Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2012. január 23., hétfő

Mifelénk...



Minden rendben mifelénk. Blanka szépen fejlődik. A szülei is mondhatni, egészen rendben vannak. Néha persze beborul az ég (jön egy baci, vírus, vagy egy családi költségvetési deficit, amik miatt sajnos képes vagyok lerágni a körmömet....), hogy aztán élhessük az egyébként mostanság nyugodt, békés kis életünket. Az igazi békét az jelentené, ha ebbe az akol-meleg kis világomba nem szivárognának be a külvilág hírei. Azok a "rossz" hírek, amik bizony elbizonytalanítanak.....és elkapkodott intézkedésekre késztetnek, aminek sosem lehet jó vége. Egyértelmű, hogy a csatornákat, amiken a félinformációk beszivárognak, el is zárhatnám, vagy akár meg is tanulhatnék mérlegelni.....no de ez azon gyengeségeim egyike amin még nem sikerült felülkerekednem. Hiába dühít, zaklat fel, gondolkodtat el, ríkat meg egy-egy hír, elvéve energiákat más fontosabb dolgoktól, akkor is muszáj azt a nyavalyás híradót minden áldott nap megnéznem. Híradó függő vagyok. Talán mert attól tartok, hogy nem leszek jól értesült és naprakész, ha akár egy is kimarad? Hülyeség! Tudom. Esténként állok a mámorláda előtt kezemben a távirányítóval és küzdök........aztán győz a "gonosz".... és megnyomom a gombot. :-)), :-((
No de mindezektől eltekintve boldognak érzem magam. Igen. Igazán szeretek most itt élni. A hangsúly a most-on van. (mert gyanítom ez változni fog ha majd visszaállok a munkás sorba....bár ne legyen igazam)
Olyan itt lakni mint egy kibucban. Amerre csak nézek rengeteg gyerek, kismama, kispapa. Távol Dunakeszi központjától, (no ennek azért vannak hátrányai is), jó levegőn, csendben, egy tetszetős házakkal, rétekkel körbeölelt, hatalmas játszótéren. Mert, hogy itt minálunk, a lakó-pihenő övezetben az utca a gyerekeké......(szerencsére ezt csak elvétve gondolja másképp némely autós).
Nagyon szeretem, hogy csak kitesszük a lábunkat a kapun és biztosak lehetünk benne, hogy valamelyik kis bajtárssal tutira összefutunk.....és máris nem kell egyedül motorozni. De ami a leggyakoribb, hogy végül szinte mindenki előbb utóbb lekeveredik az utcára, és vagy 6-8-10 gyerek játszik, szaladgál, motorozik, biciklizik, stb, együtt. Délután pedig, mikor már igazán hideg és sötét van, válogatva a meghívások közt, épp csak felrántva egy kabátot, 2 perc alatt valamelyik kis-barátnál tölthetjük az estét. A gyerekek boldogan bandáznak, az anyukák pedig egy tea mellett trécselnek. (Idilli. Igaz?) :-)
Ha Blanka el tudná mondani a véleményét, akkor biztosan az itt maradásra voksolna (állandó téma nálunk az elköltözés, ugyebár.... bizonyos okok miatt).....és igaza is lenne, hiszen itt minden adott egy gyerek számára, az igazán boldog felcseperedéshez. Az már más kérdés, hogy óvoda, iskola, vagy bármi egyéb, csak kocsival megközelíthető. És az is egyenlőre mellékes, hogy a helyi intézményekbe a bekerülési esély kb. 15%. Ez még a ködös jövő. No meg az is, hogy Anya hogyan is fog majd visszaállni a dolgozó nők sorába.....
Egy szó mint száz. Most tényleg nagyon jó itt....szerintem Mindannyiunknak.
Mégis valami megmagyarázhatatlan nyomottság miatt nem akaródzik a blogot tisztességesen vezetnem. Pedig történések lennének. Mégsem kívánkoznak "papírra".

Kedves Mindenki, aki olykor-olykor olvas minket. Ezúttal szeretném tudatni veletek, hogy a blog mostantól, csak "szökő évente" fog tudósítani Rólunk, kockáztatva ezzel a drága olvasóink érdektelenné válását és esetleges elfordulásukat. Sajnos nem tudom (nem is akarom, mert az izzadságszagú lenne) megerőszakolni a billentyűzetet. :)

De azért gyorsan néhány hírmorzsa a Mi kis angyalkánkról:

Csak kapkodom a fejem, milyen ügyesen, szépen beszél. Szinte mindent mond már, jelentősen megkönnyítve az életemet. Hiszen képes megmondani, mi fáj, hol fáj, mit enne, van e kedve, hova menjünk, mit vegyünk fel.....
A kortársakat figyelve ez Blanka erőssége. Imádom a szófordulatait, ami mostanában jellemzi Őt. Pl.:
- "Anya gyeje hozzám! Apa gyeje hozzám! Nyuszi gyeje hozzám!" (egy ölelés....majd)
" Jóvan- jóvan!"
- "Anya! Nézd! Nézd! Hókolok! Hrrrr-hrrr." (mindezt altatáskor az ölembe)
- "Anya! Eeeeeefogyott! Sajnos!" (és mutatja az üres kulacsot)
- "Anya! Banka sííí! Vigasztal meg!"
Énekel, mondókázik, táncol. Tegnap Csilla nagyinak telefonon keresztül elénekelte a Cini-cini muzsikát.
Édes,bájos, igazán jó gyerek, igen jó humorral ....... ha még az esti elalvással sem lennének komoly gondjaink, akkor végképp belekényelmesednék ezekbe a puha, derűs mindennapokba.


2012. január 1., vasárnap

Ünnepek

Nos.....
Egészen Dec. 23-ig büszke voltam magamra és a javulást mutató immunrendszeremre. Egy ideje nem kaptunk el szinte semmit, vagy ha mégis, akkor max. 1 nap alatt át is masírozott rajtunk. De, hogy ne legyek olyan nagyképű......Szentestére kijutott Nekem egy ütős kis mellék helységbe járós vírus. 22.-én este kezdődött. Sanyival mindketten hirtelen nagyon rosszul éreztük magunkat. A tünet: némi láz és levertség. És mivel Blankát nem tudtuk "kimenekíteni".....így aztán bekapcsoltuk Neki a "mámorládát" amit mostanában tátott szájjal csodál, Mi pedig, a kanapén eldőlve próbáltunk erőre kapni.
Másnap aztán Sanyi egész jól volt. Én is javulást mutattam. Egészen a gyertyafényes vacsoráig. A többit nem részletezném. Az este további eseményeit szakadozottan láttam. Ha kijutottam a nappaliba, akkor a "kispadról" figyeltem, amint a csillogószemű Kis-angyalom jókat játszik az ajándékaival, amiket Jézuska a fa alá csempészett.
Az idei Karácsonyra már készültünk. Mint ahogyan Mikulás érkezésére is. Így aztán Blanka már "felkészülten" konstatálta a fenyő megérkeztét, és a dobozokat amiket Jézuska a fa mellé rakott, hogy a bennük lévő díszekkel aggassuk tele a Mi kis fenyőnket. Boldogan adogatta a díszeket. És annál is boldogabban tépte a csomagolópapírt, majd mélyült el az ajándékok összeillesztésében. Mivel Jézuska hozott neki egy vasút-szettet. (itt megjegyezném, hogy Jézuska valószínűleg közös ajándéknak szánta Apával, mert Sanyi szeme ugyanúgy csillogott, mikor a pályát építgették, majd a vonatokat tologatták)
Egyszóval a Szenteste szép "csendben", meghitten telt.
A következő napokban sorra látogattuk a család összes tagját, hogy megnézzük Jézuska Nekik is vitt e vajon Karácsonyfát?
Végig figyelgettem Blankát, hogy nem mutatkoznak e rajta betegség tünetek, de szerencsére nyomát sem láttam semmiféle "gyengeségnek"........egészen Dec. 29-ig. Mikor is gondoltunk egyet Zalánékkal és felkerekedtünk a Tropicáriumba.
Blanka az út 3/4-énél úgy érezte, hogy egyszerre kiadja ami aznap a kis gyomrába bekerült. Megijedtem. Minden csupa ........volt. Mindene átázott. És természetesen váltóruha nem volt Nálunk. Szerencsére Zalánnak volt egy felsője, amit oda tudott adni Blankának. A harisnyáját pedig kitömtem papírzsepivel, hogy felszívja a nedvességet. Mivel Blanka úgy tűnt jól van, tovább mentünk az úti célunk felé.
Jól tettük, hogy nem fordultunk vissza, mert hatalmas élmény volt a gyerekek számára. Azóta is emlegetik Mindketten. Ha Zalán nevét említem akkor Blanka rögtön rávágja: "Anya! Hal! Menni!" :-))
Este némi láz jelentkezett Blankánál, de másnapra már semmi baja nem volt. Velem ellentétben. Én még mindig nyűglődőm. Azt hiszem lassan meglátogatom a helyi tüdőgondozót.
De haladjunk tovább.
Közeledett az év utolsó napja. Kingáék jelezték, hogy jönnének bulizni Szilveszter este. Nagyon vártuk Őket. Mindig szeretem, ha összejön a család. Kicsit ugyan elméláztam azon, hogy Zalánékkal kiegészülve vajon elférünk e a Mi kis lakásunkba, de mivel annyira, de annyira örültem a látogatóknak, hamar elfelejtettem ezen félelmeimet. Sanyival együtt örömmel készülődtünk. (csak az a fránya levertségem és köhögésem hagyhatott volna el egy kis időre)
Megérkezett mindenki, sőt meglepetés vendégek is jöttek. :-))
A buli nagyon jól sikerült és úgy láttam ezt a vendégek is így érezték.
Blanka annyira boldog volt, hogy meglátogatták az unokatesók, hogy azóta napjában többször is ragyogó arccal emlegeti: "Hanna, Mimi, Ájon, Lelle....eeeeeljött"
Én meg mondogatom, hogy nemsokára ismét eljönnek.......(ugye?) :-)

Íme néhány kép, ami az Ünnepek alatt készült: