Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. október 6., csütörtök

Röviden....


Egyfolytában agyalok azon, hogy Kingának hogyan van ideje sokszor napi több bejegyzést is készíteni és nem is rövideket. (zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy a "szabadidőm" egy darabja pl: épp az Ő blogjának olvasására megy el.....) :-))
De persze azon kívül, hogy Ők a szeretteink és érdekel, hogy mi a szitu, azon kívül már csak azért sem hagynám ki, mert rettentő sokat tanulok belőlük....
Úgyhogy idő szűkében, csak röviden, - de feltétlen - meg szeretnék emlékezni a hétvégi viszontlátásról.
A repülőtérre nem tudtunk kimenni, mert Blanka pár lázas nappal a háta mögött, némi hőemelkedéssel gyógyulgatott. Pedig szerettem volna ott lenni az első pillanatoknál. És csak bízhattam benne, hogy esetleg másnap el tudunk menni Budakeszire, meglátogatni a világcsavargókat.
Sikerült. Másnapra Blanka lényegesen jobban volt, így átruccantunk. A hivatalos találka délutánra volt időzítve, de már alig vártam, hogy találkozzunk, ezért kinyomoztam, hogy Kingáék épp a játszón vannak és Sanyit hátrahagyva a Dédinél bevágódtunk a kocsiba és elrobogtunk a játszóra.
Mikor megláttam Kingát, úgy éreztem, mintha csak 2 hét telt volna el, és milyen érdekes Kinga és Dani is ugyanezt fogalmazták meg. Azt, hogy mégiscsak 1 év volt az a 2 hét, a gyerekeken lehetett lemérni. Hatalmasat nőttek. Hanna azonnal a szárnyai alá vette Blankát és tette ezt egész nap. Védő anyai figyelemmel kalauzolta a játszótéren, majd délután a grill party-n is. Mimi is csatlakozott hozzájuk és élvezték, hogy Blanka türelmesen hagyja, hogy az ékszereiket ráaggassák, vagy épp az összes játékaikat megmutogassák. Áronka is ott sertepertélt körülöttük és időnként próbált némi kontaktot teremteni az unokatesóval.
Iszonyúan örült a lelkem, hogy láttam Blanka boldogan lubickol az Őt körülvevő sokaságban. Partner volt a lányok játékaiban. Egész délután alig láttam. Önállóan jött ment a többi gyerekkel. Már nem annyira mimóza mint csepp korában. Sőt. Barátságos, nyílt, jó kedvű. Persze azért rettentő érzékeny is, ha valaki agresszíven közeledik, de sem Áron, sem Mimi és természetesen Hanna végképp nem volt ellenséges vele (lehet, hogy helyesen vannak nevelve....) :-)), nem úgy mint mostanság a hasonló korúak a játszón, akik Blanka közeledő mosolyára egy hátba taszítással válaszolnak. Mindössze annyi utalt rá, hogy Ő a legkisebb (Lellétől eltekintve, aki még nem játszóképes korú), hogy hamarabb kidőlt mint a lányok és a délután második felében pedig elkezdett sírva panaszkodni, hogy fáj a kakilás, ami inkább a pisilést jelentette....és ebből kifolyólag hajnalig a Váci kórházban vendégeskedtünk, de mivel, mára, mire ezt a bejegyzést írom, már úgy tűnik minden rendben ezért nem is emlékeznék meg az esetről hosszabban.
Hazafelé, az autóban, felváltva mondogatta az unokatesók neveit...
Jó volt újra együtt látni a családot és alig várom a soron következő megünnepelni valót...

1 megjegyzés:

Tuti írta...

A szabadidőd nagy része azzal megy el, hogy Kingáékat olvasod, az enyém is.. :)