Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. szeptember 23., péntek

Ilyen az élet......


Fáj a szívem, mert Blankát egymás után érik az inzultusok a gyerekek irányából. Tudom, hogy ez természetes.....és tudom, hogy mindig is volt és lesz erőszak, még a kicsik között is. És azt is tudom, hogy olykor a kicsik tudnak a leggonoszabbak lenni egymással, de az Én, amúgy is hal jegyében született, rák aszcendensű és nyulak kínai jegyű hiper érzékeny anyai lelkemnek akkor is fáj látni, hogy Blankát, aki mindenkihez mosolyogva nyílt szívvel, bizalommal közelít, sorra fellökik, megütik, lerángatják, elveszik ami nála van. És Ő nem védi meg magát. Mi több, eddig még sosem lökött, vett el, ütött, stb....
Sajnos a legtöbbször sírva fakad és közben látom a szemében a csalódottságot.
Próbálom szavakkal szépíteni a történteket, miközben azon morfondírozom, hogy Nekem, vagy Neki fáj e jobban és hogy hogyan is tudnám hitelesen átadni, azt, hogy "semmi baj nem történt", miközben én 36 év alatt sem edződtem meg annyira, hogy pl. ne könnyezek meg azonnal bármit ami egy picit is megható, vagy épp elszomorító. Vagy épp altatások alatt, ne azon elmélkedjek, hogy miért is kivédhetetlen és elkerülhetetlen az erőszakkal való "megismerkedés".
És hogyan tanítsam meg hitelesen Blankának, hogy védje meg magát, amikor igazából nem szívesen látnám, hogy az ártatlansága és a világba vetett bizalma átalakul.
Sok anyuka arra büszke, ha a gyerek megvédi magát, ha szemfüles, ha rámenős.
Én csak akkor látnék szívesen Blankán hasonlókat, ha biztos lehetnék benne, hogy legbelül nem a csalódások által kiváltott düh munkál, hanem egy "keményebb szív", ami könnyebben dolgozza fel az élet nehézségeit.
(talán van remény, ugyan Blanka a nyugati horoszkóp szerint szintén halak jegyű, de a kínaiak szerint viszont a Tigris jegyében született....) :-))

2 megjegyzés:

Kinga írta...

Azok a gyerekek, akik biztosan kötődnek, nem ütnek vissza... azonnal :)
Vagyis örömre ok, hogy Blanka ilyen finom.
Viszont azt is tudd, hogy ezek az inzultusok természetes velejárói a társas együttlétnek, és az én véleményem az, hogy mindenkinek kötelessége volna megtanítania a sajátjának, mit lehet és mit nem. Ebben pedig különbözőek vagyunk. Az apró attrocitásokat nem szoktam nagydobra verni a gyerekek felé sem, csak elmondom, hogy ez nem volt szép, ilyet nem csinálunk, ... Ha komolyabb a dolog, akkor is elmondom, de közbenm megkérem a másikat, hogy ezt többet ne, ez a miénk, stb., vagyis én megvédem az enyémeket.
De látom magamon, hogy egyre kevésbé dolgoz meg a dolog, mert biztos vagyok benne, hogy ettől, ezektől nem lesznek rosszabbak az enyémek, nem fogják ugyanazt az eszközt használni, és egy kicsit viszont kell, hogy megtapasztalják, hogy a világ sokszínű, ahogy az emberek is benne.
Majd választ magának barátot, ezeket pedig elkerüli, ne aggódj...
A szíved pedig most is erősödik, és ez jóóó :):)
Ölellek Benneteket!!!

Blanka és Manó írta...

Köszi a biztatást. Legbelül Én is abban bízom, hogy Blanka sem fogja ezeket az eszközöket használni később.
Puszi Nektek Kalandorok!