Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2012. december 27., csütörtök

Kétésféléves beszélőke...

Továbbra is elfogultság nélkül állíthatom, hogy korát meghazudtolóan használ szavakat, kifejezéseket. Tisztán és választékosan beszél. Tulajdon képen tökéletesen kommunikál. A telefont elkéri, ha délelőtt Dorka, vagy Dóri Anyukája hív és lebeszéli velük, hol és mikor bandázunk ma.....majd közli velem is a programtervezetet. :-)) Egyéb: Anya: Blanka mit szólnál, ha ma hajat mosnánk? Blanka: AAAnyaaaa......előbb befejezem a munkám!!!! Fürdik...egyedül. Egyszer csak kiállt: "AAAApa!, AAApaaa!....(Apja nem válaszol, épp elfoglalt). Erre Blanka ordítva:"AAApaaa! Nem szólók még egyszer!!!!" Blanka: Anya! Van egy játékos ötletem. (megfogja a kezem és a szobájába visz) Csak még nem tudom hová tettem. De már eszembe jutott.(és előveszi valamelyik játékát, amivel épp játszani szeretne)(és ez minden alkalommal így zajlik, mikor új játékot szeretne elővenni) Illemhelyen(WC)nagydolga végeztével: "Anyaaaaa, én szeretném lezárniiii! (azaz lehúzni...)" Megengedem. "Viszlát kaka! Holnap találkozunk! Szép álmokat! Tulajdonképpen, mindentől és mindnekitől (busz, villamos, Mama, Papa, pisi, játszótér, mesekönyv,...bármi) így vesz búcsút mostanság: "Viszlát XY, holnap találkozunk..."

2012. október 11., csütörtök

Lelki ráhangolódás...

Megkezdtük. Mármint a lelki felkészülést a fészekből történő kirepülésre....pontosabban arra, hogy Blankából januárban (ez később áprilisra tolódott) óvodás "nagylány" lesz. Hogy ez engem miként dolgoz meg, az megérdemelne egy külön bejegyzést.....no de ezt most hagyjuk. Meséket olvasunk e témában és röviden beszélgetünk arról mi is az az óvoda. Bár még sosem járt egy fikarcnyi óvodában sem, mert nem volt rá eddig alkalom, -ezt mielőbb orvosoljuk - mégis, már alakul egy kép a kobakjában. A minap a postás bácsi hozott egy levelet Blankának címezve. Az óvonénik és a dadus-néni saját kezűleg írták meg Blankának, hogy nagyon várják és már nem kell sokat aludni a nagy napig.... Nagyon megható figyelmesség és nem utolsó sorban segít a ráhangolódásban, mivel kiraktuk Blanka szobájába és sokszor megnézegetjük.... Egyenlőre keveset kérdez....talán még érleli a gondolatokat a fejecskéjében, csak lelkesen mondogatja úton-útfélen, boldog-boldogtalannak, hogy "katica lesz a jelem....a Dorkáé halacska ....a Marcié pedig helikopter"....és "Anya neked mi lesz a jeled?" kérdéssel zárja a felsorolást. :-)) Tegnap a déli alváskor, mikor szokás szerint ölbe vettem pár percre......aztán önként lekászálódik, majd el vackólja magát és elalszik....szóval épp pilledt az ölemben, mikor felötlött benne a kérdés, miért is nem sötétítettem be annyira amennyire szoktunk? Mondtam, hogy "Azért, mert az oviban sem lesz teljesen sötét amikor alszotok, mert az óvonénik olyankor mindenfélét készítenek, ragasztanak, rajzolnak és azt sötétben nem lehet megtenni. És gyakorolunk, hogy mire ovis lesz......bla,bla,bla. Látom, hogy gondolkodik. Ráhajtja az ölét a mellkasomra...majd kicsit gyanakvó félelemmel rám néz és megkérdi: "Anya! És ki fog ott engem az ölébe venni...." Természetesen azonnal produkáltam egy megnyugtató választ, miközben belesajdult a szívem a gondolatba........és azt még nem is sejti, hogy csak a textil pelusok lesznek vele, mert se anya, se a cumi nem bejáratos csoportszobába. Le a kalappal minden már beszoktatott és beszoktatós anyuka és picurka előtt! Sosem gondoltam volna, hogy ez
milyen nagy dolog....

2012. augusztus 28., kedd

Bővült a csipet-csapat...

Valamikor a nyár elején Marciék és Dorkáék is pont egy időben találtak elutazni a vidéki Mamákhoz. Így aztán kicsit elárvulva és jobb program híján többször kilátogattunk a játszóra, ahol Dórival és az Anyukájával Ildivel gyakran összefutottunk. Korábban is találkoztunk időnként a játszón. Sőt gyakran beszélgettünk is. A lányok szinte egy idősek, így hát volt bőven közös téma. Ildi nevetve mesélte, hogy egy ismerősük megjegyezte "Ti állandóan itt vagytok?!?!". Mert még télen a fagyban, hóban is itt látta Őket. Aminek az volt az oka, Ildi elmondása szerint, hogy feléjük nincs hasonló korú gyerek és valahogy nem sikerült szorosabban összeszokniuk senkivel sem, pedig Dórin már látja, hogy vágyna a gyerektársaságra.
Azonnal rávágtam, hogy akkor mostantól csatlakozzanak hozzánk. A Mi jól összeszokott kis hármasunkhoz.
Mindössze néhány napba telt mire a gyerekek elfogadták Dórit teljes értékű csapattaggá.
Így hát gazdagodott a társulat egy kedves kislánnyal és az Ő szintén kedves és igen kreatív Anyukájával. (Ildi irigylésre méltóan horgol: játékokat, hajdíszeket, ruhákat....stb, a www.meska.hu oldaon megtaláljátok.) :-)

2012. július 30., hétfő

Korrekció..... Hazatalálás....

Némi bevezető szükségeltetik:

Korábban volt egy bejegyzésem a Fóti gyülekezet Baba-Mama klubbal kapcsolatosan. Amiről azóta nem írtam meg az újabb történteket, pedig hihetetlen pozitív irányt vett a klubbéli életünk és azóta is feszít az érzés belülről, hogy tartozom (Istennek, gyülekezetnek, mindenkinek) azzal, hogy ha már anno a kellemetlen élményünkről írtam, akkor emlékezzek meg arról a hihetetlen fordulatról ami ez ügyben történt:
Hibáztam.
Már akkor is tudtam, hogy Én is ludas vagyok a történetben, mivel Blankát elbúcsúzás nélkül hagytam abban a bizonyos "nagymamás" szobában. Nem éreztem rá, hogy mennyire fontos lett volna elköszönni és elmondani Neki, hogy Anya itt van a másik szobában és Ő bármikor átjöhet. (Persze nem volt helyismerete, nem igazán tudta volna felmérni, hol is van az a másik szoba....és hogy Anya nem örökre megy el és hagyja Őt "idegenekre".)
Az incidens után, Blanka egy jó hétig (érthetően) hihetetlenül Anyás lett. Gyanakodva nézett minden alkalommal, mikor a biztonsági zónáján kívülre kerültem, Pl: kinyitottam a terasz ajtót és készültem kimenni teregetni....)
Első felindultságomban úgy gondoltam, hogy Mi talán nem is megyünk többet a klubba, (pedig nagyon örültem mikor RÁJUK TALÁLTAM) mert elképzelni sem tudtam, hogy Blanka valamikor is elmarad a baba-szobában Nélkülem......
......És mekkorát tévedtem!
Isten nem hagyta, hogy eltévelyedjünk.....
Dolgozott bennem.....hogy hiányt érezzek.....és visszahúzzon a szívem.....
Úgyhogy 3 hónap kihagyással (januárban) újból elmentünk a klubba. A forgatókönyv úgy volt a fejemben, hogy szépen elbúcsúzva Blankától átülök a másik szobába, felkészülve arra, hogy majd 5 perc múlva úgy is hozzák bömbölve......de legalább nem szó nélkül tűntem el mint a kámfor...
De a terv az elején borult. Blanka, mikor búcsúztam volna, közölte, hogy nem marad ott, jön velem. (egyébként már annak is örültem, hogy nem akart visszafordulni a bejáratnál....ezek szerint feldolgozta a korábbi traumát...)
Hát jó. Ez esetben együtt átültünk az Anyukákhoz. A gitáros "bevezetőnél" még érdeklődve figyelt, az imádságnál már fészkelődött, majd utána közölte, hogy vagy mennyünk át játszani a másik helyiségbe, vagy irány haza.....
A hátralévő időt a baba szobában töltöttük....nem engedett visszalógni.
Ugyan meglehetősen keveset halottam a klubb aznapi témájából, de jólesett ott lenni....
Elhatároztam, hogy a jövőben is jövünk, még ha nem is hallok sokat a "lényegből", de legalább addig is Isten szárnyai alatt lehetünk.
Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy Blanka esetleg egyszer majd ott marad a "Nagyikkal" nélkülem (túl ritkának találtam a kéthetenkénti találkozókat ahhoz, hogy Blanka valakit meg tudjon szokni...)......az meg aztán végképp nem jutott, a világi életbe visszalaposodott, eltévelyedett eszembe, hogy esetleg imádkozhatnék is azért, hogy ez másként legyen...
De Isten úgy látta jónak, hogy kérés nélkül is csodát tesz Velünk.
A következő alkalommal a forgatókönyv szerint búcsút vettem Blankától, mondván, hogy a másik szobában leszek..... és Blanka bólintott, majd oda fordult Ica nénihez, akit akkor talán ha másodszor látott....
Nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Elindultam....de vissza-vissza pillantottam, hogy na mikor is kell azonnal sarkon fordulva mentenem a helyzetet. De nem kellett. Átértem a másik szobába. A két terem közti ajtó becsukódott. Énekeltünk, imádkoztunk, majd Délia, aki egy keresztény lelkületű pszichológus belekezdett egy igazán érdekes előadás- sorozat aktuális témájába.
Először fél óra elteltével eszméltem, - mikor érkezett egy síró picúr- hogy Blankának se híre - se hamva.
Újra visszamélyedtem az előadásba. Legközelebbi feleszmélés akkor történt, mikor Délia az előadás végeztével imával zárta az alkalmat.
Ránéztem az órámra. Több mint másfél órája hagytam a kislányom a másik oldalon.
Kissé gyanakodva, de lelkileg szárnyalva a feltöltődéstől léptem át a baba szobába.
És akkor ért a legnagyobb meglepetés. Blanka még csak nem is keresett a szemeivel, pedig az Anyukák már egy ideje szivárogtak át a kicsikhez. (én még pár szót váltottam egy lánnyal mielőtt átmentem volna)
Oda léptem hozzájuk. Mármint Blankához és Ica nénihez. Blanka rám emelte azokat az angyali szemeit, elmosolyodott, majd visszafordult és végiglapozta a mesekönyvet.
Ica néni mosolyogva közölte, hogy minden renden volt és Blanka igazán ügyes és kedves.(azóta, ha Ica néni ott van a klubban Blanka egyszer sem hiányol...)
Mikor Blanka végzett a teendőjével, megölelgettük egymást, megdicsértem és megköszöntem Neki, hogy hagyta Anyát töltekezni....
Ekkortól érzem, hogy megérkeztem, hogy "itthon" vagyok Dunakeszin. Hogy már nem lenne mindegy, hogy ez a kis "elszigetelt sziget" ahol lakunk és amit amúgy igen kedvesnek tartok, lehetne akár Piripócson is.
Köszönet érte Nikinek, aki először elhívott, majd újra hívott és akivel azóta is erősítgetjük egymást jóban-rosszban.....Julcsinak akinek megismerése hihetetlen jó érzéssel töltött el, Ica néninek, akiben Blanka elsőre meglátott "valamit", és a többi kedves Anyukának, akik szertettel fogadtak....és első sorban Istennek, aki finoman, jobbról-balról "pofozgatva" terelget időről-időre vissza, a számomra kijelölt útra...

Forródrót.....


Kedves olvasóim, kissé megkésve adom közre korábbi történeteinket (képeket is ígérem idővel feltöltök a bejegyzésekhez)A "hihetetlen beszélőke" írás már vagy 4 hónappal ezelőtti állapotokat hivatott leírni, a biciklis story nem régi, kb. 3 hetes, és a 3.-ik bejegyzés, a baba-mama klubbal kapcsolatos pedig még korábbra tehető, de azért bízom benne, hogy nem nehezteltek a "szünet" miatt. (pár napja ismét megszállt az ihlet és kedvem támadt az íráshoz....) :-))
Egyenlőre mindössze 3 hosszabb -rövidebb bejegyzés született, de érik még bennem néhány....
Előre is köszönet a megértésetekért és remélem újból örömmel olvastok Rólunk!

És akkor lássuk a legrövidebbet, de a legédesebbet:

"- Anya kérem a tejefonod!
- Tessék Blanka.
Komoly ábrázattal nyomkodja a billentyűzetet, majd a füléhez emeli a telefont:
- Angyalkák! Megkaptam a biciklit. Köszönöm! " (megjegyzem még nincs két és fél a Drágám...)

A történet úgy kezdődött, hogy Blanka annyira ügyesen pedálozott bárminemű pedállal rendelkező alkalmatosságon, hogy nem volt szívünk valamilyen évfordulós alkalomra várva tovább tartogatni az unokatesótól örökölt járgányt. Így aztán rákérdeztem, hogy szeretne e egy pedálos bicit. Természetesen ragyogó szemekkel kiáltotta, hogy igen.

"- Apa és Anya beszél az angyalokkal, hogy ha Ők is úgy látják, hogy jó kislány vagy akkor küldjenek egy bicit."

A bici hétfőn megérkezett. Blanka egész héten kitartóan gyakorolt, majd pénteken elkérte a telefonomat..... :-))))

2012. július 20., péntek

Hihetetlen beszélőke....

Blanka gyönyörűen, választékosan, korát magasan meghazudtoló szókinccsel beszél. Persze ha arra érdemes közönség van.....aki ismeretlen, vagy esetleg nem szimpatikus, az várhatja, hogy megszólaljon a "művésznő". Igen, művésznő, akit olykor "Blaha Lujzának szólítok", mert igen tehetségesen adja elő mostanában a direkt elesek, majd felállni képtelen vagyok és csak Anya segíthet, vagy , az orrom előtt van az, ami nagyon-nagyon kell, de hiába nyújtózom "nem éri el kis kezem, Anya add ide" című műsorszámokat. (és közben huncutul mosolyog, nyújtogatja kis kezét, de csak óvatosan, nehogy véletlenül megérintse azt a valamit, ami amúgy könnyedén elérne.....mindaddig, míg valaki, aki nem beavatott...félreértve a helyzetet megpróbál segíteni Blankának. Mert akkor következik a dühös, dacos bömbölés...) (ja kérem.....tombol a dackorszak..)De visszatérve Blanka ékesszólásaihoz:- Épp hegyezi a ceruzáit: "Anya, attól félek nem sikerül", pár másodperc múlva, "Anya! Sikerül! Ügyes gyerek vagyok" :-)- Anya: - Blanka megyünk a Papához? Blanka: Anya! Én bármikor mehetek Papához!- Blanka: Anya! Hozom az emeletet (sámli) Szeretnék valamit ottan nézni....nyugodtan...Prímán használja az amúgy kérdő mondatokat kijelentő módban:- Anya! Kimehetek az erkélyre!- Anya! Ezt megehetem!- Anya! Felmászhatok!Elég sok mondókát és éneket tud már pontosan az elejétől a végéig, de van 1-2 amit valamiért csak és kizárólag rövidített módban hajlandó előadni.Egyedire szabott mondókák:- Csip-csip csóka, vak csóka....kománasszony kéreti a szekerét, nem adhatom óda, hess- hess- hess.- Jár az óra tiktak és nem jár, benne a manócska és nem kalapál.

2012. március 6., kedd

Két éves lettem Én...



"Születésed napján mit kívánjak Neked?
Gyönyörűt, egyedülit, nagyon-nagyon szépet,
amit csak én kívánok Neked és senki más,
ami egyedi, akárcsak Veled a nagyvilág!
Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem,
hogy legyél itt mindig, egészen mellettem!
Ez a kívánság túl önző, látod!
Ezért egyszerűen BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!!!"


Hát ismét Március 4.-ére virradt. Hogy hova tűnt az elmúlt pár hónap, az előző két év?
Rohannak a napok.....és ha tehetném, megállítanám. Ha tehetném, újra élném a mögöttünk hagyott egy évet. Már tudom, hogy ez volt életem eddigi legszebb időszaka és csendben bizakodom, hogy jövőre is ezt mondhatom...
Élvezem a pillanatokat, ahogy napról-napra látom kibontakozni Blankában rejlő kisgyereket. Ahogyan egyre többször pirul el, ha bókolnak, mert már érti a dicsérő szavakat. Ahogyan küzd az önállóságért, mikor kitartóan próbálkozik kimondani, és ha Anya nem érti, akkor máshogyan mondani.......vagy épp felvenni, elérni, felmászni,..... Ahogyan huncutul mosolyog, mert tudja hogy csalafintaságra készül.
Elbűvöl, ahogy a vágyott bicivel igyekszik kitartóan eggyé válni, hogy az esések ellenére és Anya "hozzam inkább a motort" kérdésére, kitartóan és azonnal rávágja, "Nem Anya, bicizek"..... és Én nyugodt szívvel hagyhatom bontogatni a szárnyait, mert.........mintha az angyalok a báj és a huncutság mellé, belé kódolták volna az óvatos bátorságot.

Volt ünneplés a családdal egyik felével.....a másik felével még hátra van..... és volt ünneplés a kis barátaival. És, hogy hogyan sikerültek a szülinapi parti-k?
Arról meséljenek a képek. Egy biztos. Blanka szeme oly boldogan csillogott, hogy az mindennel felért...

A családi buli képekben:










És a barátokkal:









"Kívánhatsz ma bármit egyet adok neked,
a legdrágább anyai szeretetemet!
Teljesíteném neked mit szívedből szeretnél,
bármit megadnék amit csak tehetnék!

De nem vagyok jó tündér nem tehetek csodát,
látom az arcodnak halvány kis mosolyát.
Örül a szívem, mert te vagy a világon
az életet adó összes boldogságom!

Bánatos sose légy ott leszek veled,
tudnod kell s érezned, édesanyád szeret!
Ha rosszat is teszel nem számít most semmi,
így lássalak száz évig még boldogan nevetni!"

ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA KISLÁNYOM!

2012. március 2., péntek

A majdnem kettő kishuncut.....

A 24. hónap képekben:

Humora az van.....szerencsére....

És még bájos is..... :-))

A legnagyobb szerelem....

Kár hogy nem modell alkat, különben sokra vihetné... :-))

Az első pasi az ágyamban...

Lógok a világhálón....

Az örző-védőmmel..... (nem irigylem a majdani férj jelölteket...)

Egy mozgalmas nap után....

"Szejetem a csacsimat"....

"Gyeje Dóóóóka, nézzük Vakondot"... (a kedvenc babáját is Dorkának hívják)


És még néhány emlékezetes ez meg az:

- Micimackót amolyan japánosan Micikó-nak hívja.
- "Kéjek csöpöt" = ketchupöt kér
- Már 1 hete nem kiságyban alszik. Kellett pár nap mire rájött, hogy innen akár egyedül le is mászhat, ha felébredt. Egyik nap alvás után megjelent a nappaliban és azt mondta "Anya....megjöttem....egyedül"
- Esti meseolvasás: "Apa! Hókojjál!...(lenyomja Apát a kanapén fekvőbe, kiveszi a kezéből a könyvet)..."Banka óvas mesét!"
- Leszoktunk az ölben elalvásról.......micsoda siker!!!....helyette a következőre szoktunk rá:
Anya Blanka mellé kuporodik a gyerek ágyba....de úgy, hogy az Egyetlen Virágszál fel tudja póóóócolni a lábikókakat Anya nyakába, vagy a vállára, esetleg az oldalára, hogy aztán édesen szuszogva álomba szenderüljön.... egy "Anya inkább lábimat" megjegyzéssel, mikor pl. a buksiját próbálnám simogatom a szabad kezemmel. Majd Anya úgy kb. 5 percnyi egyenletes szuszogásnál megpróbálhat kikecmeregni.... Ha sikertelen az akció, akkor Blanka félálomban csak annyit mond "Anya feksző vissza"
(hát nem megéri egy kicsit elzsibbadni egy ilyen édes teherrel a nyakamban??!!.... :-)) )

2012. március 1., csütörtök

Dorka szülinapja

Mint ígértem, szeretnék pár sorban megemlékezni Dorka második szülinapjáról. Ott kezdeném a történetet, hogy a két lány mára már oly összhangban van, hogy együtt sírnak, együtt nevetnek.


Rengeteg időt töltenek el együtt. Így aztán elmondhatom, hogy Blankának tulajdonképpen van egy tesója. (Hálás vagyok a sorsnak, hogy rájuk találtunk. Azon kívül, hogy a lányok összenőttek, a szülőkkel is erős a szimpátia. Nagyon hasonló az értékrendünk, hasonlóak az életkörülményeink, hasonlóképp képzeljük a lányaink jövőjét. Szeretem bennük, hogy a nehézségeik ellenére is pozitívak....)

Egy nappal Dorka szülinapja előtt összedugtuk a fejünket Ágival, Marci Anyukájával (akikkel mostanság szintén sokat járunk össze, és akiket hasonlóképp igen kedvelek, szülőstül, gyerekestül...).
Kifundáltuk, hogy egy átlagos hétköznap délutáni összejövetelnek álcázva összecsapunk egy kis meglepetéspartit Dorkának.
Niki, Dorka anyukája egyébként idén még nem tervezett gyerekzsúrt, mondván, "még picik....majd jövőre". Egyébként igaza is van....épp ezért csak egy igazán kis meglepivel készültünk. Összedobtam egy kis sütit, amibe beleszúrtunk egy gyertyát, Marciék pedig ajándékkal készültek. Majd szóltam Nikinek, hogy a szokott időben, a szokott helyen várjuk Őket, a szokásos délutáni gyerek-talira.
Ági kérdezte: " Nem sejtett meg semmit?"
Nem. Jól sikerült adnom az "ártatlant". Csak akkor billentem ki egy kicsit a szerepből, mikor Niki azt válaszolta "Nem jönnétek inkább Ti át?". Erre gyorsan rávágtam, hogy már Marciékkal is le van beszélve, hogy ma Nálunk gyűlünk....."
Marci és Blanka izgatottan várták a nem is annyira tudják, hogy mit....hisz még eddigi kis életük során nem sok szülinapon vettek részt, pláne nem meglepetéspartin.
Blanka tartotta a sütit, Marci az ajándékot....de nem mindig sikerült Őket rendes csatasorba állítani, a komód mögött megbújva, várva, hogy Dorka levetkőzzön.
Blanka nem is bírta tovább és előreszaladt és hangosan kiabálta "Szia Dóka! Bódóg napot!".....



Végül csak sikerült egy rövid kis köszöntés után oda adni a sütit és Marci titokzatos ajándékát........egy igazi csajos nyakláncot egy hozzá illő fejpánttal.
Dorka meglepetten bontogatott. Aztán a lányok egy kicsit együtt pózoltak az új "cucc-ban" a tükör előtt, majd néhány perc elteltével már mentek is a dolgukra.....csúszdázni, futkosni, hintázni.

2012. február 21., kedd

Zalánunk 2 éves lett....



Bizony, bizony. A bandafőnök pár napja betöltötte életének 2. izgalmas esztendejét.

(Időben Dorkánk hamarabb töltötte a kettőt, de sajnos a képek még váratnak magukra, így erről később kényszerülök megemlékezni...)

Barbi, Zalán anyukája, fádságot nem kímélve szervezte Zalán paty-ját. Volt egyedi, kreatív (Barbi jeleskedik ilyen téren) meghívó, na meg Verdás teríték, habos torta és rengeteg finomság. Még a felnőttekre is gondolt. Én legalább is úgy éreztem magam, mintha egy kisebb házibuliba csöppentem volna.......de rég volt részem ilyesmiben. :-)) Köszi Barbi!!! :-))
Pedig a zsúr délelőttjén egy lyukas kétfillérest sem adtam volna azért, hogy kellemesen fog telni a délután. Ugyanis Blanka pár napja elzárkózott a Zalánnal való bárminemű érintkezéstől. Kicsit zokon vette Zalán elmúlt hetekben tanúsított heves temperamentumát. Úgyhogy szinte 0-ra csökkentettük a Zalánnal való "játszós-délutánokat", hátha Blanka felejt. Eljött a party délelőttje és vásárlásból hazafelé összetalálkoztunk Zalánnal, aki futott Blanka elé, hogy megerősítse a délutáni meghívás tényét. Blanka viszont sírva elszaladt. Hozzám bújt, és hajtogatta, hogy "Neeem, neeeem". Láttam rajta, hogy tényleg tart Zalántól, aki épp olyan korszakát éli, hogy egyik percben puszilgatja Blankát a másikban durvul.
Úgyhogy gyorsan váltottunk pár szót Barbival és megígértem, azon leszek, hogy mindenképp jelen legyünk a nagy eseményen.
Beszélgettem Blankával. Emlegettem, hogy lesz torta, meg gyertya, meg viszünk ajándékot. És végül a kíváncsisága győzött. Elindultunk. Menet közben még mondogatta, hogy " Zalán elveszi lapátomat", "Zalán elveszi motoromat". De megígértem Neki, hogy ha nem lesz kedve maradni akkor azonnal eljövünk.
Megérkeztünk és Blanka amint levetkőzött átadta egy halk " Bódog születésnapit" mellett az ajándékot. Majd lassan felmérte a terepet és megállapodott (szokásához híven) a pogácsákkal teli kis asztal mellett.



A bulin 3 fiú 1 lány volt a légyszám (mármint a gyerekek tekintetében). A fiúk mind jól el autózgattak. Blanka pedig többnyire figyelte Őket. Telt, múlt az idő és Blanka még mindig jól érezte magát, köszönhetően Zalán igazán lovagias házigazda viselkedésének. Nyoma sem volt a korábbi "kiskakas" Zalánnak. Még az ajándékba kapott futó bicit is kölcsönadta Blankának, akinek mostanában csillog a szeme ha közel kerülhet egy ilyen járgányhoz és kitartóan lépeget vele, még ha alig ér is le a lába. (megsúgom Ő is egy futó bringát fog kapni a szülinapjára és már alig várom, hogy lássam a boldogságot az arcán) :-)
Aztán szintén csillogó szemekkel figyelte a szülinapi tortát, a gyertyafújást és az éneklős köszöntőt.
Egy szó mint száz.....igazán jól éreztük magunkat. Búcsúzóul Blanka még egy szál virágot is kapott Zalántól. Hazafelé kérdeztem Blankát, hogy mit szeretne a közelgő születésnapjára? Na mi volt a válasz? "bicit Anya" :-))))

Köszönjük Zalán! Köszönjük Barbi!.....és még egyszer Isten éltesse a Mi kis "alfa-hímünket" :-))

2012. január 23., hétfő

Mifelénk...



Minden rendben mifelénk. Blanka szépen fejlődik. A szülei is mondhatni, egészen rendben vannak. Néha persze beborul az ég (jön egy baci, vírus, vagy egy családi költségvetési deficit, amik miatt sajnos képes vagyok lerágni a körmömet....), hogy aztán élhessük az egyébként mostanság nyugodt, békés kis életünket. Az igazi békét az jelentené, ha ebbe az akol-meleg kis világomba nem szivárognának be a külvilág hírei. Azok a "rossz" hírek, amik bizony elbizonytalanítanak.....és elkapkodott intézkedésekre késztetnek, aminek sosem lehet jó vége. Egyértelmű, hogy a csatornákat, amiken a félinformációk beszivárognak, el is zárhatnám, vagy akár meg is tanulhatnék mérlegelni.....no de ez azon gyengeségeim egyike amin még nem sikerült felülkerekednem. Hiába dühít, zaklat fel, gondolkodtat el, ríkat meg egy-egy hír, elvéve energiákat más fontosabb dolgoktól, akkor is muszáj azt a nyavalyás híradót minden áldott nap megnéznem. Híradó függő vagyok. Talán mert attól tartok, hogy nem leszek jól értesült és naprakész, ha akár egy is kimarad? Hülyeség! Tudom. Esténként állok a mámorláda előtt kezemben a távirányítóval és küzdök........aztán győz a "gonosz".... és megnyomom a gombot. :-)), :-((
No de mindezektől eltekintve boldognak érzem magam. Igen. Igazán szeretek most itt élni. A hangsúly a most-on van. (mert gyanítom ez változni fog ha majd visszaállok a munkás sorba....bár ne legyen igazam)
Olyan itt lakni mint egy kibucban. Amerre csak nézek rengeteg gyerek, kismama, kispapa. Távol Dunakeszi központjától, (no ennek azért vannak hátrányai is), jó levegőn, csendben, egy tetszetős házakkal, rétekkel körbeölelt, hatalmas játszótéren. Mert, hogy itt minálunk, a lakó-pihenő övezetben az utca a gyerekeké......(szerencsére ezt csak elvétve gondolja másképp némely autós).
Nagyon szeretem, hogy csak kitesszük a lábunkat a kapun és biztosak lehetünk benne, hogy valamelyik kis bajtárssal tutira összefutunk.....és máris nem kell egyedül motorozni. De ami a leggyakoribb, hogy végül szinte mindenki előbb utóbb lekeveredik az utcára, és vagy 6-8-10 gyerek játszik, szaladgál, motorozik, biciklizik, stb, együtt. Délután pedig, mikor már igazán hideg és sötét van, válogatva a meghívások közt, épp csak felrántva egy kabátot, 2 perc alatt valamelyik kis-barátnál tölthetjük az estét. A gyerekek boldogan bandáznak, az anyukák pedig egy tea mellett trécselnek. (Idilli. Igaz?) :-)
Ha Blanka el tudná mondani a véleményét, akkor biztosan az itt maradásra voksolna (állandó téma nálunk az elköltözés, ugyebár.... bizonyos okok miatt).....és igaza is lenne, hiszen itt minden adott egy gyerek számára, az igazán boldog felcseperedéshez. Az már más kérdés, hogy óvoda, iskola, vagy bármi egyéb, csak kocsival megközelíthető. És az is egyenlőre mellékes, hogy a helyi intézményekbe a bekerülési esély kb. 15%. Ez még a ködös jövő. No meg az is, hogy Anya hogyan is fog majd visszaállni a dolgozó nők sorába.....
Egy szó mint száz. Most tényleg nagyon jó itt....szerintem Mindannyiunknak.
Mégis valami megmagyarázhatatlan nyomottság miatt nem akaródzik a blogot tisztességesen vezetnem. Pedig történések lennének. Mégsem kívánkoznak "papírra".

Kedves Mindenki, aki olykor-olykor olvas minket. Ezúttal szeretném tudatni veletek, hogy a blog mostantól, csak "szökő évente" fog tudósítani Rólunk, kockáztatva ezzel a drága olvasóink érdektelenné válását és esetleges elfordulásukat. Sajnos nem tudom (nem is akarom, mert az izzadságszagú lenne) megerőszakolni a billentyűzetet. :)

De azért gyorsan néhány hírmorzsa a Mi kis angyalkánkról:

Csak kapkodom a fejem, milyen ügyesen, szépen beszél. Szinte mindent mond már, jelentősen megkönnyítve az életemet. Hiszen képes megmondani, mi fáj, hol fáj, mit enne, van e kedve, hova menjünk, mit vegyünk fel.....
A kortársakat figyelve ez Blanka erőssége. Imádom a szófordulatait, ami mostanában jellemzi Őt. Pl.:
- "Anya gyeje hozzám! Apa gyeje hozzám! Nyuszi gyeje hozzám!" (egy ölelés....majd)
" Jóvan- jóvan!"
- "Anya! Nézd! Nézd! Hókolok! Hrrrr-hrrr." (mindezt altatáskor az ölembe)
- "Anya! Eeeeeefogyott! Sajnos!" (és mutatja az üres kulacsot)
- "Anya! Banka sííí! Vigasztal meg!"
Énekel, mondókázik, táncol. Tegnap Csilla nagyinak telefonon keresztül elénekelte a Cini-cini muzsikát.
Édes,bájos, igazán jó gyerek, igen jó humorral ....... ha még az esti elalvással sem lennének komoly gondjaink, akkor végképp belekényelmesednék ezekbe a puha, derűs mindennapokba.


2012. január 1., vasárnap

Ünnepek

Nos.....
Egészen Dec. 23-ig büszke voltam magamra és a javulást mutató immunrendszeremre. Egy ideje nem kaptunk el szinte semmit, vagy ha mégis, akkor max. 1 nap alatt át is masírozott rajtunk. De, hogy ne legyek olyan nagyképű......Szentestére kijutott Nekem egy ütős kis mellék helységbe járós vírus. 22.-én este kezdődött. Sanyival mindketten hirtelen nagyon rosszul éreztük magunkat. A tünet: némi láz és levertség. És mivel Blankát nem tudtuk "kimenekíteni".....így aztán bekapcsoltuk Neki a "mámorládát" amit mostanában tátott szájjal csodál, Mi pedig, a kanapén eldőlve próbáltunk erőre kapni.
Másnap aztán Sanyi egész jól volt. Én is javulást mutattam. Egészen a gyertyafényes vacsoráig. A többit nem részletezném. Az este további eseményeit szakadozottan láttam. Ha kijutottam a nappaliba, akkor a "kispadról" figyeltem, amint a csillogószemű Kis-angyalom jókat játszik az ajándékaival, amiket Jézuska a fa alá csempészett.
Az idei Karácsonyra már készültünk. Mint ahogyan Mikulás érkezésére is. Így aztán Blanka már "felkészülten" konstatálta a fenyő megérkeztét, és a dobozokat amiket Jézuska a fa mellé rakott, hogy a bennük lévő díszekkel aggassuk tele a Mi kis fenyőnket. Boldogan adogatta a díszeket. És annál is boldogabban tépte a csomagolópapírt, majd mélyült el az ajándékok összeillesztésében. Mivel Jézuska hozott neki egy vasút-szettet. (itt megjegyezném, hogy Jézuska valószínűleg közös ajándéknak szánta Apával, mert Sanyi szeme ugyanúgy csillogott, mikor a pályát építgették, majd a vonatokat tologatták)
Egyszóval a Szenteste szép "csendben", meghitten telt.
A következő napokban sorra látogattuk a család összes tagját, hogy megnézzük Jézuska Nekik is vitt e vajon Karácsonyfát?
Végig figyelgettem Blankát, hogy nem mutatkoznak e rajta betegség tünetek, de szerencsére nyomát sem láttam semmiféle "gyengeségnek"........egészen Dec. 29-ig. Mikor is gondoltunk egyet Zalánékkal és felkerekedtünk a Tropicáriumba.
Blanka az út 3/4-énél úgy érezte, hogy egyszerre kiadja ami aznap a kis gyomrába bekerült. Megijedtem. Minden csupa ........volt. Mindene átázott. És természetesen váltóruha nem volt Nálunk. Szerencsére Zalánnak volt egy felsője, amit oda tudott adni Blankának. A harisnyáját pedig kitömtem papírzsepivel, hogy felszívja a nedvességet. Mivel Blanka úgy tűnt jól van, tovább mentünk az úti célunk felé.
Jól tettük, hogy nem fordultunk vissza, mert hatalmas élmény volt a gyerekek számára. Azóta is emlegetik Mindketten. Ha Zalán nevét említem akkor Blanka rögtön rávágja: "Anya! Hal! Menni!" :-))
Este némi láz jelentkezett Blankánál, de másnapra már semmi baja nem volt. Velem ellentétben. Én még mindig nyűglődőm. Azt hiszem lassan meglátogatom a helyi tüdőgondozót.
De haladjunk tovább.
Közeledett az év utolsó napja. Kingáék jelezték, hogy jönnének bulizni Szilveszter este. Nagyon vártuk Őket. Mindig szeretem, ha összejön a család. Kicsit ugyan elméláztam azon, hogy Zalánékkal kiegészülve vajon elférünk e a Mi kis lakásunkba, de mivel annyira, de annyira örültem a látogatóknak, hamar elfelejtettem ezen félelmeimet. Sanyival együtt örömmel készülődtünk. (csak az a fránya levertségem és köhögésem hagyhatott volna el egy kis időre)
Megérkezett mindenki, sőt meglepetés vendégek is jöttek. :-))
A buli nagyon jól sikerült és úgy láttam ezt a vendégek is így érezték.
Blanka annyira boldog volt, hogy meglátogatták az unokatesók, hogy azóta napjában többször is ragyogó arccal emlegeti: "Hanna, Mimi, Ájon, Lelle....eeeeeljött"
Én meg mondogatom, hogy nemsokára ismét eljönnek.......(ugye?) :-)

Íme néhány kép, ami az Ünnepek alatt készült: