Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2011. november 14., hétfő

Huszonegy hónaposan...


Gyarapszik Blanka szókincse. Ami egyedivé teszi, hogy valamiért a legtöbb szó után tesz egy i betűt. Vagy egyszerűen a szó utolsó betűit felcseréli i betűre.
Ettől nagyon édes a mondanivalója. Már értem, hogy miért is írják a szakkönyvek, hogy az édesanyán, vagy az édesapán kívül nem sokan értik meg az ekkorka apróságok mondanivalóját.
Néhány példa:
vizi = víz, haji = haj, hidi = hideg, kezi = kéz, lábi = láb, pórszi = porszívó, csipi = csipesz, csibi = csibe, kulcsi = kulcs, teji = tea..stb.
Amit viszont egész tisztán és érthetően kezdett el jó hangosan hajtogatni amikor az Apja a közelben van, az "Sajiiii segiiiii". :-))
Vagyis, hogy az Apja, akit mostanában a legtöbbször a keresztnevén szólít, ugyan segítsen már Neki, felállni, felmászni, levenni, megszerezni......még akkor is ha amúgy simán képes lenne a dologra egyedül is. (huncut)
Ügyesen megtanulta kimondani, hogy kapu. Már csak azt kéne tudatosítanom benne, hogy a kapu, a házon kívüli ajtó. Mert hiába mondogatom Én, hogy "édesem ez ajtó, mert bent van a lakásban", ha egyszer Blanka ezt nem hajlandó befogadni és csak azért is kapunak hívja az összes ajtót, még a konyhaszekrény ajtót is. Mi több, ha észreveszi, hogy valamelyik renitens nyitva felejtette maga mögött a mellékhelyiség, vagy a fürdő ajtaját, - megjegyzem direkt, hogy a gyerek szemelőt maradjon -, akkor Blanka hangosan szirénázva, hogy "kapu, kapu,..." oda vágtat és egy erőteljes mozdulattal rávágja az ajtót a rendetlen felmenőjére. Hiába..........rend a lelke mindennek. :-))
Sokat babázik (ellentétben az Anyukájával, akinek aztán vehettek bármilyen babát, egyik sem érdekelte). Lefekteti Őket, majd szól, hogy "Anya, psztttt, ajsziii" a következő másodpercben pedig mát kiabálja nekik, hogy "éred, ébred". Majd a hátára veszi valamelyiket és a "lassan jár a csigabiga" c. dalra körbejárják a lakást. Mikor visszaérkeznek egy hatalmas nyögés közepette leteszi a "terhet" (mint amikor Én teszem le jó pár perc cipelés után a kisasszonyt) és már mehetnek is a hintába kicsit ringatózni. :-))
És aminek a legjobban örülök, hogy továbbra is kerüli a konfliktusokat, de kezdi megvédeni magát a gyerektársakkal szemben, ha elkerülhetetlen az "ütközet". És mindemellett megmaradt barátságos, türelmes, érzékeny, finom lelkű kis tündérnek, akire a már előző bejegyzésemben említett Hanna unokatesó, oly nagy benyomást tett, hogy azóta naponta többször is emlegeti Őt. Mikor a blogjukat olvassuk az ölemből nézegeti a képeket és ellágyulva sóhajtozza, hogy "Hanna, Hanna".
És az is sokszor előfordult mostanában, hogy boltban, vagy autóban utazva észrevett egy Hannához hasonló kislányt és szintén kiabálni kezdett utána, hogy "Hanna, Hanna".
Sajnálom, hogy csak ritkán találkozhatnak.
Ja és a nagy kedvenc a Bogyó és Babóca. Mikor beteg volt engedtem, hogy nézzen Tv-t. Nos ennek az lett az eredménye, hogy ébredés után és lefekvés előtt könyörög, hogy "Anya ketőőőő". Mivel megegyeztünk, hogy egyszerre 2 Bogyót lehet nézni.........aztán még egy Kisvakondot is........mert nem tudok nemet mondani. :-)

2011. november 4., péntek

A legnagyobb dédunoka


A Mi kis Hannánk 5 éves lett. Blankával rajzoltunk, pontosabban színeztünk egy képet neki egy Hannához illő idézettel, virágot is vettünk....és Blanka végig értette, hogy kit készülünk megünnepelni. A kocsiban odafelé mondogatta, hogy "Hanna.....vijág" A családi buli után, ami szokás szerint jól sikeredett, Sanyi itthon nosztalgiából visszanézte a régi képeket, mikor Hanna még 1 sem volt.....Blanka és Én is csatlakoztunk. Blanka közben egyfolytában mondogatta, hogy "Hanna-Hanna". Nagyon szereti a legidősebb, legfinomabb lelkű unókanövérét.
Hová tűntek az évek????
Emlékszem mikor átmenetileg Anyunál laktunk Sanyival és az akkor kicsivel több mint 1 éves Hanna hetente többször is meglátogatott minket. Annyira édes volt. Bearanyozták a délutánokat. Meg tudtam volna zabálni, mikor a Dédi konyhájában egyből a tűzhelyhez ment és mutatta, hogy tejecskét kér. Vagy amikor a paradicsom iráni vágyát alig lehetett kielégíteni a spejzban lévő összes paradicsommal. Vagy amikor a margarint csak úgy natúron, ujjal eszegette, amíg engedték Neki. Vagy amikor csak csendben nézett, figyelt okosan azokkal a nagy szemeivel és láthatóan raktározott mindent, mait csak lehetett. Olyan elbűvölő kisgyerek volt számomra, hogy akkoriban arra vágytam, ha egyszer mégis lesz egy gyerekem,(akkor ugyebár az volt a felállás, hogy tutira nem lehet) az olyan legyen mint Hanna.
És olyan lett. Nem csak a szőkeségében hasonlít, de az érzékenységében és finomságában is......oda van a paradicsomért, a vajat az ujjával eszi és sokszor Ő is csak néz és látom, hogy forognak a kerekek a pici fejében.......azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az első 6 hónap is hasonlóképp nehéz és sírós volt, mint anno Kingának Hannával.
Szóval Hanna gyönyörű kislánnyá nőtt, és lassan nem győzzük számolni a gyertyákat a tortán. Isten éltessen (kicsi) Hanna!