rácsodálkozott. Azóta is sikongatva szaladnak egymás felé, ha épp egy-időben sikerül lemennünk a játszóra.(B.keszin nem sikerült ennyire közel kerülni más gyerekhez, aminek az is lehet az oka, hogy itt, Dunakeszin 100 méteres körzetben sokkal nagyobb az 1 nm-re jutó gyerekek száma és a játszó is árnyékosabb, így nyáron....tehát sűrűbben látogatjuk.)
És Én...., nos Én könnybe lábadt szemekkel figyeltem Őket és duplán, triplán, megbántam, hogy 9 hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy Nekünk itt nem jó.
Akkor makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy Nekem segítség nélkül nem megy. Talán egy enyhe de elhúzódó szülés utáni depresszió is dolgozott bennem. Mostanra viszont egy mosoly, néha félénk, de nem félős, könnyen barátkozós, néha pirulva szégyenkezős - pedig nincs is min -, olykor azért a szárnyait akaratosan bontogatós angyalka lett belőle)
Az akkori döntésünk levét még most is isszuk. Sok-sok csalódás, helyrehozhatatlan veszteség, feszültség, aggodalom ért Minket azalatt a néhány hónap alatt. Főként olyanok amikre még legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna. Lehet, hogy nem voltunk elég körültekintőek..... talán. Mindenesetre igyekszünk levonni a tanulságokat. hátha legközelebb okosabbak leszünk. :-)
Visszakanyarodva, Blanka élvezi az itt létet. Percekig képes nézelődni a teraszról.
Néha beszaladva és kommentálva a történéseket az utcán.
Budakeszin is volt erkély, de az a kertre nézett (megjegyzem szieszta szempontjából az talán ideálisabb volt, ha nem lett volna oly szűkös....
A lakásban is szívesen időz, a sok újdonság leköti. No nem is csoda, hiszen a kedvére alakítottuk, lemondva néhány felnőtt kényelmi dologról és néhány bútorról, ami azért elkelt volna. Déditől kapott új kis-asztalt két kis-székkel, bízva benne, hogy az egyikre majd a babáját ülteti......és ez ma meg is történt. Dóri baba ma ott reggelizett Blankával a kis-asztalnál az egyik kis-széken. (és Blanka maga vitte oda, Én egyszer sem vetettem fel ennek a lehetőségét)

A kiságyába kapott új zsebes-fejvédőt (Csilla nagyi varrta) és új társbérlőt (tapsifüles-nyuszi személyében, akit Kinga keresztanyu saját kezével öltögetett), amit amúgy először likvidálni akartunk helyhiány miatt.....és amit igen rosszul tettünk volna, mert megérezhette mire készülünk és pár hete elkezdett erősen vonzódni az Ő kis ágyához és naponta többször "kuckózik" benne és nem utolsó sorban legtöbbször végig is alussza az éjszakákat a megújult lak-ban.

És mivel jó darabig úgy volt, hogy sem a kiságyát (de jó, hogy Jutka nenne lebeszélt erről) sem pedig a járókának használt utazóágyát nem visszük, még Budakeszin beszereztünk Blankának egy használt műanyag kerti kis-házat kuckónak. Először csak sátorban gondolkodtunk, de végül is minimális ráfizetéssel sikerült egy kis-házat szerezni, ami ugyan nagyobb méret mint egy sátor, de masszívabb is.
Kert híján a teraszon állítottuk fel (télire a nappaliban kéne majd helyet találni neki) és tettem bele kis-széket, párnákat és miegymást, hogy igazi kuckó-vá váljon.



Meglepinek szántuk. És Blanka valóban meg is lepődött és boldogan vette birtokba. Van, hogy ha nem találok valamit a lakásban akkor a kis-házban érdemes keresnem... :-))
Szerettem volna olyat venni aminek spaletta van az ablakán, hogy ki-be lehessen csukogatni, de az nem találtunk ennyiért. Cserébe ennek viszont van virágládája, amibe kreáltam gyorsan némi textil-virág kompozíciót.....hogy Én, hogy élveztem az "alkotást", régebben sok mindent csináltam saját kézzel a lakásunkba, de mostanában sem energiám, sem időm nem volt rá. Azért nem igazit ültettem, mert így Blanka kedvére locsolgathatja a kis locsolójával. :-)
Egy szó mint száz, jól vagyunk és úgy látom a család mind három tagja úgy érzi "hazaért".......no de akkor most hogyan is legyen tovább????? :-)

Ui.: A hajmosás, hajszárítás tartózkodási helytől függetlenül az est fénypontja. Ha tehetné, ill. ha hagynám, minden nap ezzel fejezné be az esti fürdést. Ha mondom, hogy "nem Blanka, ma nem kell hajat mosnunk" akkor a kis huncut addig pancsol míg sikerül az egész haját bevizezni, vagy egyszerűen csak néz rám kihívóan és a kezével elkezdi merni a vizet a fejére....... és akkor aztán nincs más választása a Maminak, mint elővenni a hajszárítót...