Lilypie Second Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

2013. május 22., szerda

A 3. szülinap...

(ez a poszt nem az ünneplésről fog szólni)
Na ezt a "nagy napot" nem annyira vártam.....
Hogy miért? Hmmmm
Hát, mert már a zsigereimben éreztem annak a számomra, - és persze a leányzó számára is,- igen nagy változásnak az elő szelét, ami ennek az amúgy igen szép életkornak az egyenes következménye.
No de, hogy közérthetőb legyek:
- elérkezett a gyes vége,
- a munkahelyemmel való újbóli kapcsolatteremtés közel 4 év után...
- Blanka elindítása a nagybetűs életbe....vagyis az óvodába,
- a mindennapos ébredés, készülődés, induljunk már végre....
- és egy új, egy, a családi élettel is összeegyeztethető állás felkutatása, mivel szeretett munkaköröm megszűnt..
Tehát egy vég és egy kezdet. Egy ködbe burkolózó kezdet...
Azt gondolom mindez épp elegendő ahhoz, hogy kicsikét feszült vagyok olykor...., na erre Sanyi valószínűleg mást mondana. :-)
Pedig legbelül meg van az a mély nyugalom....
Az a nyugalom, amit csak azok ismernek akik hisznek....,
Akik ilyen helyzetekben azt erősítgetik magukban, hogy "Az Úr kiegyenesíti az utat..." és igyekszem is arra figyelni, vajon merre szeretne vezetni engem. De ez olykor nem egyszerű feladat...
Az érzelmek, amik a változással együtt járnak....., azok mindenképp megdolgozzák az ember lányát.
És Én igen mély érzelmekkel bírok.
No de beszéljünk Blankáról. Hiszen mégis csak Ő a főszereplő.
Készítgetem. Beszélgetünk. Kérdez.....és természetesen Őt is megdolgozzák az események, vagyis inkább azok előszelei.
Visszaszokott az ölben elalvásra. Egész nap a szájában lóg a cumi. És megint nagyon anyás lett.
Én teszek meddő próbálkozásokat, hogy végre a cuminak pááááát inthessünk, de az én érzékeny, ámde eszes lánykám, azon próbálkozásaimr, hogy:
- " Blanka, se Dorka, se Marci, se Dóri nem cumizik, sőt képzeld Dorka nemrég oda adta anyukájának a cumit, hogy tegyék el "örökre" az emlék dobozba...."
nos, erre Blanka könnyedén annyit felelt:
- " Anya! Én nem vagyok annyira ügyes mint Dorka! Én főleg cumival alszom"
Hát erre mit is válaszolhatnék????
Jobb híján azt a megoldást választottam, hogy hagyom , bízva abban, egyszer csak leteszi magától.
Semmikép sem vonnám meg tőle. Pláne nem most. Hiszen szüksége van most a kapaszkodókra.
Csak még azt nem tudom, hogyan fogom felkészíteni arra, hogy az egyik kapaszkodóját nem preferálják az oviban, és a másik kapaszkodó, - Anya öle - pedig nem lesz ott.
Ebbe az oviba sajna cumit nem lehet vinni. Tartok is attól, hogy az ott alvás (mármint az oviban) fog e működni.
Szóval készülődünk. És sűrűn imádkozom, hogy Isten átsegítsen minket a bukkanókon...

  

2013. április 11., csütörtök

Majdnemhárom.....

Sztorik mostanság: (iiletve anno...mert mire ez az írás publikus lett, addigra Blanka meg már elmúlt 3...) :-)

A Mikulás tudhat valamit......
Dec 6.-án délelőtt, mikor a szokásos levegőzésből tartottunk hazafelé, kérdem Blankát:" Blanka, és mit szeretnél, hogy mit hozzon neked a Mikulás?"
Válasz: " Egy zöld vonatot!"
Hmmmmmm.....
Kicsit később még egyszer rákérdeztem. A válsz akkor is határozottan ugyanaz volt. " Hát egy zöld vonatot."
Felcsörögtem Apát, hogy ugyan ha még nem passzolta el a kollégának azt a ZÖLD göz-mozdonyt, amit nemrég a Teco-ban suttyomba vett és amire azonnal rávágtam: " Te megőrültél....nem örülne neki, azonnal add el valakinek, vagy vidd vissza. Már épp elég vonata van. És amúgy is egy lányt nevelünk, ha még nem vetted volna észre........"
Nos...
Szóval....
Mindezek után meghunyászkodva hívtam Sanyit: " Meg van még a vonat? Az, az zöld? ....................Igen az............túúúúúúdom, hogy mit mondtam................stb"
De a mi Sanyink szerencsére megfontoltabb és kevésbé heves, mint én. A vonat még meg volt.
Így aztán belekerült Blanka csizmájába és nagy kedvenc azóta is. És a szemében láttam, mikor megtalálta a csízmában , hogy hűűűűűű ez a Mikulás tényleg mindentudóóóóó.

Dorkáéknál kistesó érkezik. Niki pocakja napról napra gömbölyödik. Természetesen Blankát is megdolgozza mindez. Pláne, hogy Dorka is egyre többet emlegeti a hamarosan megérkező kis jövevényt.
Gondolom előbb utóbb felteszi majd a kérdést, hogy neki mikor lesz tesója, de egyenlőre nem ebből az irányból közelít a témához. Egyik ebédnél mosolyogva mondja: " Anya a túrós tészta jót fog tenni a babának a pocakomban...." Meglepetésemben alig bírtam megszólalni. De azért reagáltam ezt-azt a megállapítására. Majd kicsit később, mikor a kanapén mellém kucorodva várja, hogy meséljünk elalvás előtt, egyszer csak megszólal:" Anya! Nyugodtan megsimogathatod a babát a pocakomban. Tudod Ő lesz az Én testvérem." :-)

Ültem Blanka ágyán, várva, hogy végre az álom manók megérkezzenek, mikor bevillant, hogy Sanyival valami fontosat meg kellene beszélnem. Éspedig, azonnal, még mielőtt horkolva bevágja a szunyát. (ugyanis menetrend szerint horkolva találom, mire végzek Blanka altatásával...). Szóval, odasúgtam Blankának: "Anyának, ki kell mennie valamit megbeszélni Apával. Mindjárt jövök vissza."
Blanka felült, fenyegetően rám mutatott azzal a csöpp mutató ujjával és fenyegetően ezt mondta: "Meg ne lássam még egyszer!!!!!! Inkább maradj itt!!!!"
Nos... köpni, nyelni nem tudtam......majd még egyszer meghunyázkodva engedélyt kértem a távozásra, de a válasz ugyan úgy hangzott: " Anya! Meg ne lássam még egyszer!!!! Inkább maradj itt!!!"
Másnap mondtam Sanyinak, hogy lassan a nyúl viszi nálunk a puskát....... :-)