Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. október 28., péntek

Névnap


Nem szokásom nagy feneket keríteni a névnapoknak, de idén mégis úgy jött ki a lépés, hogy Blankának egész komoly kis ünneplés kerekedett a neve-napján, egészen sok ajándékkal (amire szerencsénkre alig kellet költenünk). Megörökölte az unokatesója (Jázmin) kis-konyháját, ami szinte vadonat új, és kezdő konyhának príma. Sőt, még a kis edényeken, kanalakon, villákon kívül volt hozzá tükörtojás, virsli és még egy egész grillcsirke is. Ha 1-2 év múlva is olyan elszántsággal fogja készíteni a "nyammmot" a babáinak mint most, akkor majd kaphat egy komolyabbat.
És hogy a nagy sütés-főzés után ragyogjon minden, kapott a kisasszony egy porszívót és egy kis-söprűt kis-lapáttal, na és egy fa-paripát, amit Nagypapa saját kezüleg faragott. (amolyan békebeli játék, egy söprűnyél végén egy ló fej. A nyelet a két láb közé véve lehet ügetni a paripával)
És, hogy mindezeket legyen hol tárolnia, Apa és Anya úgy döntött, hogy a TV sarkot feláldozva (mindent a gyerekért) bekerül a teraszról Blanka műanyaga kis háza.
Az egész átalakítást úgy intéztük, hogy amikor Blanka délben elalszik, akkor nekiugrunk és átalakítunk, szétszerelünk, összeszerelünk, előkészülünk....stb.
Az Újpesti Nagyiéktól is azt kértük, hogy akkor érkezzenek mikor még Blanka még alszik. 10 perc híján összeállt minden.
Blanka kevesebbet aludt mint máskor. A nagyiék épp a lépcsőházban settenkedtek felfelé mikor úgy látta jónak, hogy Ő bizony most felébred. (valamit megérezhetett)
Míg Sanyi az utolsó simításokat végezte, addig Blankát szép komótosan felöltöztettem. Aztán mehettünk a nappaliba megnézni a meglepiket.
Sugárzó arccal fedezte fel a kis-konyha összes zegét-zugát. Mindenkinek készített valami finomságot. Aztán beszaladt a házikóba, ahol megtalálta a "porszí-t" (így hívja) és a kis-lapátot, kis-söprűt. Teljesen el volt varázsolva. Azt sem tudta mihez kapjon. Talán a legjobban a porszí-nak örült, mert le nem tette volna semmi pénzért. (Szívem szerint megkövezném a játékgyártókat, mert a porszí már másnap szétesett. Nem volt egy drága darab, no de akkor is.... Szerencse, hogy Sanyi mester meg tudta erősítgetni itt-ott.)
Blankát alig lehetett rávenni, hogy asztalhoz üljünk és együtt megegyük az egyébként a mélyhűtőben egy ideje a megfelelő alkalomra váró kis tortácskát.
Egyfolytában azon kattogtam Sanyinak, hogy kész szülinapot kreáltunk egy névnapból és hogy jó irányba haladunk "egyetlenünk" elkényeztetése terén. :-))
De mit tehetnénk, ha egyszer Mi is élveztük a készülődést és boldogok voltunk, mikor Blanka boldogságát láttuk.......

2011. október 24., hétfő

A banda

Tagok:

- Zalán, alias "Zaa", aki a bandafőnök. Temperamentumos, tekintélyt parancsoló méretekkel. Noha nem Ő a rangidős, de a pozíciója elvitathatatlan.

- Marci, aki korábban Blanka szókincsében "Ma-nyi" volt, de mára már letisztult a dolog...... Szóval Marci a legidősebb. Ezzel együtt jár a kiegyensúlyozottság, bölcsesség, és a visszafogottság. Bár néha Neki is muszáj engednie a korának megfelelő érzelemkitöréseknek.... :-))
(egyébként Blanka mostanában Őt favorizálja leginkább.....úgy látom a szívében Zalán kicsit háttérbe szorult...) :-))

(Ő Marci.......szerintem abszolút érthetőek Blanka érzelmei.... :-))) )

- Máté, alias "Má-ti" aki a legifjabb kiscsikó. Igazi férfi palánta. Nem ismer nemet.....
Ha Ő egyszer puszit akar adni valakinek.....vagy ne adj isten megirigyelte valamelyik motorját, akkor nincs ellenvetés... :-))

No és itt vannak még a banda hölgy tagjai:

- Luca, alias "Cu-ca", aki Blanka legjobb barátnője, de egyben riválisa is. Olykor előfordul, hogy osztozniuk kell egyazon férfiú csókjain. De mivel kettejük közül Blanka az aki a visszahúzódóbb, így aztán leginkább Luca kapja a puszikat. Ez Blankát csak olyankor zavarja igazán, ha Marciról van szó...
Legutóbb Blanka felbátorodva igyekezett megfogni Marci kezét és még egy puszit is nyomni (ami egyébként Nála igen-igen ritka)......de Marcinak épp más, fontosabb dologra kellett összpontosítania, ezért eltolta Blankát, aki bánatos, kérdő szemekkel nézett rám....
Zalán viszont szívesen kárpótolná Blankát, de arra pedig Blanka nem vevő...
(Jahhhhh kérem, ilyen az élet. Akit Mi szeretünk az mást szeret, aki pedig Minket szeretne az nem kell....)
A banda további tagjai:

- Blanka, alias "Baaaa", "Baba", "Baaalta" ahogy egyszer sikerült kiejtenie. Nos Ő a biztos háttér. A csibészségeket szerencsére nem Ő találja ki, de a többi "tag" számíthat rá, hogy hűűűűűen követi Őket. Viszont ha nem lát nagy kockázatot abban, hogy kimaradjon egy-egy veszélyesebb akcióból, akkor szép csendben a háttérből figyel és vár. Abban mindannyian biztosak lehetnek, hogy amikor szükségük van rá, vagy valamijére, akkor Ő ott van és szívből adja.

- No és itt van még Dórka, alias "Dojka", aki bár a legidősebb lány a csapatban, mégis még csak most kezdi kibontakoztatni szárnyit. Talán mert egy igazán nyugodt, csendes valaki.......volt eddig.....mert amióta látja a többiek "pályafutását" Ő is rákapcsolt. :-))
Szóval Ők 6-an alkotják a bandát.....
Naponta min. kétszer van gyűlés a ház előtt, a játszón, vagy rossz idő esetén valamelyikük rezidenciáján. Olykor persze egyiknek-másiknak más dolga is akad, vagy átmenetileg gyengélkedik, mint ahogy az alábbi képeken is hárman-négyen tanácskoztak a hat helyett.

2011. október 18., kedd

Pacsi....

Ez a legújabb joly-joker szó, Blanka szókincsében. Egyszerre több mindent is jelent. Anya pedig legyen résen, ha meg akarja érteni, hogy épp mire is alkalmazza ez a kis Huncutka.
Lássunk néhány példát:
Pacsi = paradicsom, paprikás-krumpli, alvós pelus, palacsinta, párizsi, papucs....
(a logika azt hiszem kiviláglik)
Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Hétvégén Apa (Na ezt a szót olyan szerelmetesen tudja mondani, hogy Sanyi szanaszét olvad. Kár, hogy nem hangoskönyvet írok, mert akkor mindenképp illusztrálnám) túros palacsintát sütött. A kisasszony pedig láthatóan élvezte a dolgot:

2011. október 11., kedd

Még egyszer nekifutok.....

a legutóbbi bejegyzés témájának a boncolgatásához (kicsit rövidebben, tömörebben), mivel egy kedves ismerős kérte, hogy rántsam le a leplet a baba-mama klubb-os irományomról. :-)
Amikor B.keszin laktunk rendszeresen jártunk ilyen klubba, melyről nagyon kellemes emlékeket dédelgetek. Így érthető, ha nagy várakozással készülődtem és készítettem Blankát is. A Fóti klubba készültünk, mert a Dunakeszi gyülekezetről nagyon kevés infóm volt és azok sem túl biztatóak......
Azt tudtam, hogy Fóton, a klubban, több anyuka és kisgyerek szokott "összejönni". Ezért kíváncsian vártam, hogyan alakították ki a találkozók menetét, helyét, stb.
Mikor megérkeztünk, először egy nagy terembe léptünk, ami telis-tele volt játékokkal. Sokkal többel és " komolyabbal" mint a B.keszis klubban. Blanka szemei azonnal csillogni kezdtek. Önkéntes Nagyik sokasága vett körül bennünket hirtelen. Ők voltak hivatottak arra, hogy az összejövetel alatt felügyeljék és játszanak a lurkókkal.
Nos eddig minden nagyon szimpatikusnak látszott.
Csak akkor kezdett rossz érzésem lenni, mikor megkérték az anyukákat, hogy üljenek át a szomszédos terembe, ahol székek voltak elhelyezve.......és a két termet elválasztó nagy, kétszárnyas ajtó egyszer csak könyörtelenül bezárult.
Annyit még láttam, hogy Blanka épp egy kis házban talált magának valami érdekeset és láthatóan jól elvolt. De abban is biztos voltam, hogy amint feleszmél, és nem lát......baj lesz. És nem azért mert amúgy iszonyúan anyás, hanem mert:
1. - Váratlanul, megbeszélés nélkül hagytam ott ( mentségemre szólva nem is
sejtettem, hogy az ajtó bezárul....)
2. - Idegen a hely, idegenek az egyébként igen kedves Nagyik és a többi gyerkőc is.
3. - Mindez összevetve még egy edzett másfél-évesnek is sok ez így együtt.
Gyorsan megkérdeztem a mellettem ülőt, hogy miért e szokás???? Válasz:
mert a gyerekek hangosak. (????????) és nyugodjak meg, mert ha valamelyik gyerek sírna akkor az egyik önkéntes Nagyi áthozza az anyukájának.
Hát nem nyugodtam meg. Lehet, hogy Én vagyok túl érzékeny, féltő anya, de szívem szerint felálltam volna és átmegyek a kicsikhez.
De adtam magamnak és Blankának még pár percet....háthha. Viszont nem tudtam magam maradéktalanul átadni az anyukáknak szánt énekeknek és beszélgetésnek. Fél füllel a másik szobából átszűrődő egyre több és hangosabb gyereksírást figyeltem. Már épp elszántam magam, hogy átmegyek......(miután a "rettenetes" kétszárnyas ajtó egyik szárnyát sem akaródzott senkinek sem kinyitnia)..... mikor egy Nagyi hozta Blankát (és egy másik gyereket) önkívületi állapotban ordítva, hogy "Ana-Ana" (biztos vagyok benne, hogy nem 1-2 perce sírt, pedig az ajtóbezáródás óta talán ha 5-6 perc telt el.
Az ölemben egész gyorsan megvigasztalódott. Hallgatta a gitárt. Nézegette a kis füzetet amit kaptunk. Közben egyre több gyerek érkezett.....
Volt olyan is aki miután az anyánál megnyugodott visszament a játszó szobába.
Blankát is izgatták a túloldalon lévő játékok, mert jelezte, hogy Ő is visszamenne.....de csakis velem.
A szomszédos helységben a Nagyik zöme épp valamelyik síró csöppséget próbálta megnyugtatni, végső esetben nasival. Láttam rajtuk, hogy azért nem szaladnak velük a Mamihoz, mert rosszul esik nekik, hogy esetleg "kudarcot" vallottak.
Ebből azonnal levontam azt a következtetést, hogy Blankát is valószínűleg egy ideig próbálták "elterelni".
De hát kérdem Én lehet egy ekkorkát megnyugtatni bármivel, ha azt éli meg, hogy eltűnt az "Ana" és lehet, hogy örökre. Hiszen Ők még ennyi idősen nem értik, hogy nem végleg....
Hát persze, hogy a Nagyiknak sem sikerült az "elterelés".....csak még hangosabb és kétségbeesettebb sírás következett.
De kanyarodjunk vissza.
Szóval visszamentünk. Blanka megállt a szoba közepén és pislogva nézte a sok síró kicsit és az őszintén próbálkozó Nagyikat. Majd megfogta a kezem és kihúzott az ajtón, miközben mondogatta "hazsa-hazsa"
Én még tettem egy kísérletet és visszaültem vele az anyukák közé, ahol a segédlelkész épp megkérte a jelenlevőket, meséljenek olyan eseteket, mikor Isten jelet adott az életükben.
Szólásra szerettem volna nyitni a számat.....nem igazán a témához kapcsolódóan......inkább amolyan észrevétel megosztása lett volna a célom.
Szerettem volna elmesélni, hogyan is volt anno ez B.keszin. És megkérdezni, hogy nem gondolják e, hogy ha a kétszárnyas legalább csak egyik szárnya nyitva maradna, akkor nem is lennének a gyerekek olyan hangosak?!?!
Hiszen ha a játék hevében fel-fel pillantva látják pár méterre anyát, esetleg oda oda szaladnak egy kis érzelmi töltekezésre, akkor talán szépen csöndben eljátszogatnának a Nagyikkal.
De Blanka közbelépett, mielőtt egy hang is elhagyhatta volna a számat. Újból rázendített, de most már hangosabban, hogy "hazsa-hazsa".
Lehet, számomra ez egy jel volt? Hogy Nekem akkor és ott újoncként nem tisztem megszólalni? Lehet.
Itthon azon gondolkodtam, hogy nem e Én fogom fel túl érzékenyen a történteket. De aztán Blanka délutáni viselkedése alátámasztotta a kényelmetlen érzéseimet a klubbal kapcsolatban.
Egy lépést sem tehettem nélküle. Az apja még a pelenkáját sem cserélhette le......
Vagy Blanka is hiper érzékeny kisgyerek.....a mamája pedig nem elég edzett? (ugyanis ezt láttam az egyik anyuka szemében, mikor elnézően mosolygott ránk, mint "első bálozókra", mikor az összejövetel alatt egy Nagyi áthozta Blankát)
Lehet.....
De egy biztos Én semmiképp sem fogom Blankát így edzeni.
Nem tudom, hogy lesz e következő alkalom....
Egyenlőre nem látom annak értelmét, hogy vagy Én maradok Blankával a játszószobában (ezzel az erővel bármilyen játszóházba mehetnénk), vagy Ő ül végig az ölemben az "anyukás teremben". (ez utóbbi egyébként is igen valószerűtlen)

Kedves Gabi!
Megírnád, hogy Ti hova jártok ovis istentiszteletre és hittanra? Hátha ott jobban éreznénk magunkat.

2011. október 7., péntek

Baba-mama klub

Reggel volt egy szabad órám, mert Blanka sokáig akaródzott aludni.
Így aztán gyorsan lejegyeztem a református gyülekezetben tett csütörtöki látogatásunkat, amire nagy örömmel készültem.
De mire közzé tettem volna elszállllllttttttt.....
Se híre se hamva. És Én most rettentő dühös vagyok emiatt. Mert kivételesen elég hosszúra sikeredett és igazán szerettem volna ha mementóként megmarad ebben a blogban.
De nincs erőm újra írni.
És különben sem tudnám még egyszer ugyanúgy.....
Pedig tanulságos story.
Ja,.....és egyébként csalódás volt....

2011. október 6., csütörtök

Röviden....


Egyfolytában agyalok azon, hogy Kingának hogyan van ideje sokszor napi több bejegyzést is készíteni és nem is rövideket. (zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy a "szabadidőm" egy darabja pl: épp az Ő blogjának olvasására megy el.....) :-))
De persze azon kívül, hogy Ők a szeretteink és érdekel, hogy mi a szitu, azon kívül már csak azért sem hagynám ki, mert rettentő sokat tanulok belőlük....
Úgyhogy idő szűkében, csak röviden, - de feltétlen - meg szeretnék emlékezni a hétvégi viszontlátásról.
A repülőtérre nem tudtunk kimenni, mert Blanka pár lázas nappal a háta mögött, némi hőemelkedéssel gyógyulgatott. Pedig szerettem volna ott lenni az első pillanatoknál. És csak bízhattam benne, hogy esetleg másnap el tudunk menni Budakeszire, meglátogatni a világcsavargókat.
Sikerült. Másnapra Blanka lényegesen jobban volt, így átruccantunk. A hivatalos találka délutánra volt időzítve, de már alig vártam, hogy találkozzunk, ezért kinyomoztam, hogy Kingáék épp a játszón vannak és Sanyit hátrahagyva a Dédinél bevágódtunk a kocsiba és elrobogtunk a játszóra.
Mikor megláttam Kingát, úgy éreztem, mintha csak 2 hét telt volna el, és milyen érdekes Kinga és Dani is ugyanezt fogalmazták meg. Azt, hogy mégiscsak 1 év volt az a 2 hét, a gyerekeken lehetett lemérni. Hatalmasat nőttek. Hanna azonnal a szárnyai alá vette Blankát és tette ezt egész nap. Védő anyai figyelemmel kalauzolta a játszótéren, majd délután a grill party-n is. Mimi is csatlakozott hozzájuk és élvezték, hogy Blanka türelmesen hagyja, hogy az ékszereiket ráaggassák, vagy épp az összes játékaikat megmutogassák. Áronka is ott sertepertélt körülöttük és időnként próbált némi kontaktot teremteni az unokatesóval.
Iszonyúan örült a lelkem, hogy láttam Blanka boldogan lubickol az Őt körülvevő sokaságban. Partner volt a lányok játékaiban. Egész délután alig láttam. Önállóan jött ment a többi gyerekkel. Már nem annyira mimóza mint csepp korában. Sőt. Barátságos, nyílt, jó kedvű. Persze azért rettentő érzékeny is, ha valaki agresszíven közeledik, de sem Áron, sem Mimi és természetesen Hanna végképp nem volt ellenséges vele (lehet, hogy helyesen vannak nevelve....) :-)), nem úgy mint mostanság a hasonló korúak a játszón, akik Blanka közeledő mosolyára egy hátba taszítással válaszolnak. Mindössze annyi utalt rá, hogy Ő a legkisebb (Lellétől eltekintve, aki még nem játszóképes korú), hogy hamarabb kidőlt mint a lányok és a délután második felében pedig elkezdett sírva panaszkodni, hogy fáj a kakilás, ami inkább a pisilést jelentette....és ebből kifolyólag hajnalig a Váci kórházban vendégeskedtünk, de mivel, mára, mire ezt a bejegyzést írom, már úgy tűnik minden rendben ezért nem is emlékeznék meg az esetről hosszabban.
Hazafelé, az autóban, felváltva mondogatta az unokatesók neveit...
Jó volt újra együtt látni a családot és alig várom a soron következő megünnepelni valót...