Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2012. január 23., hétfő

Mifelénk...



Minden rendben mifelénk. Blanka szépen fejlődik. A szülei is mondhatni, egészen rendben vannak. Néha persze beborul az ég (jön egy baci, vírus, vagy egy családi költségvetési deficit, amik miatt sajnos képes vagyok lerágni a körmömet....), hogy aztán élhessük az egyébként mostanság nyugodt, békés kis életünket. Az igazi békét az jelentené, ha ebbe az akol-meleg kis világomba nem szivárognának be a külvilág hírei. Azok a "rossz" hírek, amik bizony elbizonytalanítanak.....és elkapkodott intézkedésekre késztetnek, aminek sosem lehet jó vége. Egyértelmű, hogy a csatornákat, amiken a félinformációk beszivárognak, el is zárhatnám, vagy akár meg is tanulhatnék mérlegelni.....no de ez azon gyengeségeim egyike amin még nem sikerült felülkerekednem. Hiába dühít, zaklat fel, gondolkodtat el, ríkat meg egy-egy hír, elvéve energiákat más fontosabb dolgoktól, akkor is muszáj azt a nyavalyás híradót minden áldott nap megnéznem. Híradó függő vagyok. Talán mert attól tartok, hogy nem leszek jól értesült és naprakész, ha akár egy is kimarad? Hülyeség! Tudom. Esténként állok a mámorláda előtt kezemben a távirányítóval és küzdök........aztán győz a "gonosz".... és megnyomom a gombot. :-)), :-((
No de mindezektől eltekintve boldognak érzem magam. Igen. Igazán szeretek most itt élni. A hangsúly a most-on van. (mert gyanítom ez változni fog ha majd visszaállok a munkás sorba....bár ne legyen igazam)
Olyan itt lakni mint egy kibucban. Amerre csak nézek rengeteg gyerek, kismama, kispapa. Távol Dunakeszi központjától, (no ennek azért vannak hátrányai is), jó levegőn, csendben, egy tetszetős házakkal, rétekkel körbeölelt, hatalmas játszótéren. Mert, hogy itt minálunk, a lakó-pihenő övezetben az utca a gyerekeké......(szerencsére ezt csak elvétve gondolja másképp némely autós).
Nagyon szeretem, hogy csak kitesszük a lábunkat a kapun és biztosak lehetünk benne, hogy valamelyik kis bajtárssal tutira összefutunk.....és máris nem kell egyedül motorozni. De ami a leggyakoribb, hogy végül szinte mindenki előbb utóbb lekeveredik az utcára, és vagy 6-8-10 gyerek játszik, szaladgál, motorozik, biciklizik, stb, együtt. Délután pedig, mikor már igazán hideg és sötét van, válogatva a meghívások közt, épp csak felrántva egy kabátot, 2 perc alatt valamelyik kis-barátnál tölthetjük az estét. A gyerekek boldogan bandáznak, az anyukák pedig egy tea mellett trécselnek. (Idilli. Igaz?) :-)
Ha Blanka el tudná mondani a véleményét, akkor biztosan az itt maradásra voksolna (állandó téma nálunk az elköltözés, ugyebár.... bizonyos okok miatt).....és igaza is lenne, hiszen itt minden adott egy gyerek számára, az igazán boldog felcseperedéshez. Az már más kérdés, hogy óvoda, iskola, vagy bármi egyéb, csak kocsival megközelíthető. És az is egyenlőre mellékes, hogy a helyi intézményekbe a bekerülési esély kb. 15%. Ez még a ködös jövő. No meg az is, hogy Anya hogyan is fog majd visszaállni a dolgozó nők sorába.....
Egy szó mint száz. Most tényleg nagyon jó itt....szerintem Mindannyiunknak.
Mégis valami megmagyarázhatatlan nyomottság miatt nem akaródzik a blogot tisztességesen vezetnem. Pedig történések lennének. Mégsem kívánkoznak "papírra".

Kedves Mindenki, aki olykor-olykor olvas minket. Ezúttal szeretném tudatni veletek, hogy a blog mostantól, csak "szökő évente" fog tudósítani Rólunk, kockáztatva ezzel a drága olvasóink érdektelenné válását és esetleges elfordulásukat. Sajnos nem tudom (nem is akarom, mert az izzadságszagú lenne) megerőszakolni a billentyűzetet. :)

De azért gyorsan néhány hírmorzsa a Mi kis angyalkánkról:

Csak kapkodom a fejem, milyen ügyesen, szépen beszél. Szinte mindent mond már, jelentősen megkönnyítve az életemet. Hiszen képes megmondani, mi fáj, hol fáj, mit enne, van e kedve, hova menjünk, mit vegyünk fel.....
A kortársakat figyelve ez Blanka erőssége. Imádom a szófordulatait, ami mostanában jellemzi Őt. Pl.:
- "Anya gyeje hozzám! Apa gyeje hozzám! Nyuszi gyeje hozzám!" (egy ölelés....majd)
" Jóvan- jóvan!"
- "Anya! Nézd! Nézd! Hókolok! Hrrrr-hrrr." (mindezt altatáskor az ölembe)
- "Anya! Eeeeeefogyott! Sajnos!" (és mutatja az üres kulacsot)
- "Anya! Banka sííí! Vigasztal meg!"
Énekel, mondókázik, táncol. Tegnap Csilla nagyinak telefonon keresztül elénekelte a Cini-cini muzsikát.
Édes,bájos, igazán jó gyerek, igen jó humorral ....... ha még az esti elalvással sem lennének komoly gondjaink, akkor végképp belekényelmesednék ezekbe a puha, derűs mindennapokba.


1 megjegyzés:

Tuti írta...

Szomorú vagyok, de megértem. Azért majd be-benézek, hátha szökőév lesz. :) Örülök,hogy minden rendben veletek!